A detroiti garázs zenét hozzák Budapestre

Nothing Stops Detroit - Delirium Falcon és P. Iggy koncertek a Hunnia Bisztróban

2017. október 22. - OldTimeRNRMagazine

22048136_1876359132378274_3451028721592601695_o_1.jpg

A detroiti garázsrock színtér két zászlóshajójának számító zenekar, az MC5 és a The Stooges zenéjének állít örök emléket a Delirium Falcon és a P.Iggy csapata. A srácok összefogtak és október 27-én a Hunnia Bisztró színpadán avatják be a közönséget a két legendás együttes slágereibe. Az igazi rockzenei csemegének számító estére jelképes 600 ft-ért bárki jegyet válthat.

Delirium Falcon

Hogy is jellemezhetnénk a csapatot? MC5 és ami mögötte van. Szóval számos legendás rockzenekar. Olyan hatalmas csapatokra volt hatással a detroiti proto-punk, garázs bagázs, mint többek között a később alakult Sonic’s Rendezvous Band a The Who, a Kinks, a Motörhead, a White Stripes, de említhetnénk a skandináv garázsrock későbbi ászait, a Hellacopters-t a Gluecifer-t, vagy a Hives-t is. Az MC5 a rockzene egyik alapköve. Úgy vélem, hogy már a zenekar megalapításáért jár egy óriási pacsi a budapesti Delirium Falconnak, akik felhívják a figyelmet a Detroiti rockzene értékeire.

Facebook:  Delirium Falcon 

 

 

P. Iggy

A P.Iggy – Iggy Pop Cover Band a világ egyik legnagyobb rocksztárja, Iggy Pop legnagyobb slágereit népszerűsíti hazánkban. A detroitban alakult Stooges pedig mindmáig a garázs rock egyik legnagyobb úttörője, nem volt kérdés tehát, hogy a P.Iggy szerephez jusson az Október 27-i garázs estén.

Facebook: P.Iggy – Iggy Pop Cover Band

 

A koncert Facebook eseményét itt találhatjátok!

Sorsfordító korongok – Hevesi János (Exon)

20664432_1526165097442753_7614289485721362874_n.jpg

Folytatjuk állandó rovatunkat, most az ország egyik leghitelesebb Hobo Blues Band Tribute csapatának vezetője osztja meg velünk 10 nagyhatású lemezét. Fogadjátok Hevesi János, az Exon énekesének sorsfordítóit!

Mindig nehéz ügy a kedvenc albumok közül válogatni még akkor is, amikor csak egy nyaralásra válogatja össze az ember a lejátszójára. Még ez is kéne, még az is jó lenne. Lehetetlen feladat. Hát még valami okosságot írni róla miért éppen az van a listában ami. Lehet, hogy lesz 1-2 meglepetés a listában azoknak, akik valamennyire ismerik a (hahaha… csak, hogy legyenek már nagy szavak is) „munkásságomat”, de nekik csak annyit tudok üzenni:  a nyitottság a más stílusokra, mindig több élményt nyújt, mint bezárkózni valami egyfélébe.

Rolling Stones - Love You Live (1977)

Elég fura szembesülni azzal a ténnyel, hogy az életem első igazán rongyossá hallgatott lemeze éppen 40 éve jelent meg. Ebben a dupla lemezben benne van a válasz arra a hülye kérdésre is, hogy miért a Rolling Stones a világ legjobb rock and rolll zenekara. Olyan zenei alapvetések vannak rajta, mint a Hony Tonk Women, Tumbling Dice, Jumpin’ Jack Flash, Sympathy For The Devil és a többiek. Vannak albumaik amiket gyűlölök, vannak amiket imádok, és a végén mindig visszakanyarodok a régi koncertlemezeikhez. A 2007-es Népstadionos koncertjük 10/10-es örök élmény marad!

 

Deep Purple – Made in Japan (1972)

A koncertlemezek etalonja, alfája és omegája, a non-plusz ultra, a hard rock Mount Everestje stb, stb, stb. Lehettem kb. 16 éves amikor először hallottam. Fura, hogy a tagok ekkor már szívből utálták egymást és nem is beszéltek egymással. Ennek fényében még zseniálisabb ez a lemez. A 2014-ben kiadott  4 CD-s Box Set Edition kötelező darab!

 

Easy Rider Soundtrack (1969)

A film és a zene együtt eléggé mellbevágó élmény volt. Itt vadkeleten az „átkosban” – a vásznon meg a nagybetűs: AMERIKA! Zseniális színészek, zseniális zenék. Igaz az emblematikus Born to be Wild-ból sikerült eléggé lerágott csontot csinálni azzal, hogy szinte minden amatőr banda műsorra tűzte jobb és rosszabb (általában förtelmes) feldogozásként, de pl. az I Wasn't Born To Follow a Byrdstől vagy az If 6 Was 9 Jimi Hendrixtől olyan, amit ma is bárhol, bármikor szívesen hallgatok. 

 

Hobo Blues Band - Középeurópai Hobo Blues (1980)

Ez tényleg valamilyen szinten sorsfordító korong! Amikor megjelent a magyar rocktörténet legszarabb hangzású bakelitje már HBB rajongó voltam és kit érdekelt a hangzás? Egy olcsó Tesla lemezjátszón nem mindegy???  Operett, Ki vagyok én, Édes otthon, Mindenki sztár, Középeurópai Hobo Blues II. és persze a Hey Joe.  Igazi kedvencem nincs a lemezen, egyben jó ahogy van.

 

Marilyn Manson - The Golden Age of Grotesque (2003)

A fiamtól kaptam ezt a CD-t. Előtte nem igazán ismertem MM zenéjét, mert bennem is volt nem kevés előítélet a kinézete miatt. Úgy kezdtem hallgatni a CD-t, hogy nem tudtam ki van rajta. Aztán a This Is the New Shit meglepett, a Mobscene földbetaposott, a Doll-Dagga Buzz-Buzz Ziggety-Zag meg elrepített.  Nem állítom, hogy ez Manson legjobb lemeze, mert előtte is voltak jó dolgai meg utána is, de ez valahogy nagyon egyben van szerintem. John 5 nagy gitáros!

 

Robert Plant - Raising Sand (2007)

Amikor először hallottam róla, hogy a legenda egy fiatal country énekescsajjal ad ki közös lemezt, nem tudtam sírjak vagy nevessek. Na mondom… Plant papának elfogyott a lóvéja vagy mi a manó? A rock isten és a country? Na ne már… ez rossz vicc. Aztán meghallgattam és leesett az állam, mennyire finomságos dolgot hoztak össze ketten.  A finoman lebegős. A Rich Woman bármikor jöhet! 


Genesis – We Can't Dance (1991)

Az öregfiúk jó nagy kanyart tettek a hatvanas évek progresszív kezdésétől eddig a jócskán populárisra sikerült lemezig.  Nem  is meglepő, hogy nemsokára PC távozik és szólóban folytatja.  A kezdő No Son of Mine lassan épülget, tele vívódással, mint a régebbi albumokon. Nekem mindentől függetlenül az I Can't Dance a kedvencem erről a lemezről. Ez egy minimalista bohóckodás ami már összeforrt egy Levi’s reklámmal. Ha rossz kedvem van, berakom és 1 perc múlva már mosolygok.

 

Dido - Safe Trip Home (2008)

Na itt tanácstalan voltam, melyik lemezét válasszam, mert mindet szeretem. Szép, kellemes, elszállós zenék. Mondjuk, azért kell egy hangulat ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen amit csinál. Lehet, hogy Dido nem a világ legjobb hangú énekesnője, de ez nem lényeges.  Annyira egyben van a zene és a hang. Talán a Northern Skies a legjobb erről a lemezről, de lehet hogy holnap már mást mondanék.

 

Whitesnake - Starkers in Tokyo (1997)

David Coverdale mindig is nagy kedvencem volt. Függetlenül attól éppen hol énekelt. Ez a Japánban felvett akusztikus lemez inkább passzolna egy szóló albumának, de  gondolom a marketingesek szerint jobban eladható volt Whitesnake néven. Na de mindegy is, mert Adrian Vandenberg olyanokat penget az őserejű hang alá, hogy jön a libabőr.

 

Sixx:A.M. - This Is Gonna Hurt (2011)

Nem egy könnyed, lazulós muzsika. Inkább elborult, de húz mint az állat! Nagy mázli, hogy Nikki Sixx nem szúrta halálra magát (bár a hírek szerint megtett mindent, hogy ne legyen nyugdíjas), hanem időben észhez tért és a Mötley Crüe mellett megcsinálta ezt a triót. Sixx (basszusgitár)mellett Dj Ashba (gitár) és James Michael (ének) tud mindent, ami az ilyen hol elborult hardos, hol érzelmesebb zenéhez kell. A bakancslistán ott van, hogy meg kéne nézni élőben is egyszer.

A legnagyobb rocksztárokkal partyztunk! – Sűrített Paradicsom I. (könyvajánló)

hatoldal.jpg

Pár hete akadt kezünkbe egy szórakoztató fantasy regény, a Sűrített paradicsom I. része, a Buli van a túlvilágon. A szerzőket, Perjés Pétert és Tamás Nándort a debreceni rockzenei életből ismerhetjük leginkább. Előbbi az August Förster énekese volt, valamint a Casanova Night Musical atyja, utóbbi pedig a Bearfood, a Wyrfarkas és a Crocodile Rock frontembere, valamint két korábban megjelent kötet szerzője.

Úgy vélem az a legtisztább, ha az értékelés során lépésről-lépésre haladunk, és bemutatjuk nektek ezt az igen különleges művet.

Lássuk, mit is fogunk a kezünkben! Egy közel 160 oldalas regényt, mely a 14 éves csóró cipőpucoló, Ted földi életének szerencsétlen végetérésével indul el. A fiú a Sűrített Paradicsom nevű szépségszalon és koktélbárban találja magát, melynek funkciója, hogy a túlvilágra jutott sztárok egyik közösségi helyszínéül szolgál. A 10 fejezetből álló mű ergy túlnyomórészt vicces, néhol drámai és érzelmes történet. A tartalom eternális, így olvashatunk például Julius Caesarról, Adolf Hitlerről, Jim Morrisonról, Muhammad Aliról, vagy Freddie Mercuryról, akik az Úr színe elé tárulva utoljára „lépnek színre”, ahol a tét igazán egyszerű: Pokol, vagy Mennyország?

A tartalom maga – ahogy azt a cím is mutatja – sűrített.  Engem ez egyáltalán nem zavart. Rengeteg hírességről szólnak a sorok, de mindig is távol állt tőlem, a szószaporítás, amikor fejezeteken keresztül parkolópályán áll egy mű. Itt nincs semmi sallang, ezért is volt annyira élvezetes számomra.

Véleményem szerint a történet egyik nagyon pozitív jellemzője, a sztárok ábrázolása. Bon Scott a tőle megszokott arcátlan modorával, Jim Morrison pökhendi arcátlanságával, Elvis hétköznapiságával, Luciano Pavarotti pedig finomkodásával csal mosolyt arcunkra. Én itt a tartalomnál már adok egy piros pontot. Nem tudom, hogyan jött a „szikra”, de úgy vélem, nagyon jó ötlet volt. Ez azonban szubjektív dolog, az én esetemben eltalálták a szerzők azt az alaptémát, ami közel áll a szívemhez.

perjes_tamas_1.jpg

A könyv nyelvezete teljesen hétköznapi. Az ember felveszi, elkezd olvasni és a fantáziájában máris elkezd játszódni a történet. Semmi nehézség. Nagyon tetszik az írói munka, a megfogalmazások, mintha egy szombati esti kocsmaparty volna az egész. Humoros beszólásokkal, megnyilvánulásokkal, egyszerűen fiatalos, élettel teli.

Hogy a mérleg másik nyelvére és pakoljunk valamit, ejtsünk pár szót a borítóról. Nekem az a meglátásom, hogy bár tükrözi mindazt, amit ez a regény képvisel, mégis, ha becsattognék egy könyvesboltba, lehet, hogy le sem emelném a polcról, gondolván, hogy ebben a könyvben biztos nem olvashatok Che Guevararól, Jim Morrisonról, vagy Janis Joplin-ról, vagy egy pocsolyába fulladt szegénysorsú gyermekről.

A borító mellett azonban semmit nem tudok felhozni negatívumként, hiszen baromira lekötött a könyv. Nem szaporítanám tovább a szót, azt gondolom, hogy akit érdekel a téma, azt felcsigáztam, remélem, nem spoilereztem sokat. Srácok! Aki teheti, olvassa el a Sűrített Paradicsom I. részét, nem fogtok csalódni! Én nagyon várom a másodikat, egy ötletesebb borítóval. ;)

Sebők Tamás

Ments meg, David Lynch! – Borús feldolgozásalbum az Anton Vezuvtól

av_1.jpg

Letisztult, giccsmentes és megfér rajta Nick Cave mellett a 33-as fordulatszámú Dolly Parton is: röviden így mutatható be az Anton Vezuv Save Me David címmel most megjelenő feldolgozásalbuma. A budapesti power-melankólikus zenekar tavalyi második sorlemezét követő, David Lynch inspirálta hanganyagra nyolc sötét, borús dalt vett fel, azokat saját, puritán indie lo-fi stílusába átültetve. Az album elérhető a zenekar Bandcamp-oldalán és az ismert online zeneáruházakban is. 

A Save Me David lemezcím David Lynch filmrendezőre utal: mások mellett az ő munkái inspirálnak bármiféle művészeti tevékenységre. Ezért az egész album a címével együtt egy nagy felkiáltás, hogy ne felejtsük el magunkat inspiráltatni az életben” – mondja Gyulai István Sztív, az Anton Vezuv frontembere. Ugyan a zenekar alakulása óta csak a saját dalait játssza, koncertjeiken gyakran elhangzik, a próbákon is előkerül egy-egy feldolgozás. 2017 tavaszára számuk elérte a kritikus tömeget, ekkor merült fel, hogy a banda a következő sorlemeze előtt egy albumra gyűjtse össze ezeket. A végeredmény egy sötét indie dalokból álló, nem kimunkáltan, ezért természetesen, fésületlenül megszólaló lemez lett, szándékos lo-fi hangzással.

A lemezen szereplő nyolc dal közül három már korábban megjelent, felvezetve az albumot: az nyitó Run Through The Jungle (Creedence Clearwater Revival) idén márciusban debütált, majd ezt követte áprilisban a These Boots Are Made For Walkin (Nancy Sinatra/The Boys Next Door) Beat on the Bratben készült videója. A You Always Hurt The One You Love (The Mills Brothers) egy szál ukulelés verziója szintén egy klippel együtt látott napvilágot, amelyben a szívét sikertelenül visszarabló frontember rabosításának lehetünk szemtanúi. A már megjelent dalokon kívül a feldolgozásalbumon hallható még Dolly parton Jolene című dala, amelyet az eredeti felvétel lelassított változata inspirált; Neil Young klasszikusa, az After The Gold Rush; Leonard Cohen Avalanche című dalának sötét, borús feldolgozása, továbbá a The White Buffalo és Lera Lynn egy-egy száma is.

A Save Me David album és a hozzá kapcsolódó videók zenei produceri, kreatív és vizuális munkáját ugyanaz a Jakab Péter végezte, aki az Anton Vezuv előző – mind a közönség, mind a szakma elismerését elnyerő – Lay Low Butterfly lemezének munkáit is segítette. A lemez dalainak keverési munkáit döntő többségben Balogh Csaba Csé, az Anton Vezuv gitárosa végezte. A feldolgozáslemez a mai naptól meghallgatható és letölthető az Anton Vezuv Bandcamp-oldalán, valamint elérhető az ismert online zeneáruházakban is.

Kultikus albumok: Soul Asylum – Grave Dancers Union

sa.jpg

A grunge zene a ’90-es évek elejének magasan meghatározó irányzatává nőtte ki magát, így hajlamosak vagyunk megfeledkezni a korszak kellős közepén megjelent gyöngyszemekről, mint a mai napon 25. születésnapját ünneplő Soul Asylum lemez, a Grave Dancers Union.

Ha a Soul Asylum-ot említjük, sokaknak a kultikus Runaway Train (a Csellengők c. műsor főcímdala) jut eszébe. És bár kismillió helyen vannak elkönyvelve egyslágeres előadókként Dave Pirnerék, mi szeretnénk megmutatni, hogy ez azért korántsem igaz.

Egy kis bio. A Soul Asylum egy minnesotai alter-rock csapat, mely a 80-as évek elején alakult, és a mai napig is aktív. Tizenegy lemezt adtak ki eddig, melyek közül meghatározóként lehet kiemelni a 86-os Made To Be Broken-t, a ’88-ban született Hang Time-ot, a ’90-es And The Horse They Rode In On-t, a 2006-os The Silver Lining-ot, vagy mai főszereplőnket, az 1992. október 6-án debütált Grave Dancers Union-t.

A lemez címe a fent hallható Without a Trace című dal egyik sorából született meg.

"I tried to dance at a funeral, New Orleans style, I joined the Grave Dancers Union, I had to file" – írja Dave Pirner a dalban.

Hogy miért is lett átütő az album a maga idejében? Ebben a műfaji diverzitásnak van hatalmas szerepe, aminek köszönhetően minden dal egyedülálló és szerethető. A magas szintű zeneszerző készség mellett Dave Pirner néhol mély költői, néhol igazán triviális szövegekkel spékelte meg a dalokat.

Az albumot indító Somebody To Shove még a zenekar korai irányvonalát képviseli, igazi erős punk elemekkel megtűzdelt slágerdal, ami egy kis grunge ízt is kapott.

A korong egyik ékessége kétségtelenül a ’94-ben Grammy-díjat nyert Runaway Train, a zenekar mindmáig legnagyobb slágere. Sokan úgy gondolják, a dal címe egy korábbi kritikából eredeztethető, mely így hangzott

“an unholy mix of Kiss and Hank Williams tossed under a runaway train”

A Soul Asylum mégis inkább az elrabolt gyerekekre helyezte a hangsúlyt és a dal klipjében több, a 90-es években elszökött, vagy bűncselekmény áldozatává vált ergo elrabolt gyermek fotóját közölték le. Dave Pirner és Dan Murphy jellegzetes gitárjátéka mellett fontos megemlíteni a billentyűs session zenészt, aki nem volt más, mint a STAX Records legendás billentyűsének fia, Booker T. Jones III., aki mellesleg nagyra becsült filmzeneszerző is. A klip és a zene mellett nem kell mondanunk, hogy a Runaway Train a Grave Dancers Union legmélyebb dalszövegét tartalmazza.

A lemez közepe ezek után egy igazi rockzenei csemegeként aposztrofálható, a Keep It Up a 80-as évek tipikus power pop irányvonalát örökíti meg. A Homesick inkább egy Stonesos vonalon mozgó country, vagy southern rock ballada melankolikus szöveggel. Ennek ellenére mégis könnyen befogadható, és azonnal az ember fülébe mászik. Említhetnénk még a sorban az April Fool-t is, ami inkább az Alice Cooper féle heavy rock stílusban született és mindmáig az egyik kedvencem. – szerk.

A Grave Dancers Union mindösszesen 76 hétig tanyázott a Billboard listán. 1993-ra háromszoros platina státuszt szerzett a 90-es évek elejének egyik legsikeresebb zenekarának.

Sebők Tamás

Marcello’s Mystical Mind - Kalandos utazásra csalogat az új lemez (lemezajánló)

mmm.jpg

Magyarország egyik különleges zenei alakulata, a Marcello’s Mystical Mind csapata, akik nemrégiben adták ki Vortex of Nonsense című nagylemezüket. A stílus - bár nem túl népszerű manapság – az a fajta színes prog rock, melyben együtt eveznek a Turbo, Grand Mexican Warlock, Napokon hármassal.

