Old Time RNR Magazine

Hetvenes évek TOP100 – III. rész (1972)

2016. április 10. - Sebők_Tamás

top_100_rock_album.jpgHát ezek nem százasak! Mi viszont megcsináljuk a nagy 100-as listánkat. Új rovatunkban, 10 cikken keresztül mutatjuk be nektek a hetvenes évek rock világának 100 legjobb albumát. Hogy hogyan? Az egyes részek egy adott évbe kalauzolnak el benneteket, és mutatják be azon esztendő 10 meghatározó lemezét. Máris 1972-höz érkezünk, ahol 10 újabb zseniális lemezt prezentálunk nektek.

Fleetwood Mac – ”Bare Trees”

A ”Bare Trees” a Fleetwood Mac hatodik nagylemeze és az évek folyamán meghaladta a több mint egymillió eladott példányszámot. Ez volt a zenekar utolsó albuma Danny Kirwan gitárossal, akitől a lemezbemutató turnén váltak meg. A ’Trinity’ című füstös blues rock nóta az ő szerzeménye, de hallunk a lemezen egy megzenésített Rupert Brooke verset is a ’Dust’ személyében.


Blue Öyster Cult – ”Blue Öyster Cult”

A zenekar debütáló albumát igen kitűnően és pozitívan fogadta a zenei szakma, azonban ez az elismerés nem illette meg a lemezt a zenei listákon. Januári megjelenése ellenére a Billboard 200-as listáján csak a 172. helyet kaparintotta meg ’72-ben. A lemezbemutató turné már jobban sikerült a zenekarnak, olyan csapatokkal tolták közösen a koncertsorozatot, mint a The Byrds, Alice Cooper és a New York-i jazz-funk banda, a Mahavishnu Orchestra.


The Allman Brothers Band – ”Eat A Peach”

Az ”Eat a Peach” egyik fontos előzménye, hogy a csapat tagjai közül többen is súlyos heroin függőségben szenvedtek. Mindezek mellett a zenekar, és a rock történelem egyik legnagyobb vesztesége is ebben az időszakban következett be, amikor egy motorbaleset következtében 24 éves korában elveszítettük a zenekar vezető gitárosát, Duane Allman-t. A sorozatos negatívumok ellenére a lemez az USA-ban az igen előkelő 4. helyen is tartózkodott a lemezeladási listákon, valamint Kanadában is belefért a Top20-ba.


Elf – ”Elf”

Az Elf volt Ronnie James Dio első zenekara, melyen még szülei iránti tiszteletéből adódóan a Ronald Padavona nevet használta. A csapat önmagáról elnevezett debütáló albuma ’72 augusztusában jelent meg. A lemez dalai egyrészt a velejéig lecsupaszított ’70-es évek hard-rock világát idézik, és referenciaként megemlítjük, hogy az olyan dalok, mint a ’Hoochie Koochie Lady’, a ’First Avenue’ és a ’Sit Down Honey’ melyek inkább a Rolling Stones-t idézik.

Rolling Stones – ”Exile On Main Street”

A Rolling Stones 10. nagylemeze, mely dupla LP-ként jelent meg. A szakma a megjelenés utáni időszakban igen vegyesen értékelte az Exile…-t, de mára azt hiszem mindenki egyet ért velem, ha azt mondom, hogy egy zseniális album. A korong a Rolling Stone ’minden idők Top 500 albumának’ listáján a 7. helyet szerezte meg, amellyel a Rolling Stones albumok között vezető szerepet tölt be. Persze azt mindenki saját szubjektív véleményére bízzuk, hogy melyik a kedvence.

 
Neil Young – ”Harvest”   

Tudjátok, hogy melyik album lett 1972. legjobban eladott albuma? Igen, Neil Young ”Harvest” című hatalmas klasszikusa. Két hétig vezette a Billboard 200-as listáját és a ’Heart Of Gold’ is aranyérmes volt a kislemez listákon. A lemez tökéletességéről a szakmai vélemények is árulkodnak, nem igen kapott 9 alatti pontszámot a ”Harvest”, átlag 9.3 – 9.5 –tel jutalmazták.

 
Deep Purple – ”Made In Japan”

Azt gondolom, hogy ezt az albumot senkinek nem kell bemutatni. A Deep Purple legendás dupla live lemeze. Azonnali kereskedelmi sikert ért el főleg az USA-ban, ahol csak egy fél évvel később, 1973 áprilisában jelent meg. Igen erős kritikákat kapott, de mind pozitív lecsengést mutatott. A Rolling Stone ’minden idők legjobb élő albuma’ listáján a hatodik pozíciót kaparintotta meg.

 
Humble Pie – ”Smokin”

Az angol blues-rock/hard-rock csapat ötödik nagylemeze, mely a megjelenés évében a hatodik lett a Billboard listáján, a hazájában, Angliában pedig csúcsra is tört az album chart-on. Ez a zenekar első albuma a gitáros, Peter Frampton távozását követően, de mégis kereskedelmi siker lett számukra, amelyhez nagyban hozzájárult a ’30 Days in the Hole’ kislemez óriási sikere is.


Captain Beefhart – ”The Spotlight Kid”

A ”The Spootlight Kid”-re gyakran tekintenek úgy, mint a Captain Beefheart leg-elfogadottabb albumára. Egy szolid blues alapú zene, de olyan hangszerek is nagy szerepet játszanak a lemezen, mint pl. a marimba, ami nem mondható egy tipikus blues hangszernek. A vicces az az egészben hogy a zenekart megtestesítő Magic Band tagjai a későbbi interjúk során nyíltan vállalták, hogy gyűlölik ezt a lemezt.


Jethro Tull – ”Thick as Brick”

Az előző, ”Aqualung” albumot rengetegen megtámadták, Ian Andersson viszont mindenkinek elmondta, hogy az a lemez nem koncept album. A ”Thick as a Brick” már a koncepció jegyében született meg és hatalmas sikereket ért el vele a Jethro Tull. Pedig igazából két dalról beszélünk. Ráadásul mindkét esetben a címadó dalról, más-más koncepcióban.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr478584394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása