Eseménydús évet tudhat maga mögött az Ozone Mama csapata. A számos nagyszerű és néhány különleges koncertet közép-európai és tengerentúli turnék sora követett, emellett egy klipjük is megjelent a Sonic Glory albumról az év elején. Az idei év fontosabb eseményeiről és a távolabbi jövőről beszélgettünk a zenekar gitárosával, Gábor Andrissal.

OTRNR: - Szia Andris! Először is arra kérnélek, hogy pár mondatban foglald össze a 2016-os évet!

Gábor Andris: - Az eddigi legmozgalmasabb évünk volt. A Sonic Glory lemezért kaptunk egy megtisztelő második Fonogram-díjat, jártunk a tengerentúlon és Európában is több helyen, valamint újabb, általunk eddig még nem látogatott fesztiválokra is eljutottunk.

OTRNR: - Kezdjük a legfrissebb dologgal. Nem is olyan régen jelent meg a Siren’s Call klipje. Igen különleges videó lett. Mesélnél róla?

Gábor Andris: - Meglehetősen gótikus, kosztümös videó lett. Régóta akartunk egy olyan klipet is, amiben nem zenélünk, hanem inkább más formában szerepelünk. Az anyag kissé talán Wes Anderson filmjeire emlékeztet. A kivitelező a Cineast és a Mazarinettes kiváló stábja volt, a videót Szombath Máté rendezte.

OTRNR: - Tavaly a tengerentúlon is felléptetek, méghozzá Kanadában és az USA-ban is. Hogyan fogadták az őshazában a magyar americana-rock csapatot?

Gábor Andris: - Úgy érzem, hogy szerettek bennünket. Főleg az amerikai buli volt felejthetetlen, egy álom valóra válása, ráadásul olyan emberek jöttek el a koncertünkre, akikkel eddig csak online beszélgethettünk. Kiváltképp örültünk annak, hogy a Sonic Glory keveréséért felelős amerikai hangmérnök, Michael Rich is oda autózott. Megtisztelő volt.

OTRNR: - Közép-európai turnétok is volt nem sokkal ezt megelőzően. Ha össze kellene hasonlítani az európai és az amerikai közönséget, mik lennének a különbségek? 

Gábor Andris: - A keleti régió (Csehország, Lengyelország) még mindig keleti régió, valamivel kevesebben látogatják a bulikat, mint amikor nyugatabbra mész. Az osztrák, német és dán bulikon jóval többen megjelentek és a közönség is nyitottabb, bátrabb, lelkesebb volt. Amerikában ez egyfajta népzene, az emberek tehát alapból kedvelik ezt a fajta rock-ot, és ott nagyon sok hasonló zenekar létezik. Lelkesedésben azt hiszem, az amerikaiak azért verhetetlenek.

OTRNR: - Nyáron egy időszakra „lesérült” Marci. Más zenekaroknál az énekes kiesése azonnali koncertlemondással jár, ti mégis két koncertet is adtatok. Miért?

Gábor Andris: - Egyrészt nem szerettük volna cserbenhagyni a rajongóinkat, illetve nem akartuk lemondani a már lekötött bulikat, így legalább egy részüket megoldottuk úgy, hogy én énekeltem Marci helyett. Félelmetes volt eleinte, de megcsináltuk és nem bántuk meg.

OTRNR: - Mi a meglátásotok az állami szerepvállalással kapcsolatban, hiszen ti is érintettek vagytok ebben?

Gábor Andris: - A Nemzeti Kulturális Alap és a Cseh Tamás Program támogatásainak örülünk, hiszen így egyre több tehetséges alkotó juthat olyan összegekhez a tervei megvalósításához, amelyeket önerőből esetleg nem, vagy csak nagyon nehezen tudna produkálni és ezzel a fejlődésük, haladásuk is jóval lassabban következne be. A lassúság pedig néha egyenlő a lehetőség elszalasztásával. Új klipünk is az NKA támogatásának köszönhetően jött létre, illetve nyertünk már pályázatot hazai és külföldi turnéra, valamint éppen legutóbb az új lemez elkészítésére is, melynek megjelenése ősszel várható.

OTRNR: - A pszichedelikus rock műfaja, egyfajta újraértelmezése nagyon elterjedt manapság, rengeteg fiatal zenekar alakult hazánkban is, akik ebben a stílusban zenélnek. Hogy látjátok az aktuális színteret?

Gábor Andris: - Olyan sok pszichedelikus zenekart nem látok, leginkább újabb és újabb retro és indie-bandákat veszek észre. Abból a szempontból egyébként jó, hogy ennyi ilyen stílusú zenekar születik, hogy a túlnyomórészt angol nyelvű hazai zene eddig nem igazán kapott teret a magyar rádiók műsorában, és így hátha elindul valami változás (bár ehhez nem elég a zenekarok megszületése). Az is lehet, hogy csak egy divatos hullám lesz ebből, nem pedig valami maradandó, meglátjuk.

OTRNR: - 2016-ban rengeteg nagy rock ikon elhunyt. Hatással van ez a rockzenei színtérre szerintetek?

Gábor Andris: - Nem kizárólag a tavaly elhunyt rocksztárok száma van a színtérre kedvezőtlen hatással. Persze nagyon szomorú dolog, hiszen pótolhatatlan, ikonikus legendákról beszélünk. A kérdés inkább az, hogy lesz-e egyáltalán rockzenei színtér a jövőben. Minden felgyorsult, a műfajok keverednek, a stadion-rock lassan leköszönőben van, ma már a „híresebb” rockzenekarok zöme sem tölt meg egykönnyen ekkora helyeket. Az irányított média például itt most külön témakör lehetne, de ez és a rockzene helyzete is országonként változik leginkább, és itthon a Rádió Rock működésén túlmenően szükséges lenne a rock-ot végre infúzióra kötni.

OTRNR: - Végül térjünk rá a közeli és a távolabbi célokra. Milyen terveitek vannak erre az évre?

Gábor Andris: - Túl vagyunk egy januári A38-as koncerten és jelenleg a téli klubturnénk vége felé járunk. Tavasszal kicsit visszavonulunk dalokat írni. Szeretnénk még több emberhez eljuttatni a zenénket, és az új lemez, illetve nemzetközi együttműködések segítségével ez valószínűleg meg is történik majd. Az eddig meglátogatott országokon kívül ősszel tervezünk egy újabb bevetést Európában, illetve természetesen a hazai klubturné és a nyári fesztiválozás sem marad el. Idén részt veszünk továbbá olyan egyéb projektekben is, melyek még szervezési fázisban vannak.

OTRNR: - (+1) Egy kedves hölgy ismerősöm folyamatosan kiemeli a dús frizurátokat. Ígéretet tettem neki, hogy megkérdezem: mi a szép hosszú hajatok titka? :D

Gábor Andris: - Folyamatosan a tükörben nézegetjük magunkat, illetve beszélünk a hajunkhoz. A növény is attól nő, ha a locsoláson kívül becézgeted is :-D

Készítette: Kiss Ákos, Sebők Tamás
Fotók:
Christian Nastase (Danube Rock Festival - RO)
Adrian Mociulschi (Danube Rock Festival - RO)