Mivel még semmilyen formában nem írtunk a csapatról, elmondjuk, hogy eddig két EP-t: a 2012-es Brainforest-et, valamint a 2014-es Changing Moods-ot hallhattuk a Török Viktor – ének, Tarcza Vilmos – gitárok, Kovalik Miklós – basszusgitár, Egri Márton – dobok alkotta zenekartól. Az új lemez 7 dalt tartalmaz, és szerintem leginkább - ha nem is a szó szoros értelmében, de - egy kalandos utazásként lehetne leírni ezt a színes kiadványt.

Bekezdtek a srácok a The Thrill of the Chase-szel. Húzós, masszív riffek, és sötét miliő jellemzi ezt a 7+ perces darabot. Elsőre kicsit rágósnak érezni, ám energikussága azonnal beindítja a hallgatót. A The Way Things Are már visszafogottabb nóta. A kezdeti melankolikus hangulatot, egy csodaszép zenei vonal váltja fel a dal közepén, majd egy erőteljes zúzással zárul a szintén 7 percnyi játékidőt számláló darab. A Lost Boys az egyik kedvencem. Csak egy átlagos elveszett fiú érzéseit, csalódásait, világképét veti papírra, míg a zene ezt a számtalan impulzust hivatott érzékeltetni. Külön piros pont a gitárszólóért! Másik nagy kedvenc már-már Pink Floyd-i magasságokba törő Evil Game pt 1 (merthogy egy két részes dal bevezetőjénél járunk). Ez is hamar a szívemhez nőtt. Lágy, finom tiszta hangzás és igen dallamos (főleg a refrénben), kellemes ének csendül fel az első részben. A pt 2 már inkább a lemez kezdeti világát hozza újra előtérbe.

A Vortex Of Nonsense egyik legkomplexebb darabja kétségtelenül az M interlude, melyben talán egy hangszer csendül fel, és inkább maga az élet, a hétköznapi dolgok adják a zenét. Az Earthly Delights-cal zárul a korong, ahol ismét megmutatkozik a csapat hangszeres tehetsége. A refrénbe és az átkötőbe némi grunge-os íz is szorult, de ez a darab is igazi zenei hullámvasút és méltóképpen zárja le az egész anyagot.

Mindent egybe vetve egy nagyon tudatos, érzelmekkel teli és zeneileg sokszínű albumot hozott össze a négyes. Változatos. Néhol befordult, néha sugárzó, néha gyors és erőteljes, néha lassú és nyugodt, néha pedig kiszámíthatatlan. Olyan, mint maga az élet.

 

Sebők Tamás

Sorsfordító korongok – Kéri Zoltán (Cherokee)

zoli1.jpg

Ezt a hetet sem zárhatjuk Sorsfordító korongok nélkül, ez alkalommal a Cherokee basszusgitárosa, Kéri Zoltán avat be bennünket életének meghatározó lemezeibe.  

Nagyon örülök a felkérésnek, hogy írhatok azokról az albumokról, melyek hatással voltak az életemre. Azért is nagyon érdekes dolog ez, mert sok olyan dolgot meg lehet tudni az aktuális emberről, amit amúgy nem lehetne. Milyen korongok, milyen befolyással és miért? Tulajdonképpen egy kicsit olyan, mintha a magánéletembe invitálnék embereket. Megmutatni a legbensőm egy részét, kitárulkozni…

Akkor gyertek, ismerjetek meg!

EDDA művek: Koncert (1985)

1986-ban (immár 13 évesen) megkaptam első kazettás magnómat. Kaptam hozzá 3 db műsoros kazettát is kezdésnek. Ez az album közöttük volt, és megpecsételte az életem. Ekkor még nem volt kiforrott zenei ízlésem, így tulajdonképpen mindenevőnek számítottam, de ez az album elindított a rockzene irányába. Azóta rajongok a zenekarért, hallgatom a lemezeiket és járok a koncertjeikre…

Nem mondom, hogy első körben minden dal megfogott, inkább csak a kazetta B oldalát hallgattam. Barbárok, Kör, Gyönyörű lányok, Ünnep! Imádom őket a mai napig. Persze azóta a másik oldal is pörög a magnóban, illetve manapság a cd lejátszóban.

 

Neoton Família: Magánügyek (1985)

Ez a kazetta is abból az eresztésből van, amit elsőnek kaptam a magnómhoz. Jó mély benyomást tett az a pár kazetta… Na jó, a harmadikat nem fogom bemutatni, mivel nem is kedveltem, be is cseréltük valami másra.

Node Magánügyek!!!

Sokan mondhatják, hogy Neoton, diszkó, stb. Attól függetlenül úgy gondolom, hogy a jó zene, az jó zene. Ez pedig szerintem az. Ebben az időben már kiforrott az Ádám-Éva páros, szerintem nem volt ember, aki nem gondolta, hogy egy pár voltak. Én is így voltam ezzel, persze erre egész erősen rájátszottak Ők is. Elég csak meghallgatni a Végtelen játék című dalt. Nagy kedvencem még a lemez záró dala, az Éjszakai láz. Teljesen felborzolnak a dallamok, és Éva érzéki hangja. A végén meg Éva magas sikolya… ÁÁÁáááá!!!

