Batthyány és D’artagnan Svédországba igazolt (lemezkritika)

2016. március 16. - Beardman52

omw.jpgNapjainkban reneszánszát éli a ’60-as, ’70-es évek zenei kultúrája, és számos fiatal csapat indul el a nagyok nyomdokain. Bevallom engem is már jó ideje megfertőzött a vezér korszak ezért is próbálom tartani a lépést az új csapatok megalakulásával is. Az utóbbi időszakban rengeteg fiatal zenekar alakult meg a skandináv országokban is, elég ha csak a Blues Pills-t, a Spiders-t, vagy az Old Man’s Will-t említjük. Utóbbi egy négytagú brigád Umeå városából. 2013-ben már jelentkeztek egy blues/hard-rock anyaggal. Ez volt a saját magukról elnevezett ’Old Man’s Will’. A tavalyi év második felében már a második lemezüket adták ki, mely a ’Hard Times – Troubled Man’ címet viseli.

Nagyon figyelemfelkeltő a lemez hangzása. Igazi skandináv stúdióminőség. Kerülik a sterilitást, ott van a mocsok minden egyes másodpercben, és hagyják, hogy a csöves erősítők tegyék a dolgukat. Már az első két dal, a ’Fools’ és a ’Troubled Man’ esetében szembeötlik a zenekar energiája. A riffelési technika meghatározó, de több dal esetében is találkozunk pszichedelikus átvezetőkkel, kiállásokkal. A ’Troubled Man’-hez videóklipet is készített a csapat, amelyben jól szembetűnik, hogy a zenei stílusok mellett a divat meghatározó a csapatnál. Jó ideje népszerű a számomra Batthyány Lajost idéző arcszőrzet és a francia muskétásokra hajazó kalap, de ha figyelmesek vagyunk, megfigyelhetjük, hogy még a hangmérnökök is korhű stílusban pompáznak.

A harmadik, ’Easy Driver’ is egy igen energikus darabja a lemeznek több pszichedelia került bele, a Blues Pills rajongók kedvence lesz szerintem. A ’Ratking’ egy tempójában visszafogott, de mégis erőteljes, már-már stoneres balladája a lemeznek, az őt követő ’Got it’ pedig személyes kedvencem, mivel a Hendrix-es időket tárja újra elém. A ’Hazel Eyes’ sem szerénykedik a keménységtől, szinte lineárisan növekszik robbanófaktor, és amikor kell, robbanunk is. A ’How Could You Know’ az egyik legtempósabb felvezetővel, valamint az egyik legkellemesebb gitárriffel indít, majd egy tömény, röfögős basszusgitár kiállás után ismét a pszichedelikus elemek nyernek teret. És bár eddig folyamatosan utaltam, hogy milyen tökös dalok is alkotják a lemezt, azt azért meg kell jegyezni, hogy nincs rock ’n’ roll lemez egy igazi rock-ballada nélkül. Az ’Another Seven Days’-szel ezt is kipipálták a srácok. Talán az utolsó két dalt megcseréltem volna a csapat helyében, hogy ne balladával zárják a lemezt, de ez már mellékes.

Nem alkottak egyedit a svéd fiúk, viszont a hangzásuk kétségtelenül lenyűgöző és a technikai tudásukkal sincs probléma. Várom a következőt.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr288487394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.