„Olyan vagyok, mint a palackból kiengedett gáz, betöltöm a teret.” - interjú Schuster Lóránttal

2016. október 20. - OldTimeRNRMagazine

lori.jpgOktóber 15-én a Zene-Világ-Zene Graffiti sorozat keretében Szentesen lépett fel a P. Mobil együttes. A legendás hard-rock zenekar vezetője, a súlyos betegségből felépült Schuster Lóránt válaszolt a kérdésekre.

 

Hogyan találkoztál a számodra meghatározóvá vált zenei világgal?

S.L.: - Én 1949-ben születtem, s akkoriban a Magyar Rádióban mindenféle forradalmi dalok meg olasz slágerek mentek (Bella Csao, meg No pasaran). A Nagymuter világvevő rádiójában befogtam arab adókat, ahol nagy monoton zenék mentek, állandóan visszatérő motívumokkal, s az nekem nagyot tetszett. Az első alkalom, amikor a rakendrollal találkoztam a Sankó együttes bulija volt. Egy srác hátravitt a zenekari bejáróhoz, s amikor kinyitotta az ajtót, teljes hangerővel rám ömlött a rakendroll s én szinte elájultam. Amikor a hatvanas években elindult az angolszász rockzene, Rolling Stones és a többiek, meghallottam a Kinks-től a You Really Got Me-t, kiderült, hogy ez az, ez kell! S ebből nőtt ki az egész. Jött később a Deep Purple, a Black Sabbath, s ez a mai napig is tart.

S mikor dőlt el számodra, hogy a zene lesz az életed?

S.L.: - Amikor kezdtünk, eszem ágába nem jutott, hogy ez egy életre szóló dolog lesz. Folyamatában beleássa magát az ember. De az egész rendszer ellenünk volt. Egy ideig viseltük, de egy életen át ez nagyon nehéz. S ez nem csak a zenében van így, hanem más művészeti ágakban is. Maróthy László a KISZ KB egyik tagja egy kései interjúban beismerte, hogy nagy hibát követtek el azzal, hogy nem támogatták a fiatalok zene felé fordulását. Ennek az eredménye a mai napig látszik. Most zenei környezet szennyezés folyik. Mára a közszolgálati adók sem hajlandóak kiszolgálni a rockzenét vagy a jazzt, népzenét. Az ellenpélda, az angol BBC különböző adásaiban szinte minden műfajt játszanak. Csináltunk egy internetes rádiót, a Mobil Rádiót. Egy alapja lesz: jó zenék szóljanak benne. Hatvan év alatt hihetetlen mennyiségű jó zene készült a világban, s ennek nyoma sincs a magyar médiában. Mi ezt próbáljuk megmutatni.

Egykoron a Tűrt, Tilt, Támogatott besorolásban ti a keményen tiltott csoportban voltatok. A rendszerváltás után mi változott?

S.L.: - Láttam valahol egy karikatúrát. Egy lebágyadt gyár előtt Audik, Mercedesek sorakoznak. Az ott álldogálók beszélgetnek: Nem fura, hogy most azt a gyárat privatizáljuk, amit a szüleink államosítottak? Gyakorlatilag az ország lenullázódott. Aki közelebb van a tűzhöz, hamarabb melegszik. Az a baj, hogy többségükben olyanok irányítanak, akiknek fogalma sincs a zenéről, irodalomról, filmekről. Gyakorlatilag szinte semmi nem változott, s évtizedek kellenének a változáshoz, ha lesz egyáltalán változás…

Wass Albert mondta, a rossz társadalmi szerkezet termeli újra ezeket az embereket. Ha elég megalkuvó vagy, akkor lesz helyed. Pedig, csak a tehetséges emberek viszik előre a dolgokat.  A szakmában lévő zenekarok többségére is igaz, hogy mindent megtettek azért, hogy ez ne működjön. Én elhatárolódom a magyar szórakoztatóipartól. Annak idején Cseh Tamás mondta, két lehetőség van. Elmész valahová és felveszed a pénzt, szórakoztatva az embereket, vagy elmész valahová és valamit el akarsz mondani. Ma a többség nem akar semmit sem mondani.

A P. Mobil Múzeum a létezésünket bizonylatolja. Ha mi nem tennénk, ki tudna rólunk. Sajnos mára már mindenki egykori üldözöttnek állítja be magát, súlyos az össze vissza hazudozás, a múlt átfestése. A könyveim ezt mondják el. A Kaptafa már megjelent, s követné a Csiriz és a Faszög. Van még, amit elmesélnénk, hogy miként is volt egykor.

Azok maradtak a zenekarban, akikkel lehet dolgozni, zenélni, próbálni, akiknek nem a pénz a fontos, hanem, hogy legyen mondanivalójuk.

A rock örök és elpusztíthatatlan.

S.L.: - Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy mindig lesznek olyan zenekarok, akik az adott közegben progresszívek, akik megpróbálnak belefeszülni a történetbe. De nem lehet elvárni a mai fiataloktól, hogy akik a mai technikai, gazdasági, társadalmi környezetbe nőnek bele, hogy ugyanazt érezzék, mint mi a hatvanas években. De a maiak is érzik, hogy mitől blues egy zene. Egyre több fiatal találja meg a helyét valamelyik műfajban. A honlapunkon látható, hogy a koncerteken két tehetséges fiatalt is felléptetünk, egyikük 11 éves, figyeld meg, hogyan játssza Hendrixtől a Voodoo Child-t. Nem lesz ebből járvány, de mindig lesznek emberek, akik valamit el akarnak mondani.

Az ember az idő múltával végiggondolja a történteket. Van olyan, amit másként tennél?

S.L.: - Egyetlen dolgot lehet csinálni, ki kell tartani. Az elmúlt két évben komoly egészségügyi problémáim, voltak, de én közben is végig dolgoztam. Van egy legendás történetem. Az egyik hosszú műtétem során a mélyaltatásom alatt szívritmuszavar lépett fel nálam. A műtőorvos a fülemhez tartott egy telefont, egy P. Mobil nóta szólt benne, s ritmus helyreállt. Semmit nem csinálnék ma sem másként, semmit nem értékeltem át. Ami izgat, hogy jó koncerteket csináljuk, írjunk új számokat. A Farkasok völgye lemezzel ez a csapat is igazi P. Mobil felállássá lett. Szeretnék mindent megcsinálni, amit lehet, szeretném legömbölyíteni a történetet. Ahogy John Lennon mondta: Annál többet elérni, mint egy generáció életének a részévé válni, többet úgysem lehet. S ez megvolt.

 

Karikó-Tóth Tibor

A bejegyzés trackback címe:

http://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr5911824615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.