 

Bon Jovi: Slippery when wet (1986)

És az első külföldi korong…

1986-ban már nyitottam a rockzene felé, és az első nagy kedvencem a Bon Jovi lett. Persze, nem lehetett kikerülni a bandát, a Livin’ on a prayer és a You give love dalokat mindenki ismerte. Vagy a Wanted-et… Zenekarommal tulajdonképpen a mai napig elővesszük néha koncerteken a You give love-ot. De nekem a legnagyobb kedvencem az albumról az I’d die for you. Az a dal nagyon el lett találva! Ma már, ha Jovi-t szeretnék hallgatni, nem ezt a lemezt veszem elő, hanem az első kettő valamelyikét, de mivel ez volt az első, amit hallottam Tőlük, úgy gondoltam, itt a helye!

 

Mötley Crüe: Dr. Feelgood (1989)

És begyűrűzött az életembe a GLAM! Ebben az időben (persze mind a mai napig) nagyon sok glam zenekart hallgattam. Élükön a Crüe-vel. Már ahogy indul a lemez a Feelgood gitárjával, frenetikus. Persze, nekem inkább a bulizós-pörgős dalok jöttek be igazán, mint a Kickstart my heart, Same ’ol… Ezekből meg van elég az albumon. Ki ne akart volna akkorban Nikki Sixx lenne? Hát, én akartam.

 

Ford Fairlane kalandjai (1990)

És egy kis kakukktojás!

Nem egy lemezről, hanem egy filmről írok. A maga nemében klasszikusról. Aki meg akarja ismerni a 80-as évek Los Angelesének zenei életét, életvitelét, nézze meg nyugodtan. Nálunk nagyon kultikus volt. Hányszor ültünk le egy jól sikerült buli után, pár sörrel (egyébbel) a kézben, és néztük, röhögtünk. Persze a zene is nagyon jó benne, mint azt a kimásolt linken hallhatjátok! De azok a poénok… Verhetetlenek. Volt még egy ilyen kult film, a Pancserock, de úgy gondoltam, inkább legyen ez, amit bemutatok Nektek!

 

Vain: No respect (1989)

Még mindig glam!

Szerintem Davy Vain hangja elég megosztó. Ha valaki szereti ezt a nyávogós énekstílust, az imádni fogja. Aki meg nem, az undorral elfordul Tőle. Én az első csoportba tartozom. Ahogy meghallottam a pasi hangját, egyből beleszerettem. Követem a pályafutásukat, hallgatom a lemezeiket, de ez az első volt az igazi! A Who’s watching you, Beat the bullet, Secrets… Fantasztikus. Ahogy most hallgatom, a hideg futkos a hátamon a pacák hangjától! Kedvem lenne elmenni bulizni egyet, mint rég. Ebben az időben én is elég glammesre vettem a figurát. Minden volt, tupír, festés, rockkocsma, hajnalig buli. Imádtam!

 

Sing Sing: Törvények nélkül (1991)

És vissza a magyarokhoz!

Nagyon nagy kedvencem volt a Sing Sing zenekar. Egy PeCsa EDDA koncerten volt a Sing Sing előzenekar. Ekkor már ismertem az első lemezüket, ami nagyon bejött, de nem tett rajongóvá. Viszont itt a koncerten már játszottak a második lemezről is, amit viszont teljesen bekajáltam. A Miért játszol a tűzzel vagy az Ártatlanul még mindig eszement nagy kedvenc. De ami nálam a pálmát vitte, az a Tűrd el ha fáj! Annyira mellbeb**szott, hogy elmondani sem tudom. Kismilliószor meghallgattam. Egy rövid ideig játszottam egy Sing Sing cover bandában is, a kérésem az volt, hogy ezt a dalt nyomjuk, mert imádom. Sajnos a Sing ezt elég kevésszer nyomta a bulikon, de annál nagyobb volt az öröm, amikor előkerült. Persze a sörkertekben kértük állandóan, így nem tudták kikerülni. Bocs, fiúk!

 

EDDA művek: Szélvihar (1991)

Mint már írtam, máig Eddás vagyok, így nem volt kérdés, hogy az egyik kedvenc lemezemet be kell szerkesztenem a listába. És ez nem más, mint a Szélvihar…

Ebben az időben voltam a legelvakultabb a zenekar iránt. Ahova tudtam, követtem őket, és koncertről koncertre hallgattam a dalaikat. Imádtam, imádom! A Szélvihar, vagy a Nincs visszaút a nagy kedvencek közé tartozik. A Nincs visszaút klipjében még benne is vagyok egy mp-re, ahogy tombolok a közönség első sorában. Aki megtalál, kap egy csokit. Jó, annyi segítség, hogy itt még rövid tüsi hajam volt…

De a legnagyobb imádat mégis a Szeretnélek boldognak látni! Jaj, de nagyon szeretem! Jó kemény zenei alapok, Attila félreismerhetetlen hangja, és fantasztikus vokálok. Minden megvan benne, ami egy HARD ROCK zenébe kell. És a végén ott a líra, az Újra láttalak. Ezt a dalt is nagyon szeretem. Amikor pedig a szám közben Attila énekére válaszolva a csajszi mondja, hogy „Még mindig szeretlek én is”, az egy katarzis mindig!

 

Vörös István és a Prognózis: Minden viharon át (1995)

Ami még kimaradt a nagy magyar kedvencek közül, az Vörös István zenekara, a Prognózis. Pisti hangja is olyan, hogy vagy szeretni, vagy utálni lehet, középút nem nagyon van. Én szeretem!

Mindig nagyon szerettem őket, sok szép emlékem köt már a régi dalokhoz is, de nekem mégis ez a legkedvencebb Tőlük. Már a címadó dal pozitívizmusa, dallamai előrevetítik a lemez milyenségét. Mégis ami igazán megfogott, az a Ne zavarjon senki. Ki ne lenne néha úgy, hogy „elrejtőzne a világ elől”? Nekem is vannak ilyen pillanataim, és ezt ez a dal nagyon jól leírja. Egy órára kilépni a mindennapokból, hátradőlni, zenét hallgatni, vagy csak egyszerűen meredni a sötétbe… Nagyon jó tud lenni! Mennyit hallgattam ezt a dalt is otthon, vagy a KÖSZI-ben! Jártunk kéthetente, és buliztunk ám jó nagyokat! Persze, most hogy Kőbányára költöztem, már nincs Progi a Kösziben olyan gyakran…

És a lemez végén az Utolérnek valahol. Ismét egy olyan dal, amitől lúdbőrözik az ember. Érdemes meghallgatni mindenkinek!

 

Snake Heart: Csak neked (2000)

És a legvégére ismét egy nagy-nagy kedvenc, a Snake Heart zenekar. Hányszor, de hányszor láttam Őket még a régi Wigwam-ban, a Csörsz utcában. Vagy bárhol, ahol elérhettem Őket.

Sokan leszólják ezt a lemezt, hogy sz*r a hangzása, meg ilyenek. De aki a másolt kazettákhoz szokott, annak ez meg sem kottyan. A dalok pedig magukért beszélnek. Aki olyan dalokat tud írni, mint a Tudjon élni, az Ez vagyok én vagy a Néma vagyok, annak minimum teltházas koncerteket kéne adnia, egy csomó lemezzel a háta mögött. A SH sajnos nem ilyen banda. Pedig meg kell hallgatni azokat a dallamokat, amiket össze tudtak hozni. Hogy Balázs szövegeiről már ne is beszéljek! Sajnos egy nagy elmaradásuk van, a Szemből fúj a hátszél nem került fel erre az albumra sem, pedig sajnos elég találó a szövege, a zenéje meg tuti!

Körülbelül ez vagyok én, ezeket hallgatom, szeretem.

Most, mikor ezeket a sorokat leírom, csak hogy átérezzem a feeling-et, azokat a dalokat, lemezeket hallgatom, amikről írok. Nagyon jó érzés visszaidézni a múltat, ezeket a fantasztikus szerzeményeket hallgatni. Teljesen a hatásuk alá kerültem, fiatalodtam vagy húsz évet, kiszőkült a hajam (és még a pocakom is lejjebb ment). Hallgassátok, olvassátok szeretettel! Pá!

360 fokos riportvideót készített az Amberjack

2017. szeptember 30. - OldTimeRNRMagazine

18.JPG

Pár hete a dél-afrikai gitárhős, Dan Patlansky koncertje előtt lépett fel a fővárosi Amberjack. A srácok korábban elmondták nekünk, életük koncertjére készülnek. A felejthetetlen élményt egy 360 fokos riportvideóban örökítették meg a srácok, melyben blogunkról is szó esik. Hogy milyen formában? Azt megtudhatjátok a közel 7 perces anyagból.

Sebők Tamás

Detroit, a garázs rock city! -  II. rész

2017. szeptember 28. - OldTimeRNRMagazine

d1.jpg

Detroit és környéke nem csak az Egyesült Államok egyik ipari fellegvára, de a rockzenében is igen meghatározó zenészek, zenekarok köthetők a városhoz. Néhány hete, már körbejártuk a detroiti garázs zene kialakulásának történetét, meghatározó alakulatait, most pedig kitérünk azokra a kortárs csapatokra, akik tovább vitték a régi szellemiséget.

The Detroit Cobras

A Detroit Cobras megalakulása után 4 év is eltelt mire megjelent a Mink, Rat or Rabbit c. debüt anyag, ráadásul teljes egészében feldolgozásokat tartalmazott a 60-as évekből, hasonlóan az őt követő anyagokhoz. A cover jellegtől függetlenül a mai napig a legnagyobb michigani garázs bandák között tartják számon a magyar felmenőkkel rendelkező Rachel Nagy énekest is a soraiban tudó alakulatot. Dalaikban a 60-as évek hangulata mellett a 90-es és 2000-es évek szikár, erőteljes világa is megjelenik.  

The White Stripes

Egy kéttagú zenekar már alapból nagyon érdekesnek tűnik, hát még ha egy férj és feleség alkotja a bandát (vagy egy testvérpár?? - Örök kérdés).  Egy rekordot biztos a sírba vitt magával a 2011-ben feloszlott zenekar, mégpedig, hogy a nevükhöz fűződik a világtörténelem legrövidebb koncertje, mely egyetlen C# hangból állt. Jack és Meg White 14 év alatt 6 albumot adott ki és számtalan zenei elismerést gyűjtött. Legismertebb daluk, a Seven Nation Army a 2012-es labdarúgó világbajnokság „jelképe” lett, kultikus riffje minden gól után felcsendült. 

