Old Time RNR Magazine

Öreg Peppers, de nem vén Peppers! – Red Hot Chili Peppers ”The Getaway” lemezkritika

2016. szeptember 16. - Sebők_Tamás

red_hot_chili_peppers.jpgA 2011-es ’I’m With You’ után júniusban új nagylemezzel jelentkeztek a funk-rock nagypapái, a Red Hot Chili Peppers. A ’The Getaway’-t megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, már csak azért is, mert elődje nagyon megosztotta a zenei szakmát. Nos, itt mindenek előtt bejelentem, az új lemeznél sincs másképp. Kiedis-ék szakítottak a sztár-producerrel, Rick Rubinnal és a korábban már a U2-val is együttműködő fiatal producer, Danger Mouse segítségét kérték. A felvételek utómunkálatait Nigel Godrich-csel készítették el, akit a Radiohead rajongók már jól ismernek.

 

 

A címadó dallal indul a lemez, amit már a megjelenés előtt bemutatott a négyes. Nem sok pozitívumot tudok kiemelni benne. A Peppers-nél mindig is előtérbe került valamelyik hangszer egy dalban. Gondoljunk például egy mennyei melódiákkal előadott ’Under The Bridgre’, vagy például egy mennydörgő basszussal túlfűtött ’Around the World’-re. Ez a dal viszont annyira egysíkú, hogy egy koncerten két dal közötti jam-ként sem élvezném. Kiedis énekdallama talán, amit pozitívumként ki tudok emelni, az ad egy rozoga alapot az egésznek. A ’Dark Necessities’-t mutatták be első kislemezként. Többször meghallgattam és őszintén első hallásra nem dobtam el tőle az agyam, most viszont már eléggé a szívemhez nőt. Klinghoffer gitáron itt sem alkot maradandót, de a vokáljai tetszenek és Flea basszusfutama, és Kiedis viszik előre ezt a darabot. A 'We Turn Red' elég semleges számomra. A verse-ben érzem a lehetőséget, a Blood Sugar Sex Magic-es időket jutattja eszembe. A gitár intro megint ötlettelen, a refrén pedig lapos. A ’The Longest Wave’ altatósan indul, de elég jó refrén kerekedik ki belőle, fülbemászó dallammal. A ’Goodbye Angels’-ről hasonlóan tudok nyilatkozni.

 

 

A ’Sick Love’ is egy kellemes ritmusos Kaliforniáról – mert mi másról? – szóló kellemes nóta. Egyedül a gitárszólóba kötnék bele, pontosabban az effektelésbe, az véleményem szerint kicsit félrement. A ’Go Robot’-ban visszaköszön a funk-rock hatás, igazán ritmusosan indul a nóta, a közepére azonban kicsit alább hagy a feeling. Véleményem szerint a ’Feasting On The Flowers’-nek fel sem kellett volna kerülni erre a lemezre, nem sokat tesz hozzá az összképhez. A ’Detroit’ viszont nagyon ott van! A kedvencem a lemezről. Visszahozza a 90-es évek végének RHCP hatását. Jó lett a cucc. A ’This Ticonderoga’ is elég zúzósan indít. Felpörögtek a srácok a végére. A mikor az Encore-t először meghallgattam a ’Road Trippin’ jutott eszembe. Hasonló a két darab. Nyugodt, de mégis van benne valami, ami megfog. A ’The Hunter’ megint olyan töltelék dal, amit nem értek, miért és létezik egyáltalán. A ’Dream Of Samurai’ viszont jól zárja a lemezt erős ütős elemek vannak benne, nem alszik el a hallgató a végére.

 

 

Amint olvashattátok elég kettős érzéseim vannak a lemezzel kapcsolatban. Nagyon sok dal tetszik róla és véleményem szerint jobb lett, mint az ”I’m With You”. Persze egy két töltelék nótát rá sem kellett volna tenni, de ha összességében nézem többségben vannak, amiket szeretek. A gitár változatosságát hiányolom főleg, de Chad Smith sem szaggatta meg magát ezen az anyagon. Flea és Kiedis, azonban rendesen kietettek magukért.

A 'The Getaway' album dallistája:

01. The Getaway
02. Dark Necessities
03. We Turn Red
04. The Longest Wave
05. Goodbye Angels
06. Sick Love
07. Go Robot
08. Feasting on the Flowers
09. Detroit
10. This Ticonderoga
11. Encore
12. The Hunter
13. Dreams of a Samurai

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr1911713169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása