Sorsfordító korongok - Pesti Viki (Éva Presszó)

2017. december 10. - OldTimeRNRMagazine

pestiviki_jpg.jpg

Ritkán adódik alkalom, hogy hölgy zenész osztja meg kedvenceit velünk itt a Sorsfordító korongokban. Egyik ilyen pillanathoz érkeztünk, mikoris Pesti Viki, a debreceni Éva Presszó gitárosa mesél meghatározó lemezeiről.

Al Di Meola – Electric Rendezvous (1982)

Kezdeném életem még odabent töltött pillanataival. Al Di Meola kint dübörgött én meg bent rugdostam, szerintem itt eldőlt, hogy inkább a gitározáshoz lesz közöm, és kevésbé trance goa partikhoz (nevet). Az Electric Rendezvous változatos, fúziós jazz, latin, rock dalait szerencsére még bakeliten tudtam és tudom a mai napig hallgatni.

 

Republic - Disco (1994)

Később, általános iskolás koromban taroltak a 90-es évek nyugati pop csapatai itthon is. Szerencsére csak a legnagyobb slágereket ismertem osztálytársaimtól, babazsúrokon és osztálykirándulásokon énekelték a félhalandzsa angol szövegeket. Én leginkább az amúgy mindenféle szempontból sorsfordító Disco albumot nyúztam kazettán a Republictól. Persze a Neked könnyű lehet és más slágerek is léteztek már korábban, de a 67-es út, és a Ha itt lennél velem hozták be igazán a köztudatba a csapatot szerintem. Ezt a kazit persze az utóbbi sláger miatt vettük meg, ez volt az egyetlen Republic dal, amit ismertem, de végül mindet magaménak éreztem, egyszerűen az összes dal egy-egy külön világ, életérzés, amiben el lehet merülni. Sajnos a YouTube-on más borítót raktak ehhez a dalhoz, nem az Én vagyok a világ albumon van a dal.

 

Red Hot Chili Peppers – By The Way (2002)

Szintén általános iskolában egy pár osztálytársam már ISDN internettel rendelkezett, így aztán Napsterről húzták le az albumokat, amiket mi, sima betárcsázós netes halandók kértünk. Így gyönyörű nyomtatott fedelű, gépelt számlistás, írható cd-n én is megkaptam a By The Way-t. (Ha ezt a törvény bünteti, remélem már azóta elévült!) A szövegeket netről kinyomtattam és bevágtam az egészet. A mai napig tudom kívülről.

 

Sub Bass Monster – Félre az útból (1999)

A hazai rap születésének egyik csillaga, a kiskamasz házibulik és szigorúan tánc mentes, toporgós osztálybulik elmaradhatatlan kelléke volt ez a korong. Nekem az Animal Cannibals vicceskedése kevésbé jött át, a szubbaszus szörny szövegelése viszont annál inkább, de aztán a rap rajongásom itt meg is állt, talán még Tupac pár dalát tudom meghallgatni.

 

Nirvana – Nevermind (1991)

Már középsulis voltam, mire hozzám elért a Nirvana, nagyon hozzám nőtt a grunge. Később is visszatért hozzám ez a vonal, mert játszottam egy zenekarban, ahol akusztikus hangszerelésben adtunk elő Pearl Jam, Alice in Chains és Nirvana dalokat. Nekem még rendes hangszerem se volt, úgy kértünk kölcsön egy „jó férfias” elektroakusztikust, minden barré egy rémálom volt.  Kb. három koncertünk volt, ebből az egyik még a Boldogfalva utcai, számomra kedves emlékekkel társuló, „régi” RockSuliban, ahol aktív klubélet zajlott.

 

The Doors – The Doors (1967)

Egy olyan sráctól kaptam ezt a kazit 15 évesen, aki erősen emlékeztet Morrisonra. Szerencsére a kocsiban még azóta is kazettás rádió van, úgyhogy legalább utazás közben tudom hallgatni, csak egy helyen húz a szalag. A kazettával húzatott rock és pszichedelikum pedig kiváló társak utazáshoz...

 

Ölveti Blues Band – Te és Én (2009)

Az Ölveti Blues Band zenekar a debrecenieknek egy kikerülhetetlen banda, sokaknak ismerős lehet tehát a zene és a klipben feltűnő arcok is. A Te és Én válogatásalbumról a „Ne feszítsd túl a húrt” című dal és a hozzá forgatott úti és koncertnapló fogott meg a legjobban. Ez a zenekar a szerzője a nagy blues slágernek, a „Pocsolyába léptem” című dalnak is, aminek tulajdonképpen ez lehet a folytatása. A dal egy nyolc soros refrént tartalmaz, versét ne is keressünk... egy egyszerű, őszinte blues-rock dal.

h

 

Alanis Morissette – Jaged Little Pille (1995)

Kevés női énekes-hangszeres előadó van, aki igazán tetszik. Vagy átcsúsznak popénekesnőbe, vagy bőrszerkós rokkercsajba. Alanis viszont, úgy érzem megtalálta azt a utat, ahol a személyisége, a mondanivaló, a zenei stílus és a színpadi és média előtti megjelenés mind kerek egészet alkot. Az külön érdekesség, hogy anyai ágról magyar származású.

 

Kispál és a Borz – Velőrózsák (2000)

Kispál? Biztos sokan az Ágy asztal tv album számait üvöltik az ikszedik visszatérő koncerten, nekem mégis a Velőrózsák jön be a legjobban. Minden esetre Lovasi alterből lett mainstream zenekara megkerülhetetlen a mi koroszályunknak, a „hülye testeknek”, akik „mint a reflexek” fesztiválüzemmódba kapcsolnak a Kispál zenéje hallatán.

 

Éva Presszó – Nyitva (2016)

Ha már sorsfordító korongokról van szó, számomra ez igencsak sorsfordító és sorsformáló. Anno egy hétig csak a Pauza demóját hallgattam, amikor csatlakoztam a zenekarhoz. Irtó nagy enerdzsit adott, erre futottam le életem első szigetkörét is Pesten. Az albumról mégis talán a „Kóbor kutya” lett a kedvencem, párba lehet állítani a Republic albumról belinkelt „Vigyetek el engem is” című dallal.

A bejegyzés trackback címe:

http://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr613469015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.