Lukács Lászlót, Lukit egyesek a maj’beszélünk egykori fontembereként, mások az Ozone Mama beugró billentyűseként ismerik. Luki azok közé tartozik, akinek élete a zene. A Rolling Stones, a Beatles, a Led Zeppelin, LGT, Procol Harum és még folytathatnám a sort a végtelenségig, mind meghatározó számára. Most azonban a Dungaree csapatának egyik dalát, a Glazed Eyest dolgozta át. Szerintünk piszkosul jól sikerült.
A fiúkkal nagyon régi barátok vagyunk illetve akusztikus szettben játszottunk is együtt. Adta magát a dolog, hogy valamikor hozzányúlok egy dalhoz ilyen formában. Pár hónapja megint elkezdtem pörgetni a Bipolar World c. lemezüket, aztán Szegeden, egy Tisza-parti nyaralóban, közös sütögetés közben jött az ötlet, hogy akkor én a Glazed Eyesból tuti, hogy csinálok egy covert. Érdekelt, hogy az alapból grunge-stoner műfajokban mozgó dalok mennyire tudnak működni ilyen fél-akusztikus verzióban. Megmarad-e a mondanivalója, a hangulata stb. A Glazed Eyes alapból egy elég mély dal, komor és súlyos szöveggel, viszont a dallamvilága nagyon szép és kerek. Egyébként azért is választottam ezt, mert a lemez első és sokadik hallgatása után is ez fogott meg a leginkább (meg az intro). Kb. egy-két héttel később pedig el is kezdtem sávonként felvenni a dalt.
Itt meghallgathatjátok az eredeti dalt:
Egy átdolgozás alkalmával számtalan kérdés merülhet fel bennünk, milyen koncepciót is képzelünk el az egész dalnak. Lukit arról kérdeztük, mi is volt a legnehezebb pont az egész projekt során?
A felvételek utáni utómunka, a pepecselés, az nehéz, időigényes munka. Türelemjáték... aztán a végén összeáll. A sávok felvétele viszonylag könnyen ment, az ének meg a drum rackből összepakolt dobsáv volt, amivel sokat kellett foglalkozni. Arra próbáltam közben végig figyelni, hogy a dal ne vesszen el a coverben - ha lehet így mondani.
A Glazed Eyes a szegedi Dungaree első, Bipolar World című lemezére került fel. A lemez igen pozitív kritikákat kapott a hazai könnyűzenei sajtóban. A lehető legjobban példázza azokat a zenei világokat, amelyeket a srácok képviselnek.
Sebők Tamás
Fotó: Imre Barta Photography