Ahogy a dal refrénje mondja: „Here comes the story of the Hurricane”. Bob Dylan egyik legnépszerűbb klasszikusa 1975 novemberében látott napvilágot a Desire című 1976-os albuma első kislemezeként. A Hurricane Rubin Carter középsúlyú ökölvívó vívódásait, megpróbáltatásait eleveníti fel, akit – mint kiderült – jogtalanul ítéltek el faji gyilkosságért, ám így is közel két évtizedet töltött börtönben. Dylan slágerré vált dalával állt az ökölvívó ártatlanságát hirdető aktivisták mellé, majd az 1976-os turnéját követően egyetlen koncertjén sem tűzte többé műsorra különleges szerzeményét.
A költő-énekes találkozása az ökölvívóval
Rubin Cartert állítólagos bűntársával, John Artisszal egyetemben háromszoros életfogytiglanra ítéltek, a vád szerint 1966 júniusában New Jerseyben egy kocsmai lövöldözés során megöltek három embert. A gyanúsítottak végig azzal védekeztek, hogy semmit sem csináltak. Az ökölvívó már 8 éve ült börtönben, amikor Dylan 1974-ben tudomást szerzett esetéről. Történt ugyanis, hogy 1974. április 30-án 16th Round (Tizenhatodik menet) címmel megjelent egy kiadvány, melyet egy kampány részeként számos hírességnek, emberjogi aktivistának eljuttattak.
Így került egy példány Joni Mitchell folk énekesnőhöz is, aki meglehetősen gyorsan lepasszolta a lehetőséget, mert az irományban foglaltak ellenére rossz embernek tartotta Cartert. Dylannek – aki korábban George Jackson marxista fekete aktivistáról is írt dalt – viszont egészen más volt a véleménye. 1975-ben, franciaországi utazása során olvasta el a könyvet, majd az Államokba visszatérve májusban meglátogatta a New Jerseyben fogva tartott ökölvívót. Órákon át beszélgettek, Dylan közben jegyzetelt is. Carter így emlékezett vissza találkozásukra:
Hosszú órákig beszélgettünk, és rövid időn belül megbizonyosodtam róla, hogy ő egy jó ember. Úgy tűnt, azonos az életszemléletünk. Nem találkozol minden nap ilyen emberrel.
Dylan számára tehát adott volt a feladat, de a dalszöveg valahogy nem akart összeállni... mindaddig, amíg össze nem hozta a sors Jacques Levy színigazgatóval, dalszövegíróval, akivel aztán a Desire című 1976-os albumát írta.
A dal születése
Az Isis és a One More Cup Of Coffee megszületése után Dylan és Levy között kialakult a kémia, ám ennek ellenére a Hurricane komolyan feladta a leckét a dalszerzőknek. A színházi háttérrel rendelkező Levy vizuális megközelítése azonban sokat segített a dal végső formába öntésében. Levy így emlékezett vissza a közös munkára:
Az első dolgunk az volt, hogy úgy írjuk meg, mint egy forgatókönyvet: Pistol shots ring out in a barroom night....”, „Here comes the story of the Hurricane....” – Bumm! meg is van a refrén! Bob imádja a filmeket, így nem volt nehéz számára ez a terep. Egy közel 8 perces „filmet” készítettünk.
A Hurricane nyilvánosan 1975 szeptemberében debütált egy koncerten, amit a PBS csatorna közvetített.
A Hurrikán éjszakája
A dalt október 24-én rögzítették, novemberben pedig a Desire című album első kislemezeként jelent meg. Ez fontos volt Dylan számára, hiszen a már zajló Rolling Thunder Revue turnét egyfajta platformként használta a Carter szabadon engedését célzó kampányhoz. A dal előadása előtt Dylan mindig elmondta: „Ki kell hoznunk ezt az embert a börtönből.” New Englandben és Kanadában összesen 31 koncertet adott, az 1975-ös évet pedig egy nagyszabású előadással zárta a Madison Square Gardenben. A legendás előadó december 8-i koncertjére Night Of The Hurricane, azaz A hurrikán éjszakája címmel került sor. A vendégek között volt Roberta Flack énekesnő, folkzenész, valamint a nehézsúlyú ökölvívó bajnok Muhammad Ali is.
Dylan és csapata úgy kezdte az újévet, ahogy az óévet zárta, január 25-én Houston vadonatúj, 70 ezer férőhelyes Astrodome-jában rendezték meg a Night Of The Hurricane II.-t, melyen Stevie Wonder és Stephen Stills is vendégszerepelt.
Bob Dylan és Muhammad Ali a Madison Square Gardenben (1975) - photo: Ken Regan
A Hurrikán sorsa
1976 márciusában a bíróság újratárgyalta Rubin Carter ügyét, majd 10 év után szabadlábra helyezték a sportolót. Az év végén azonban ismét bűnösnek találták, és a bokszoló megint életfogytiglani börtönre számíthatott. 1985-ben a New Jersey-i Szövetségi Kerületi Bíróság újra elővette az ügyet, és megállapította, hogy a Carter elleni vádak rasszista indítékon alapulnak. Az ökölvívó szabadon távozhatott, ám az ügynek ezzel még nem lett vége. A New Jersey-i ügyész fellebbezett az ítélet ellen, és 1988-ban már az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tárgyalta az esetet, ahol végül megállapították, hogy Carter nem bűnös.
Na és a dal? Habár 1975-ben és 1976-ban a Rolling Thunder Revue alatt Dylan minden koncertjének legfontosabb darabja volt a Hurricane, a Night Of The Hurricane II. után „ejtette”, és ezt követően soha többé nem tűzte műsorra.