The Electric Six

Az ’elektronyos hatos’ zenéje már egy reformizált őrület. A dalaik alapját a garázs stílus adja, de funky, metal és elektromos elemekkel is megspékelik ezeket Dick Valentine (Tyler Spencer)-ék. 1996-os megalakulásuk óta 13 nagylemezt jegyeznek, és idén is várható még tőlük a ’How Dare You’. Talán mi magunk sem tudjuk komolyan venni őket, de azért ha megkagylózzuk pl. a nagyon „intellektuális” és eszmei Gay Bar-t, rájövünk, hogy jutott ide is az őserőből.   

The Racounters

Ha az előző részben kijelentettük, hogy az ős-garázs zene ősatyja Scott Morgan, akkor ebben a részben, valami hasonló titulussal ruházzuk fel Jack White-ot. A csapat a 2000-es évek közepén kezdte bontogatni szárnyait a Jack White, Brendan Benson, Jack Lawrence, Patrick Keeler felállásban. A 2006-os Broken Boy Soldiers-szel óriásit robbantottak, mely valahol visszarepítette az időben a hallgatót. A lemez még a 49. Grammy jelölést is megkapta a Legjobb rock lemez kategóriában.    

The Dirtbombs

A legjobbat a végére. A Dirtbombs zseniálisan keveri a garázs és a punk rock erőteljes világát a soul zene különleges adottságaival. Mondhatnánk, hogy a Bellrays testvérei. A felállás egyáltalán nem megszokott: Kettő dob, kettő basszusgitár és egy ének/gitár alkotja a bandát. A csapatot az a Mick Collins alapította, aki korábban a szintén kultikus  The Gories tagja volt.

 

Sebők Tamás

Aron's LCC - Repedések, amiket nem kell eltakarni

Megjelent a csapat második nagylemeze

2017. szeptember 26. - OldTimeRNRMagazine

arons_lcc_2017_press_v2.jpg

Cracks and Scratches címmel, mindössze kilenc hónappal első albuma után megjelent az ARONS Land Cargo Co., Hajba Áron (ex-Jazzékiel, The BlackBirds) szólóprodukciójának új nagylemeze. Tavaly decemberben megjelent első albuma mind a közönség, mind a szakma körében nagyszerű fogadtatásra talált. A Klinik gondozásában most megjelent a folytatás maibb hangzással, számos vendégművésszel és egy látványos, önironikus borítóval. Lemezbemutató október 5-én a Gödör Klubban a Soulbreakers és a Papaver Cousins társaságában.

Az új album eléggé eklektikus lett, és kicsit könnyedebb, emészthetőbb, kevésbé befelé néző, mint a tavaly megjelent Always Closer Never There. Erősebben megjelennek rajta a folk és a country hatások, mégis maibb a hangzása. Úgy érzem, sikerült továbblépni úgy, hogy az előző lemez pozitívumai megmaradtak, egyúttal sok új szín jelenjen meg az albumon” – mesélte a Crakck and Scratches nagylemezről Hajba Áron. Az új lemez lendületességét és fésületlenségét annak is köszönheti, hogy egy zeneileg és a dalszövegeket tekintve is aktuális számokat bemutató anyag, míg az első album dalai évekig gyűltek, csiszolódtak és formálódtak.

A Cracks and Scratches lemezt Hajba Áron most is a fivéreivel együtt vette fel, egy-egy dalban vendégzenészek közreműködésével (Hajba Mátyás: gitár, vokál, Krolikowski Dávid: ütőhangszerek, Kutasi Zsolt: pedal steel gitár). Az albumot ugyanaz a Fejér Dániel vette fel és keverte, akivel a zenekar az első lemez anyagán is dolgozott; míg a debütalbum dalait egyszerre játszva vették fel, a Cracks and Scratches dalait sávonként rögzítették, ami szabadabb, változatosabb hangszerelést tett lehetővé. A látványos, egyúttal önironikus albumborító – amelynek fő motívuma a repedések és karcolások (angolul cracks and scratches) elfedésére használható polírpasztás doboz – Áron korábbi, Jazzékielbeli zenésztársa, Jakab Péter munkáját dicséri.

A Klinik gondozásában megjelent új album már meghallgatható és megvásárolható az ARONS Land Cargo Co. Bandcamp-oldalán, valamint az ismert online zeneáruházakban is elérhető. Fizikai formátumban az új lemez először az október 5-i, Gödör Klubbeli lemezbemutató koncerten lesz megvásárolható, ahol a zenekar vendége lesz a Hollandiából érkező Aldo Spadaro gitáros, valamint fellép a Cream-örökséget ápoló Soulbreakers zenekar – akik szezonnyitó koncertjüket tartják ezen az estén – és a folk-rock testvérduó Papaver Cousins.

A lemezt az Aron's Land Cargo Co. Bandcamp oldalán tudjátok meghallgatni.