Február második felében jelent meg a Peter Kovary & the Royal Rebels debütáló nagylemeze Halfway Till Morning címmel. A zenekar - bár csak tavaly alakult - szépen lépked egyre feljebb a ranglétrán, nemrégiben például az Euróvíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjének legjobb 32 dala közé került az It’s a Riot című számuk. A lemezmegjelenéssel egy időben a srácok bejelentették hazai és európai turnéjuk állomásait és időpontjait.
De lássuk a lemezt! 11 dalt hallhatunk rajta, ebből már négyet előzetesen bemutatott a csapat tavaly, méghozzá a Keepin’ On EP-n, amit már akkor az első nagylemez előfutáraként jelentett be az ötös.
Szeretnék pár szót ejteni a kiadványról. Nagyon klassz dologként tárul a szemünk elé szinte egyből maga a korong, ami egy – ha lehet így mondani - „bakeCD” azaz bakelit vonásait magán hordozó Compact Disc, ami tökre beleillik a Royal Rebels imidzsébe. A belső borítót képek díszítik, és egy booklet, amin a dalszövegek olvashatók. Minimalista dolog, az egyszerűség vezérel. Azt gondolom, hogy ez az egész így stílusos, és remélem, nem vagyok egyedül ezzel, aki úgy gondolja, szükség van még az ilyen kiadványokra.
Nah de térjünk rá a dalokra!
Egyből egy ismerőssel indul a Halfway Till Morning, méghozzá az It’s a Riot ritmusos introja hív minket egy kicsit lázadozni. Mint azt már említettük, ezzel a számmal indult a zenekar a Dal című műsorban, sőt ehhez készült el a lemez első klipje.
A Face The Truth nagyon lazán indul, az egyik kedvenc AC/DC dalom jut eszembe. Az energikus kezdés után azonban a refrénben elveszik az energia. Talán itt meghagytam volna a dögöt. AC/DC után Zeppelin, A Liqour Store-t az első kislemezen is kiemeltem, mint az egyik kedvencem, hát az óta sem utáltam meg. Igazi kemény fuzzos hangzás és dallamos ének teszi egyedivé, az igazi telt dobhangzás mellett. Bonzo él! A zúzás után egy kis nyugi, a Keepin’ On-nal, ami már majdnem egy évtizede elkészült, azonban tavaly lett újra elszedve és kicsi átgyúrás után felkerült a lemezre.
A lemez címadó dalának főtémája szerintem az egyik ékessége az anyagnak. Tipikus Stones féle R’N’B. Tetszik a női vokál és a szaxiszóló és az alatta hallható alap. Egyik kedvenc darab lett. A ’More Than I Deserve’ egy retro ballada mégis a hangzásra érződik rajta a XXI szd. is. Mellesleg amikor meghallottam, azonnal egy korhű film zenéjeként képzeltem el. A ballada jellegével és a fülbemászó dallamával azonnal magával ragadja a hallgatót. A másik hatalmas kedvenc a Run for Cover. Egy igazi velős, energikus zúzás. Déli redneck anyag. A Forever and a Day a zenekar első klipes nótája. Egy pozitív hangulatú, dal az élet nagy kérdéseiről, a Black Crowes és a Rolling Stones zenei hatásaiból merítve.
A Love So Divine egy country-s blues-os amolyan füstös kocsmablues. Slidegitár, zongora, napszámos zene. Kell ennél több? Ugye hogy nem. A Can You Hear Me Now-t hallgatva kicsit előre ugranék az időben 80-as 90-es évekre. A keményebb dalok táborát erősíti, a kiállás például a 90-es évek egyik legkirályabb gitárosát Audley Freed-et (Cry of Love) idézi. A lemez utolsó dala, a Hot Southern Breeze címet kapta. Alcíme: To my father. Ennek tudatában szerintem nem is kell sokat ragozni. Peti nemrégiben elveszített édesapja előtt tiszteleg ezzel a balladával. Van benne némi pszichedelia, dallamos refrén és egy Beatleses lelassuló kiállás.
A lemez magában hordoz egy bipoláris jelleget, melynek alapját a 60-as 70-es évek klasszikus zenéje adja, ehhez társul egyfajta 21. századi modernitás egy frissítő erő, ami megmutatja, hogy 2017-ben vagyunk. A Peter Kovary & The Royal Rebels bebizonyította ezzel a lemezzel, hogy virágzik a modern vintage rock világ. Amit még észrevettem, és ez a személyes meglátásom, hogy bizony van különbség az új és a régi dalok között, kiforrottabbak, részletesebbek. Ez persze pozitív, látszik a fejlődés, és hogy kezd összeérni a csapat. Várom a folytatást!
Lemez értékelése: 8,5/10
Sebők Tamás
