Sörgyári ZZ Top

Plzen, Home Monitoring Aréna, 2017. 07.19

2017. július 23. - fehersolyom

20117190_1390093341066800_4577842633493703822_o.jpg
Eljutottuk ZZ Top koncertre, hallottuk a Jesus Just Left Chicagot élőben, és sok mást is, befaltunk közben pár mérföldet tehát tehetünk egy újabb pipát a bakancslistánkra - mégis egy kis negatívummal kell kezdenem Vagyis, nevezzük inkább összehasonlításnak:

A kis old timer rock rajongó csapat ugyanis Debrecenből, Magyarország majdnem legkeletibb városából kelt útra, hogy eljusson Csehoszág majdnem legnyugatibb városba, Plzen-be, egy jó koncertért. Egy olyan zenekar koncertjéért, ami hazánkban elkapcsolási faktor, de egyébként bárhol világsztárnak számítanak. A két város hasonló státuszú, nem főváros, lakosságszámuk nagyjából megegyezik, a sportcsarnokuk befogadóképessége is forma-forma. 

A magyar rádiók és koncertszervezők elkapcsolási faktora így néz ki egy hétköznap estén egy cseh középvárosban:

pilen1.jpg

A zenén túl ennek belemehetnénk a gazdasági elemzésébe is: az, hogy csak a hotelben a recepciónál két olyan magyar társasággal találkoztunk, akik a koncertre jöttek, az hogy a koncerthelyszín környékén csak nagy keresgélések árán találtunk egy krimót, ahol be tudtunk dobni egy- egyébként isteni-  burgert és egy  sört, az, hogy másnap még a városnézés közben is rengeteg koncertről ismerős arcot láttunk áhh , hagyjuk is....de tényleg mocorog bennem a kérdés, hogy ha ezt Plzen meg tudja csinálni, akkor nálunk Debrecen, vagy legalább Budapest miért nem? Miért kell a - jellemzően amerikai - kedvenceinkért évről évre végeláthatatlan utazásokba bonyolódnunk?

A hosszú kitérő-bevezető után jöjjön az élmény maga. A koncert előtti rapid városnézés során szerettük volna megnézni a House Of Blues nevű helyet, de odaérve konstatáltuk hogy a hely sajnos bezárt. Azért a régi cégér még éppen fönt volt a falon, így egy selfiet lőttünk azért.

plen2.jpg

Utána csak egy gyors kaja/sör- természetesen a hely specialitás,a 10%-os Gambrinus  majd irány a Home Montoring Arena. Hajszál pontosan  a meghirdetett kapunyitásra értünk oda, de a beengedési procedúra miatt sajnos lekéstük a Red Devils nevű csapat bemelegítő bulijának nagy részét: róluk annyit tudunk előzetesen, amit az event-ben olvastunk miszerint, ha "Szereted a headlliner ZZ Topot, akkor ezt  is szeretni fogod". És tényleg: az alig 30 perces koncert második felében kapcsolódunk be, és egy tejesen szuper, húzós, szájharmónikával spékelt blues-rockot halhattunk a nem annyira fiatal srácoktól, ami leginkább a Blues Travellers világát idézve. (megjegyzem, az előzenekar előtt is tele volt a stadion, magyar viszonylatban kicsit fura volt de követendő példa).

plzn3.jpg

Egy 30 perces beer-break, és hajszál pontosan 20.00 órakor színpadon termett az olcsó napszemüvegeket viselő ZZ Top, egyenesen Texasból. 

A hangzást egyetlen Ford Fairlaine idézettel tudnám leírni: "Eszem faszom megáll". Az öreg Gibbons egyedül hozza a két gitáros gitártémákat játszi könnyedséggel, a dob és a basszus pedig olyan futurisztikusan és mindent körülölelően szól, ahogyan azt a zenekartól a hangzóanyagaikon megszokhattuk. A hangmérnököknek  be lehet írni egy csillagos ötöst kétszer. 

A koncert erős kezdéssel, indult, majd az ötödik szám körül csúszott be egy bájos baki: a lengyel zászló lengetésével akartak az öregek bevágódni a közönségnél, de a szarkasztikus reakcióból rájöttek hogy valami nem oké, de jött az a I'm Bad, I'm Nationwide és megnyugodtak a kedélyek. 

plz4.jpg

A blokk egy hangulatos blues jammel ért véget, és én azt hitem, hogy ez a koncert vége: ugyanis a öregek alig 45 perc alatt kimaxolt minden: slágert, jópofaságot, örömzenét. Az órára nézve jöttem rá, hogy alig a buli felénél tartunk: és ekkor jöttem rá, hogy a ZZ Top miért az ami: ezek a arcok 19-re húzta lapot. 

Egy ledöbbentően tökös Hendrix feldolozás (Foxy Lady) után egy gyors gitárcsere, majd Gibbons elmondta, hogy ő a country hazájából jöttek, behívta második gitárosnak a technikust,és nyomtak egy igaz autentikus countryt. Elaléltam volna, de nem volt idő, előkerültek a szőrös gitárok, és záporoztak a slágerek a Tush, Sharp Dressed Man, Gimme All You Lovin és egy második ráadásnak még egy Jailhouse Rock is beleért. Alig több mint 90 perc, 1700 km oda-vissza, 3 ország és egy életre szóló élmény, a másnapi sörgyár látogatásról nem is beszélve, ahol ilyen motorok vannak dísztárgyként.

plz5.jpg

 

(a képek egy  rossz cseretelefonnak köszöhetőek, sorry)  

Kiss Ákos
main photo: Milán Rísky 

Az Amberjack nyitja Dan Patlansky koncertjét

kiadvany2.jpg 

Szeptember 8-án ismét az A38-on koncertezik a dél-afrikai gitárhős, Dan Patlansky. A héten az is eldőlt, hogy a fővárosi Amberjack vezeti fel az estét. Így tehát garantált egy a fiatalos, lendületes blues-rock esemény.

Dan Patlansky nem mindennapi előadása tavaly elkápráztatta a hajó közönségét, és nem meglepő, hogy idén is nagy az érdeklődés a koncertjére. A fiatal gitáros az IntroVertigo lemezét turnéztatja, de már az „utánpótlásról” is szó esett például abban az interjúban, amit az OTRNR készített Dan-nel. A beszélgetést itt tekinthetitek meg.

Az Amberjack nemrégiben adta ki első, Storm című nagylemezét, mely igen pozitív kritikákat kapott a hazai szaksajtótól. Természetesen mi is írtunk róla, lemezajánlónkat itt olvashatjátok. A srácok tehetségét az is bizonyítja, hogy tavaly a Pulzus Tehetségkutatót aranyérmét is bezsebelték. Aerosmith, Cream, Led Zeppelin: a hatások megvannak, így nem ajánlatos késlekedni.

Az eseményt a LOTS Music szervezésében rendezik meg az A38 Hajón szeptember 8-án. A facebook eseményt itt találjátok.

További info: I LOTS Music I   I DAN PATLANSKY I   I AMBERJACK I

Szeptember végén érkezik a Radio Moscow új albuma

rm.jpg

A Century Media Records gondozásában szeptember 29-én New Beginning címmel érkezik a Radio Moscow. Az Iowa-i pszichedelikus rockerek ezzel már ötödik lemezüknél járnak, melynek igen stílusos lemezborítóját is felfedték a napokban.

Még 2014-ben első helyen hoztam év végi lemezösszesítőmben, a Radio Moscow Magical Dirt című albumát. Lenyűgözött a lemez atmoszférája, ezzel a srácok zenéje is közel került a szívemhez. Reméljük, ezzel az új lemezzel sem okoznak csalódást, melyről hamarosan egy új single-t is bemutatnak. Addig is megmutatjuk nektek a New Beginning borítóját, melyet Courtney Cole tervezett Dana Trippe fényképének felhasználásával, valamint kicsivel alább a lemez tracklistjét is elolvashatjátok.

20121385_1971524389528126_6587811722030576570_o.jpg

 

Tracklisting:

“New Beginning”
“Deceiver”
“Woodrose Morning”
“Dritin’”
“No One Knows Where They’ve Been”
“Last To Know”
“New Skin”
“Pacing”
“Pick Up The Pieces”
“Dreams”

Augusztus 9-én jön a Somló Cirqsz!

somlo-e1468912974591-1024x575.jpg

A tavaly elhunyt Somló Tamás életművének legmarkánsabb dalait feldolgozva nagyszabású emlékkoncerttel emlékeznek meg a legendáról augusztus 9-én Budapesten, Somló Cirqsz címmel.

Somló Tamás napra pontosan 1 éve hunyt el, 69 éves korában. Ikonikus éneke, szaxofon- és basszusgitárjátéka a magyar könnyűzene egyik meghatározó ikonjává tette, az LGT, Omega, az Atlas vagy a Kex is soraiban tudhatta.

Az ikonikus zenésznek méltó emléket szeretne állítani családja és a teljes könnyűzenei szakma, így egy nagyszabású emlékkoncertet tartanak tiszteletére a Sziget Fesztivál -1. napján. Az este vezető zenekara a Modern Art Orchestra jazz és kortárs zenei big band lesz, ők kísérnek majd a színpadon többek között olyan zenészeket, mint Bródy János, Gerendás Péter, Bornai Tibor, Pénzes Máté, vagy a Roy és Ádám trio.

A Somló Cirqsz műsort Novák Péter állította össze, az emlékkoncert műsorvezetője Tilla lesz. A Facebook eseményt itt találjátok. 

A Pearl Jam példája inspirálta debütáló albumuk elkészítését

Megjelent a Jackie's Gun Cell című első lemeze

19875704_1368594369884701_2062293137_o.jpg

Cell címmel nemrégiben jelent meg a fővárosi Jackie’s Gun debütáló, 12 dalt tartalmazó nagylemeze. A Petgerdi András, Fodor Krisztián és Hegyi Ádám alkotta trio 2015 nyara óta tevékenykedik egy egység alatt, de a csapat gyökerei 2013-ig nyúlnak vissza.

– A Jackie's gun 2013-ban alapult akusztikus duóként. Ádám és Krisztián működtette a csapatot. Az első projektben írt dalunk a Jackie's gun nevet viselte, így jött a bandanév. Egy évvel később trióvá bővültünk a Pálinka Republik énekese, Péterdi András belépésével. Így született meg a banda egysége. Ritka próbák keretein belül egy év alatt összehoztunk egy albumra való 13 számos repertoárt, amelyet úgy döntöttünk, (a Pearl jam - Ten albumának hirtelen elkészülésének történetétől inspirálva) hogy felvesszük az albumot. Amit meg is tettünk 2016 nyarán – tudtuk meg a srácoktól.

A lemezt, mint sok induló csapat saját maguk készítették el. Segítségükre volt ebben Honfi Imre Olivér (Mojo Workings, Furcsa vendég) aki a dob (Miricz Attila) és basszusgitár (Kiss Bors Máté) sávok felvételéhez nyújtott technikai és szakmai segítséget, valamint az album keverése során tanácsadóként segítette a Jackie’s Gun munkáját.

Az utómunkálatok alatt egy videoklip is elkészült a „Happenings seem similar”-höz, melyet Kelemen Barnabás és stábja készített el. A lemez borítóját Kerekes Dóri tervezte.

 A természetesen egy későbbi cikkünkben kielemezzük a srácok lemezét, addig is a fent linken ti is meg tudjátok hallgatni.

„Matt on harmonica!” - Tom Jones is felfedezte Pribojszki Mátyás tehetségét

pribojszki-1024x682_jpg_nagy.jpg

Múlt pénteken Sir Tom Jones előzenekaraként lépett színpadra a VeszprémFesten Pribojszki Mátyás és zenekara. Az ország egyik kiemelkedő szájharmonikása Facebook oldalán írt meg egy nem mindennapi történetet az estéről.

– Már a délutáni zenekari beállásnál is ott füleltek a legendás sztár kiváló zenészei, mosolyogtak, majd a komplett koncertünket is végighallgatták, megtapsolták néhány száz korábban érkező vendéggel együtt. Szerintem és a Közönség visszajelzéséből ítélve is, nagyon kerek, kellemes felvezető műsort játszottunk. Miután meghajoltunk, megtapsoltak bennünket, sőt vissza is hívtak volna, de egy világsztár koncertjén nagyon komoly szabályok vannak, nagyon pontosan kell működnie mindennek. Szóval megtapsoltak, meghajoltunk, elköszöntünk, bementünk az öltözőnkbe...

Az este meglepetése csak ezután érkezett.

Már csak alsónadrágban voltam, hiszen a koncert után az ember átöltözik (koncertre meg felöltözik), szóval készültem a csapattal, hogy kimegyünk a nézőtérre és végighallgatjuk a legenda koncertjét, amikor megjelent Tom Jones zenekarának vezetője, valamint további három zenésze és megkérdezték tőlem, hogy maradok-e, mert nekik annyira tetszett a mi koncertünk és az én szájharmonika játékom, hogy megbeszélték főnökükkel, hogy szeretnének felhívni az utolsó számukban... Atyaég, ez komoly? Nagyon sok elismert művésszel játszhattam együtt az elmúlt több, mint 20 évben, na de egy igazi Világsztárral? Ráadásul Ők hívnak... Természetesen IGEN-t, mondtam. Majd minden pontosan úgy történt, ahogy megbeszélték velem. Jöttek, szóltak, felhívtak, szólóztattak. Nagyon nagy élmény és megtiszteltetés volt ez számomra. Még most is ott vagyok kicsit és hallom, ahogy maga Sir Tom Jones konferálja: "Matt on harmonica!”. – emlékezett vissza közösségi oldalán a békéscsabai blues zenész.

Természetesen szerkesztőségünk is gratulál Matyinak az életre szóló élményhez. Az alábbi videóban megtekinthetitek a magyar szájhamonikás és a 77 éves brit énekes közös műsorát.

Sebők Tamás
Fotó: Nagy János

Egy kissrác istenkeresése

fru.png

Mivel alapvetően ez egy blogfelület, teljesen belefér, hogy egy jegyzetszerű véleményformáló cikket is publikáljak, amit még sosem csináltam itt az OTRNR-on. Most azért is éreztem aktualitását, mert a téma ahhoz a személyhez kapcsolódik, akinek nagyon sokat köszönhetek, mint amatőr gitáros és mint könnyűzenei újságíró. Nem más ő, mint John Frusciante, a Red Hot Chili Peppers korábbi dalospacsirtája, gitárosa, fő dalszerzője.

Valamikor 9 évesen nagybátyámtól „kölcsönvettem” (még mindig nálam van) egy elég kontrasztos, mélykék és tüzes narancssárga színekben pompázó borítóval ellátott zenei CD-t. A belső borítóján valami tetovált rockerek fekete-fehér képe, mellette pedig egy piros lemez. A Red Hot Chili Peppers Californication albuma volt. Másnap nem igazán motiváltan, de behajítottam a lemezes magnómba. És ott elkezdődött az utam. Minden, ami ma vagyok onnan indult. Óriási RHCP rajongó lettem. Ma már nem tenném be azt a CD-t semmiféle lejátszóba, mert kissé viseltes lett, de azért ott díszeleg a többi mellett, mint a lemezgyűjteményem első darabja. Otherside, Californication, Parallel Universe, Scar Tissue. Óriási hatások. És később az élő anyagok! Lehengerlő volt a koncerteket nézni. A nappaliban törökülésben másfél méterre a tévétől csak néztem a 2003-as Slane Castle koncertet, és nem szóltam semmit.

Leginkább John fogott meg. Hogy miért? Nem tudom, akkor hallottam először rockzenét. Azok a dallamok, a lüktetés, a sikálások, ahogy egy funk központú dalba belecsempészte a Black Sabbath riffet. Istenként tekintettem rá. Mindamellett, hogy elkápráztatott, titkon tanultam is tőle. Megismertem általa a Led Zeppelin, Hendrix, vagy épp a Ramones zenéjét, akiket minden interjúban bálványozott. Zenei prófétám lett, így kezdtek el érdekelni a szólóanyagai is. Ez viszonylag későn érkezett, – bár még hivatalosan nem jelentette be – már nem játszott a Peppers-ben. Valamikor kb. 10 éve lehetett. Úristen 10 éve! Rettentően hiányzik. Emlékszem a Carvel volt az első, amit tőle hallottam. A kétezres évek második felében belecsöppentem egy olyan világba, melyet nagyon keményen meghatároznak az elektronikus hatások. Egy új oldaláról ismertem meg virtuóz kedvencem. Aztán 2010 egyik hűvös januári napján megjelent a The Empyrean.

Leírhatatlan, amit e lemez hallgatása alatt érzek. Soha még ilyet senkitől nem hallottam. Emlékszem, egy interjúban John elmondta: „Éjszaka, vaksötétben hallgasd, teljes hangerőn” – Miért ne? Egy álmatlan éjszaka lett az eredménye. Annyi érzelmet hordoz magában, ami azonnal hatást gyakorol a hallgatóra, először tuti bőgtem a Heaven zárásán. Aztán mindenki kerül olyan helyzetbe, amikor az életben egy nagy döntést kell meghoznia. Ekkor jött az Ah Yom… és a kultikus sor: „The whole course of time is the blink of an eye”. Nem nagy filozófia, de pont ott van a helye a dalban, ahol végleg eldönti, hogy pontosan merre is csapódjon le a bennem folyamatosan tétován billegő mérleg nyelve.

És elérkezünk a jegyzet zárásához, amiben meg is érthetitek, hogy miért is hoztam én össze mindezeket. Szuperhősöm ugyanis hosszú évek óta remete szerepet vállal és sajátos stílusban alkot, sokak nagy bánatára. A napokban ismét napvilágot látott az interneten egy új dal, ami után a kommentelők rendesen megszórták negatívumokkal.  Saját zenei világát valósítja meg saját kiadásban. Nem kimondottan nekem, vagy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, vagy azoknak, akik még mindig látják esélyét, hogy valaha visszameg a Chilibe. Nem fog. Nem csípi a felhajtást.

Azért is kezdtem bele ebbe a monológba, hogy akik most ítélkeznek felette, ismerjék meg azt, hogy mit adott a rockzenei világnak az az ember, akit egykori rajongóként most szapulnak.

Sebők Tamás

 

 

CampusFeszt öregrocker szemmel

2017. július 10. - fehersolyom

Az idén tizedik jubileumát ünneplő Campus Fesztivál zenei kínálata minden igény kielégít, mondhatni eklektikus. A rockenei körökből meg is kapták már a szervezők, hogy túl populáris. Egy vegytisztán rockzenei felhozatallal élő zenehallató számára valóban ijesztő lehet a plakát,de ha elmerül valaki a programban, akkor látható, hogy a old timer rock egyáltalán nem periférikus termék kelet-magyarország legnagyobb házibuliján. 

Szerdán, 07.19.-én 16.30 tól a Víztorony kertbenlép színpadra a amerikai folk-rock legszebb, bobdylan hagyomnyai felelevenítő Platon Karataev.

Szinte percre pontosan ezzel egy időben, 16.15 kor lép a Dehir.hu színpadra a Blues From Hell. A zenekar az 1920-as évek, a West Coast és napjaink blues életérzését közvetíti zenéjén keresztül. Repertoárjuk igen sokszínű, hiszen többek között Little Walter, William Clarke, Muddy Waters, Rod Piazza és Eric Clapton dalait is tartalmazza.

 

Egy "kicsit" később, a fesztivál nulladik napjának zárásaként 23.45 or ugyanezeket a deszkákat koptatja majd magazinunk egyik kedvenc hazai bandája a '60-as,'70-es évek világát idéző Ozone Mama

A csütörtöki napon kora este (20.40 kor) a Víztorony Pódium ad otthont az erős Rollng Stones hatást muató Ivan And The Parazol koncertjének., de ezen a délutánon Rudán Joe is tiszteletét teszi.

Pénteken a fesztivál kiemelt fellépője, a Prodigy előtt bemelegítésként láthtják az érdelődők a The Luckies, a Fran Palermo, és a Middlemist Red hangversenyeit- zsinórban egymás után.

 

 

 

Pénteken egy igazi garage nap lesz: Debrecen legmenőbb szörf-punk bandája, a Nyolcadikosok után a beborult Deep Glaze, majd a sokat vitatott Dope Calypso játszik a Dehir.hu színpadon.

A Campus utolsó napján jön a hazai rockabilly élet egyik nagyáyúja, az Ed Philips&Memphis Patrol, és Debrecen egyik büszkesége, a nemrég aranylemezes előadóvá avanzsáló Nyughatatlan

Természetesen lesz Tankcsapda, P. Box, és sok más klasszikus terpeszállós rockzenekar is. Így azok az old timer zenerajongók is nyugodtan látogassanak el a Campusra, akik első látásra megijedtek a 2Unlimited fellépésétől.

 

 

 

Invisible Darkness címmel hamarosan érkezik a Trousers új lemeze!

Interjú Kőváry Zoltánnal, a zenekar frontemberével

bandi_es_zoli.jpg

„Az előzőt nehéz lesz felülmúlni!” Már hosszú évek óta hagyja el e mondat számat, amikor meghallom, hogy új lemezen dolgoznak Kőváry Zoliék, de valahogy még mindig tudnak újabb és újabb dolgokat mutatni, amivel elkápráztatnak. Nemsokára minden kiderül, hiszen a hazai garázs rock színtér zászlóshajója hamarosan új nagylemezzel örvendeztet meg minket. Az aktualitásokról Kőváry Zolival, a csapat vezetőjével beszélgettünk.

OTRNR: - Szia Zoli! Mielőtt rátérnénk a friss dolgokra, egy kicsit visszaugrunk az időben, hiszen idén is volt egy tagcserétek, Csészit (Cs. Szabó Zoltán) Gulyás Antal, Samu váltotta a doboknál. Hogy sikerült a csere? Csészi milyen feladatokat lát el az új lemezen?

K.Z.: - Samu ez év tavaszán csatlakozott a zenekarhoz, és azt kell, hogy mondjam, a váltás minden várakozásunkat felülmúlta - mindkét oldalról! Samu lelkes, szorgalmas, tehetséges, energikus és egyből beilleszkedett emberileg is a The Trousers-be. Rögtön a mélyvízbe dobtuk, hiszen egy esztergomi és egy pesti koncertet követően azonnal Nürnbergben és Berlinben kellett megmutatnia, mit is tud. Nagyon rövid idő alatt az egész koncertrepertoárt megtanultuk, amiben nagy szerepe volt annak, hogy basszusgitárosunk, Lázár Bandi korábban dobolt is nálunk, így teljes az összhang a ritmusszekcióban. Csészi többször is eljött megnézni minket az új felállással, és főleg a technikailag is jól szuperáló hajósi koncert után kifejezte maximális elégedettségét. Egyébként úgy egyeztünk meg, hogy az új lemezt még Csészi dobolja fel, hiszen a demókat is együtt készítettük, és a produceri munka egy részét, a keverést, masteringet is ő csinálja, ahogy eddig az összes lemezünkön.

OTRNR: - Itthon és külföldön is nagy sikert arattatok a Mother Of Illusion-nel, de jön a folytatás. Mit tudhatunk az új lemezről?

K.Z.: - Az új lemez címe Invisible Darkness (Láthatatlan sötétség) lesz, és ez év őszén fog megjelenni. Az címötlet részben onnan jött, hogy William Styron amerikai író 1990-ben megjelentetett egy könyvet „Látható sötétség” címen a saját depressziójáról. Ám azt gondolom, hogy ezt a sötétséget, ami leginkább az élet végességének tudatából és a lét értelmével kapcsolatos kétségeinkből táplálkozik, mindannyian magunkban hordjuk, de csak különleges alkalmakkor válik láthatóvá, bizonyos határhelyzetekben, amikor nem tudjuk elhallgatatni a külső világ zajáradatával. Számomra egy ilyen sorsfordító volt édesapám 2015-ben bekövetkezett halála. Megvannak a módszereink arra, hogy láthatatlanná tegyük egy időre ezt a „tragikus életérzést”, ám hitem szerint ezek nem egyformán értékesek: a valódi zene annyiban különbözik például sok más módszertől, hogy nem elfed, hanem inkább hidat képez a két világ közt. Ettől függetlenül az Invisible Darknes nem egy Pink Floyd album lesz (nevet), hanem egy igazi vérbő, változatos rock and roll album, tizenegy dallal, ahogy már megszokhatták a hallgatók tőlünk. A cím meg mindenkinek azt fogja jelenteni, ami beleérez, és úgy tapasztaltuk, hogy eléggé beindítja az emberek képzeletét a szóösszetétel.

OTRNR: - Mi jellemzi az új nótákat, mondjuk az előző lemez dalaival összevetve?

K.Z.: - A 2010-es „Soul machine” album óta, amikor is kiforrott a banda, szerintem nagyjából egyenletes színvonalú lemezeket szállítunk 2-3 évente. Ugyanolyan kaleidoszkópszerű, mégis egységes munkának látom a 2013-as Freakbeat-et és a 2015-ös Mother of Illusion-t is, ahol minden dalnak külön karaktere van; szerencsére sokszor visszajelzik, hogy a töltelékszám nem a The Trousers műfaja (nevet). Az új lemez is változatos a maga műfaji határain belül, ennek megfelelően lesz a Sabbath-os döngöléstől a Motörhead-es vágtázáson át a Motown-ritmusú slágerdalig vagy a 60-as évek végét idéző blues rockig sok minden. Egyszerűen nem tudom visszaidézni, hogy hogyan született egy-egy dal, mindig úgy érzem, hogy valójában „találtam” őket. A számok egy része már részben rögzítve van, és az egyik potenciális kislemezt, a „You got me rollin”-t hamarosan élőben is játszani fogjuk.

peti.jpg

OTRNR: - Vendégzenészek is feltűntek az előző lemezeken, akár a vokált, vagy fúvos hangszereket tekintve. Mi várható az új anyagon?

K.Z.: - Még bármi előfordulhat. A tagok, Bandi és Locke Peti gitáros mellett Csányi Rita énekesnő és Derecskei Zsolt billentyűs biztosan szerepelni fog a lemezen, ez immár hagyomány, hogy ezeket a részeket nálunk ők oldják meg. Valóban minden lemezen voltak extrák, így a Freakbeat-en történetünk egyik legnagyobb dobásaként Nicke Andersson (ex The Hellacopters, Imperial State Electric) és az Ozone Mama-s Gábor Andris Játszott, míg a Mother of Illusion-ön a Junkie Jack Flash-ből Szénás-Máthé Nándor szaxofonozott. A felvételeken még nem jutottunk el a teljes hangszerelésig, de régi vágyam kongát és visszafogott módon szájharmonikát is bevetni. Szóval, ha úgy alakul, biztosan találunk majd embert ezekhez a részekhez is. 

OTRNR: - Egy német booking agencynek köszönhetően rendszeresen megfordultok Németországban és Közép-Európában. Hogyan értékelnéd ezeket a bulikat?

K.Z.: - Az Allrooms Bookingnak és másoknak köszönhetően az utóbbi pár évben viszonylag rendszeresen játszunk közép-európai országokban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Németországban. Nagyon jó úgy összerakni a tavaszi és őszi menetrendet, hogy alapból számolni lehet Pozsonnyal, Béccsel, Ostravával vagy Berlinnel. Ez több éves, hosszú, megfeszített munka eredménye, nem a semmiből jött. Természetesen nem akarjuk azt mondani ezzel, hogy a The Trousers „befutott” ezekben az országokban, de sokan vannak, akik értékelik, amit csinálunk, és számunkra nagyon megerősítőek ezek a körutak. Pont a napokban beszéltem Stefan Schumacherrel, az ügynökség vezetőjével, aki elmondta, hogy milyen új struktúrában, több divízióval fog működni az Allrooms. Ezen belül a rendszeres együttműködés olyan formáját fogjuk tudni kialakítani, amely mindkét oldal számára nagy előnyökkel járhat majd. Ennek fontos szereplője lesz az Allrooms-hoz csatlakozó Sebastian Haase, aki korábban az Emergenza nevű nemzetközi tehetségkutatót szervezte. A Berlinben lakó Seba egy jó ideig Pesten élt, és a szomszédom volt, szóval jó barátságban vagyunk. Jelenleg egy tavaszi, illetve őszi idényben legalább három-három mini-turnéval szeretnénk számolni, főképp az említett országokban. Az új rendszerbe belefér az is, hogy nem csak a szervezésben segítenek majd, hanem a zene terjesztésében és a banda promóciójában is, és tekintélyes német felvevőpiacot tekintve ez korántsem utolsó szempont.

OTRNR: - Már-már testvéries a kapcsolatotok az osztrák Reverend Backflash-el és a cseh Degradace-szel, akikkel a Monarchy Madness turnét csináltátok két alkalommal is. Lesz harmadik felvonás?

K.Z.: - Lesz bizony, ha most nem is pontosan ezzel a névvel. Októberben a Degradace-nak lesz egy nagy szülinapi bulija Ostravában, ahova mi is és a Reverend is hivatalosak vagyunk. Már nagyon várjuk, főleg mivel az egy évvel ezelőtti a nyári ostravai rock fesztiválon nem volt alkalmunk találkozni Rudee-ékkal. A Degradace decemberben jön hozzánk Budapestre, a Reverend még szervezés alatt áll, mivel ők most új lemezt hoznak ki, és nagyon elfoglaltak. Szóval, ha nem is olyan formában, mint korábban, az együttműködés tovább folytatódik velük is, de másokkal is. A tavaszi turné során például nagyon jó baráti viszony alakult ki a lehengerlő nürnbergi Basin City Orchestrával, velük is vannak közös tervek őszre.

samu.jpg

OTRNR: - Köztudott, hogy nagy hatással van rád a Hellacopters, kiváltképp Nicke Anderson munkássága. Hogy tetszik a reunion?

K.Z.: - A korai 1996, és 1999 közti Hellacopters nem olyan meghatározó számomra, mint a 2000-es évekbeli, ezért minimális szívfájdalommal néztem a Supershitty to the max dalainak újrajátszását tavaly, a megjelenés 20. évfordulóján. Ráadásul a megboldogult Robert Dahlqvist is sokkal nagyobb kedvencem volt a gitáron, mint Dregen. Tényleg, tudni már, hogy Robert miben halt meg? Ez döbbenetes, hogy így eltitkolták… De az idei fesztiválfellépések felvételeit látva, főleg hogy a Toys and flavors, a By the grace of God vagy az I’m in the band is programon volt… Összeszorult a szívem, és jó, az Imperial State Electic rendben van, de a Hellacopters - felülmúlhatatlan. Szerencsések, akik szemtanúi lehetnek. De egy teljes, hosszabb lélegzetű összeállásnak vagy új lemeznek nem biztos, hogy örülnék, az lehet, hogy már inkább elvenne a legendából. Nicke, ha jól tudom, kijelentette, hogy jó pénzt kap érte, amit az Imperialba forgat be. Ez teljesen tisztességes szerintem. Nemsokára jön az új Imperial lemez, remélem, hogy legalább olyan jó lesz, mint a legutóbbi előtt megjelent három.

OTRNR? – Elhangzott már sokszor a médiában, hogy a rockzene elkapcsolási faktor. Meghalt a jó öreg R’N’R?     

K.Z.: - Manapság is rengeteg jó rockzenekar van, mindenféle korosztályból vagy stílusból. A tavalyi Metallica lemez rendkívül jól sikerült, akárcsak például az idei Cheap Trick. Megállíthatatlanul nyomul a retro blues rock, lásd Rival Sons vagy Blackberry Smoke. Június elején láttam a Clutch-ot, akik teljesen egyedi módon nyúlnak a rockhoz, és lemezről lemezre egyre jobb dalokat írnak. Februárban Bécsben megnéztem az Imperial State Electric-et, ami életem egyik leglehengerlőbb koncertje volt. A júniusi Foo Fighters koncertről az egész város hetekig beszélt, ami olyan érzés, mint régen, amikor egy nagy banda eljött Pestre. Persze ezek jó ideje létező zenekarok, vagyis olyan jellegű pezsgés és újdonságok nincsenek, mint pl. a 2000-es évek elején, ahol egymás után jöttek ki az olyan aktuális bandák, mint a Soundtrack of Our Lives, a Gluecifer vagy a Hives. Mindig megnézem a kortárs feltörekvő bandákat, amiket ajánlanak nekem, de eddig egyiktől sem estem hasra, de nem azért, mert már mindent hallottam, és semmi nem új, hanem azért, mert az igazán jó dalok megírásához meg kell érni, sokszor tíz év kell rá. Addigra sok előadó kiég, mert manapság borzasztó nehéz szintet lépni. Az meg hogy nem jön ki minden évben egy új Guns n’ Roses vagy Queens of the Stone Age szintű zenekar, az a műfaj történeti stádiumait ismerve nem meglepő. A festészetben sincsenek állandóan új Picassók, a színházban sem új Brechtek, a filmben sem új Fellinik. Ez nem jelenti azt, hogy a dolognak vége, meghalt a színház, a festészet, a film, csak ha már egyszer a rendelkezésre álló eszközökkel megírtak egy csomó felülmúlhatatlan dolgot, akkor ostobaság volna azt gondolni, hogy ez az állapot a végtelenségig fenntartható, és mindig jönnek a klasszikusokkal egyenértékű új hullámok. Ezért az elvárásokat is másképp kell megfogalmazni. A rockzene eljutott ebbe a stádiumba, nincs mit tenni, mivel ez a legrégebbi könnyűzenei műfaj, de ezt a sorsot hosszú távon senki és semmi nem kerülheti el. A kérdés az, hogy a műfaj hogyan alkalmazkodik saját történetiségéhez vagy a megváltozott kulturális kontextushoz.

OTRNR: - Végezetül benne vagyunk a nyárban, merre találkozhat veletek a közönség?

K.Z.: - A nyarat az alsóörsi Harley fesztiválon kezdtük június elején, ahova már nagyon rég óta el szerettünk volna jutni. A  hónap végén Hajóson játszottunk, egészen fantasztikus körülmények között. A július pihenőhónap lesz, az új dalokkal is foglalkozunk, mert nemsokára élőben is hallhatók lesznek. Augusztus 4-én a Fezenen leszünk, egy napon Glenn Hughes-zal, majd 23-án a SZIN következik, a nyarat pedig a Dungaree-vel együtt az A38 teraszon zárjuk 24-én. Ősszel pedig új lemez, klip és koncertek, szóval érdemes figyelemmel követni minket!

Készítette: Sebők Tamás
Képek: Pandur-Balogh Norbert

Játszd azt, ami a szenvedélyed, a többi nem számít! – interjú Dan Patlanskyvel

danfo.jpg

Dan Patlansky az első alkalommal még Joe Satriani vendégeként kápráztatta el a magyar közönséget, tavaly pedig a LOTS Music szervezésében már az A38 fedélzetét rengette meg. Napjaink egyik legtehetségesebb blues-rock gitárosa szeptemberben ismét visszatér hozzánk, és talán már a készülő új lemez néhány dalába is betekintést nyerhetünk, hiszen Dan a stúdiómunkálatok közepette szakított időt, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

OTRNR: - Tavaly egy magazin az év legjobb blues albumának választotta az IntroVertigo-t, de ezek mellett több helyről nagyon jó kritikákat kapott a lemez. Számítottál ekkora sikerre?

D.P.: - Egy album esetében addig nem tudod, hogy mit is várhatsz, amíg nem jelenik meg. Minél tovább dolgozol rajta, annál inkább újabb nézőpontból látod az egészet. Örülök, hogy jól fogadták. Ez igazán felszabadító számomra.

OTRNR: - Mit gondolsz, mi tesz egy dalt igazán jóvá?

D.P.: - Számomra az, hogy őszinte legyen. Olyan dolgokról szülessen, ami közel áll hozzád és tudd és értsd, amit csinálsz. Valami ilyesmi jellemzi a dolog zenei oldalát is. Ne arra gondolj, hogy mit szeretne a közönség hallani, hagyd, hogy belőled jöjjön a zene!

OTRNR: - Hogy tapasztalod? Mennyiben más élőben játszani az IntoVertigo dalait? Változnak az eredetihez képest?

D.P.: - Kicsit igen. Úgy gondolom, hogy minden dal változik, ha élőben adod elő. A szólók általában hosszabbak és tempóváltások is vannak. Rendszerint 1-2 hónap turnézás szükséges ahhoz, hogy a dalok élőben előadva is végső formát öltsenek.

OTRNR: - Tavaly már meg volt az első független budapesti koncerted. Hogyan emlékszel vissza erre az estére?

D.P.: - Nagyon szórakoztató volt. Boldog voltam, hogy újra Budapesten lehettem, és hogy a terem szinte teljesen megtelt. Mindez arra sarkalt, hogy újra eljöjjek.

OTRNR: - Nemrégiben ismét részt vettél a Clarens Guitar Weekenden. Mesélnél nekünk erről az eseményről? Mi is ez pontosan, és milyen céllal rendezed meg?

D.P.: - Ez egy 3 napos rendezvény, ahol harminc gitáros csatlakozik hozzám. Négy csoportmunkát szervezek, amelyek a gitárjáték minden aspektusát magukban foglalják. Sokat jammelünk és rengeteg a közösségi program. Azért szervezem meg, mert úgy gondoltam, hogy nagyszerű lesz 3 napig olyan emberekkel lógni, akik ugyanazt a szenvedélyt űzik, mint én.

OTRNR: - Magyarországon is számtalan gitáros növendék van, mit tanácsolnál nekik?

D.P.: - Játszd azt, ami a szenvedélyed, a többi nem számít. Ez az egyetlen módja, hogy elérj valami maradandót!

OTRNR: - A legtöbbször ugyanazzal a stratoval látunk a színpadon. Miért különleges számodra ez a hangszer? Van valami különleges története?

D.P.: - Egy 1962-es straton játszom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy az enyém ez a hangszer. 2000 óta az enyém és 99%-ban ezen játszom. A teljes történetét nem ismerem, de ez a gitár 2005-ben „túlélte” Katrina hurrikánt és egy egész évre elvesztettem. Nagyon örülök, hogy egy darabban visszatalált hozzám.

danbelso.jpg

OTRNR: - Próbáltál újabb, más típusú gitárokat is?

D.P.: - Az egygitáros "típusú" zenész vagyok. Jó, ha egy hangszert mögöttem tudhatok, de mint mondtam, a legtöbbször ezen a gitáron játszom.

OTRNR: - Ha megalakíthatnád álmaid bandáját, kik lennének benne?

D.P.: - John Bonham (dobok), Jaco (Pastorius) a basszusgitárnál, Hendrix és SRV a gitárokon, Keith Emerson (billentyűk) és Chris Cornell énekelne.

OTRNR: - Bár idén még az IntroVertigoval turnézol, mit várhatunk tőled utána? Tervezel új lemezt?

D.P.: - Igen jelenleg is a stúdióban dolgozunk az új lemez felvételein. Remélem, hogy 2018 elején ki tudjuk adni és aztán a turné is indulhat. Nagyon izgatott vagyok!

OTRNR: - Nagyon köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, és nagyon várjuk a szeptemberi budapesti koncertet!

D.P.: - Köszi én is!

 

Sebők Tamás