’Cracks and scratches’ címmel ősszel érkezik az Arons Land Cargo Co. új nagylemeze

Interjú Hajba Áron frontemberrel

2017. július 25. - Beardman52

aron_hajba_press_2016.jpg

Tavaly villámlásszerűen jelent meg a hazai könnyűzenei életben a Hajba Áron vezette Arons Land Cargo Co. folk-blues rock csapat. A két dalt tartalmazó Homeward Bound-ot az Always Closer Never There című nagylemez, majd idén a Klinik Label közös split lemezére került Gold Rush single követte. Már-már szinte mohóság azt mondani, hogy ez nekünk nem elég, de Áronéknak erre is lenne válasza, hiszen készül az új nagylemez, melyről most jól kifaggatjuk a frontembert.

OTRNR: - Szia Áron! Köszi hogy szakítasz ránk időt, így a felvételek közepette. Ha jól számolom, szűk egy év áll mögöttetek, de ez nagyon termékeny időszak volt, és hamarosan itt az újabb Arons LCC anyag. Honnan ennyi inspiráció?

H.Á.: - Szia, köszönöm szépen a szót, és gratulálok az OTRNR sikereihez!

Az előző album a megelőző körül-belül tizenöt évem alatt bejárt utamat fogta át. Nagyon szerettem az Always Closer Never There összegző jellegét, ennek ellenére sokszor éreztem azt, hogy miközben az ember írogatja, érlelgeti a dalait, majd mire minden csillag együtt áll, hogy lemezre rögzíthesse őket, hipp-hopp elszáll az idő, és sokszor már régen nem is azok a dolgok foglalkoztatnak, akár zeneileg, akár a szöveget tekintve. Mindig is vágytam arra, hogy egyszer egy olyan lemezt készíthessek, ami a saját magam számára az adott pillanatban friss és aktuális. A következő albummal ezt a célt tűztem ki magam elé.

A másik nagy különbség, hogy az előző lemezen minden dalnak magánéleti háttere volt, azokban a dalokban dolgoztam fel a kérdéseket, amik foglalkoztattak, és az élményeket, amik értek. Nyilván ehhez hasonló mennyiségű élményanyag nem áll rendelkezésre egy év alatt, de ha nyitott szemmel jár az ember, mindig bőven van miről írni. Az új albumon a magánéleti ihletésű témák mellett olyan történeteket is mesélek, amik a képzeletem szüleményei, vagy amiket mások életéből merítettem, mert érdekesnek találtam.

OTRNR: - Mit kell tudnunk az új anyagról?

H.Á.: - Lássuk csak, a lemez címe ’Cracks and scratches’ lesz. Megjelenése valamikor ősszel várható, később természetesen pontosítjuk. Továbbra is a KLINIK Records szárnyai alatt tevékenykedünk. Az albumon 8 dal lesz hallható. A felvételek a VL Stúdióban, készülnek, a  lemez rögzítésében, keverésében és masterelésében pedig Fejér Dániel Dexter segít nekünk. Az előző albumot is ő jegyzi, gondolom mindent elmond az elégedettségünkről, hogy fel sem merült a kérdés, hogy kivel készítsük a következőt.

OTRNR: - A Neil Young-hoz, vagy Dylan-hez hasonló egyszál akusztikus gitáros dalok és az amolyan vintage rock-os darabok is közel állnak hozzátok. Kapunk mindkettőből az új lemezen? Mi jellemzi a dalokat?

H.Á.: - Nem szeretjük kétszer elsütni ugyanazt a poént, úgyhogy ez az anyag picit más felfogással készül, mint az előző. Azt élőben, szalagra rögzítettük, amennyire csak lehet, az analóg korszakot idéző módszerekkel. Ezúttal külön vesszük fel a sávokat, mert az új dalokhoz jobban illik ez a megközelítés, bár továbbra is csak analóg hangszerekkel operálunk, mert ezek adnak jó ízt a játéknak, és a lemez hangzásának egyaránt. Az akusztikus gitár meghatározóbb szerephez jut a zenekaros darabok esetében is, lesz egyszál gitáros is, de bőven adagoljuk a finom klasszikus rock hangzáshoz szükséges hozzávalókat is.

OTRNR: – A dalaitokat teljes zenekarral játszátok, de olykor szólóban is előadod gitáron, szájharmonikával. Új kontextusba kerülnek ilyenkor ezek a darabok?

H.Á.: - A dalaimat az esetek többségében eleve zenekari hangszereléssel álmodom meg, így aztán ilyenkor természetesen le kell csupaszítani őket. Nagy átalakítást mégsem igényelnek, nagyon jól működnek akár egy- vagy kétszemélyes verzióban is. Inkább épp az az érdekes benne, hogy ennek ellenére mégis mennyire más arcát tudja mutatni ilyenkor ugyanaz a dal.

OTRNR: - Egy korábbi interjúnkban meséltél arról, hogy mennyire szeretsz utazni, és ez mekkora hatással van a zenédre. Van olyan helyszín, vagy egy teljes utazás, ami kiemelten fontos neked?

H.Á.: - Igen, nagyon szeretek utazni. Nem kell feltétlenül Föld körüli kalandokra gondolni. Akár egy-két óra autózás elég ahhoz, hogy belesüppedjek az út hangulatába, ami minden egyes alkalommal egyedi és megismételhetetlen. De minél hosszabb az út, annál jobban el tudok merülni benne, és annál nagyobb valószínűséggel sikerül egy dal formájában konzerválni az adott hangulatot, ezért nagyon szeretem a több napig/hétig tartó zötykölődést, annak minden kényelmetlenségével együtt. Különösen vonzanak a sivatagos vidékek, a puszta síkságok, ahol az út monotonsága gondolkodásra késztet.

A legemlékezetesebb ilyen utazásom az USA délnyugati államainak sivatagain ívelt át. Egyrészt a legnagyobb és legrégebbi ilyen jellegű álmom vált valóra, amikor a Monument Valley sziklái között csatangoltam, de annyi minden más is lenyűgözött ott, hogy el sem kezdem elmesélni. Másrészt egyéb okból is véget ért ott az addigi életem, és elkezdődött egy teljesen új, még izgalmasabb, de erről az új albumon majd mindent elmesélek, amit el szeretnék.

OTRNR: - Itt vagyunk a nyár közepén, merre láthat benneteket a közönség?

Legközelebb az A38 hajó tetőteraszán lépünk fel augusztus 11-én, a Junkie Jack Flash zenekar nagyon kedves meghívásának eleget téve. Ezúton pacsi nekik érte! Zenekaros koncert lesz, úgyhogy már csak ezért sem érdemes kihagyni, de az is biztos, hogy adunk egy kis első kóstolót az új lemezből is. Utána zenekaros koncert már csak a lemezbemutatón várható, úgyhogy remélem találkozunk a drága olvasókkal!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr5212690299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.