Sorsfordító Korongok - Lukács László (BarBears)

2018. december 16. - fehersolyom

ll.jpg

Jó pár éve, hogy Horváth Bandi barátom felhívta a figyelmemet a BarBears-re. "Öcsém, itt térdig ér a beton, és úgy szól, mint az atom...a hangmérnökük meg a szarból is ki tudná keverni a tejszínhabot." És tényleg: innen datálható a BarBears rajongásom, és az internetes ismerettségem Lukács László gitáros-bartenderrel.

Nagy megtiszteltetés, hogy felkérésünkre igent mondott,  2018-ban ő lesz az utolsó aki megosztja az OTRNR közösséggel a sorsfordító korongjait-és, mint minden, a rovatban szereplő embernek, neki is egy nehéz szelekció volt kiválasztani a nagy nagy Tízest. 

Saxon – Power & The Glory (1983)

Szerencsés véletlen, hogy '84 nyarán az első műsoros kazettám ez a lemez lett. 12 évesen minden hangját magamba szívtam, a mai napig kedvelem a bandát.

Metallica – Ride The Lightning (1984)

A zordabb metal műfajok felé egyértelműen ez a lemez mozdított el. A Fight Fire With Fire kezdő riffjére a könnyem kicsordult. Mondjuk a korabeli Slayer anyagok közül is lehetne itt egy, ráadásul hosszabb távon fontosabb zenekarrá is vált számomra a Slayer, de konkrétan ez a Metallica album annyira nagy hatással volt rám anno, hogy ezt kellett választanom.

Voivod – Dimension Hatröss (1988)

Ismertem a banda korábbi anyagait, de itt nagyon komolyan átrajzolták a metál határait, meg az én határaimat is. Pl. miattuk kezdtem King Crimsont hallgatni. Volt még egy hasonló korabeli lemez ami nagyon komolyan megszólított, a Mekong Delta The Music Of Eric Zannja, de a Voivod  hosszútávon sokkal többet adott nekem.

Alice In Chains – Dirt (1992)

Húsz éves voltam nyitott az újra és volt már MTV-m, viszont nem volt grunge korszakom én ezt metalként éltem meg. Ezt a depresszív, emócionális töltetet boldogan helyeztem a műfaj határain belülre.

Psyhotic Waltz – Mosquito (1994)

Az egyik legnagyobb szerelmem ez a banda. Szerintem az ő pályafutásuk befejezetlen ügy és nagyon reménykedem egy majdani méltó lezárásban.

King’x - Dogman (1994)

Erről a lemezről csak annyit, hogy ha egyet kellene választanom, akkor ez lenne az. Nagyon örülök, hogy Dug a mai napig nagyon aktív és rajongva hallgatom minden megmozdulását.

C.O.C. – Deliverance (1994)

Milyen szép ív az, ahogy ez a csapat, a korai egyperces cséphadarásokon, a hc-én, a thrashen és a Blindon keresztül eljutott a blues metálig. Itt kicsit magamra ismertem, kicsit hazaértem.

Crowbar – Odd Fellows Red (1998)

 A Főnök egyik lemeze, de lehetne itt akármelyik. Amúgy Ő az amerikai Janó Misi.

Clutch - Blast Tryant (2004)

Ez a lemez úgy pofán vágott annak idején, ahogy illik. Azóta se tértem magamhoz. Rocktörténeti csúcspont.

Mastodon – Leviathan (2004)

Tőlük is választhattam volna bármelyik lemezt, de itt is pityeregtem a kezdő riff hallatán (nevet). Szerintem a 21. század egyik legjobb metal bandája, az újabb anyagaikat is imádom.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr214476632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.