Old Time RNR Magazine

Különleges, változatos, igényes - VoluMen – VoluMen-1 (lemezkritika)

2017. január 17. - Beardman52

volumen.jpgMég tavaly jelentkezett debütáló nagylemezével a tatabányai Volumen csapata. A blues-rock és a funk rockban utazó gárda zenéjével a tavalyi Dan Patlansky koncerten találkoztam. lenyűgözött az az atmoszféra, amit seperc odarittyentettek a srácok a hajó gyomrába. Elkerülhetetlen hát hogy megvizslassam a csapat debütáló lemezét, a VoluMen-1-t, ami november óta elérhető.

 

 

A Way Too Louddal indul a korong, amihez egy különleges videót is készített a zenekar. Az első pillanatban áthat minket a stratocaster karakteres hangzása, a duruzsoló dallamok. Nagyon tetszik a dal alaptémája. Egyszerű, de mégis fülbemászó. Ezt tovább emeli Schweighardt Tamás énekes hangja. „I need the music's help, no doubt”. A Bad Days egy inkább rockos irányban mozgó dal. Hétfő reggeli munkába csoszogásomhoz illene leginkább. Viccet félretéve leginkább egy utazós dal. Remekül fel vannak osztva a hangszerek meghatározó szerepe van mindennek. A gitárszóló is karcol, rendben van az egész darab. A Granted egy szívfacsaró dal, egy igazi blues ballada. Kedvenc dalommá vált, az őt követő Got To Give-vel egyetemben. Borongós hangulatban indul a dal, amolyan vihar előtti csend jut róla eszébe a hallgatónak. Aztán viszont megérkezik valami méghozzá egy elsöprően erőteljes refrén formájában. Felkapja az ember a fejét a váltakozó zongora és gitárszólóknál… szépen megy az adok-kapok. A Will It Go és a Wake Up Now! soul-funkos balladák, leginkább a Granteddel tudnánk összekötni őket. Nyugodt, visszafogott dallamok sorozata

Nagy kedvencem lett a funkys bluesos grooveokkal megtűzdelt Selfies, Tweets and Hashtags, brutálisan jó a szövege, enyhe társadalomkritikus jelleget is kapott. Pacsi érte. A Keep on Movin’-t hallgatva a 60-as, 70-es évek soul funky zenéi, a Stax Recordsos előadók jutottak először eszembe. Funky himnusz! Nagyon ott van. A lemezt záró Slegdehammerben mindent odatesznek a srácok, szerephez jut a talk-box is. A dal egyébként egy Peter Gabriel feldolgozás. Ritmikáját tekintve leginkább a lemezt nyitó Way Too Loud-hoz lehetne hasonlítani. Brutális kompozíció lett ez a dal, megtetőzi a lemezt.

Gratulálok a srácoknak. Érződik a muzikális tudás és, hogy rettentően sokat dolgoztak a lemezzel, szívük-lelkük benne van. Különleges, változatos, és igényes zenét csináltak. Az már más tészta, hogy nem erre van igény – a szerk. Nálam azért nagy pacsi a srácoknak. Még ilyet!

borito_1.jpg

VoluMenVoluMen 1 (2016)

Way Too Loud
Bad Days
Granted
Got To Give
Will it Go?
Wake up Now!
Selfies, Tweets and Hashtags
Keep On Movin’
Sledgehammer

 

  

 Sebők Tamás    

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr6412134103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása