Old Time RNR Magazine Évértékelő 1.: Ákos

Egy kirúgott OTRNR szerkesztő kitálal – a sötét titkok Sebők Tamás főszerkről

2018. december 20. - fehersolyom

Ilyen cím után szaftos évértékelést vár mindenki, de az a helyzet, hogy ez csak egy hülye vicc volt. Nem vagyok kirúgva, sőt...

Az OTRNR szépen lassan öt éves lett ( ha lemaradtál róla, ne bánkódj, mi is elfelejtettük), - bár én csak szűk két éve csatlakoztam az oldalhoz. Számomra a 2018-as év egyik nagy vívmánya, hogy most már nem egy kétszemélyes blog vagyunk, hanem egy CSAPAT. Sikerült megnyerni az ügyünknek az ország rockzenei Kim Dzsong Unját, Mikó Bálintot, és Borbás Bence is segíti a munkánkat. (ez a rocktörténeti érdekességek rovatban jön ki a legjobban, az persze elképzelhető, hogy ez még kifelé nem annyira hangsúlyos, de higgyétek el, mi parázs chat-vitákat folytatunk rockzenei témákban, és közben nevetve inspirálódunk).

Ebben az évben számos új dolgot kipróbáltunk a Vlog formátumtól a rendszeres Instagram posztolásig, a posztok témáján és időzítésén is rengeteget agyaltunk. Szűrtünk is le tanulságokat, remélem, a 2019-nek egy átgondolt és egységes marketing stratégiával tudunk nekiszaladni, így koncentráltabban, több csatornán, végtelen számú #tag támogatással és számos nem #oldtime megoldással tudjuk majd folytatni az önként vállalt kultúrmissziónkat. Itt kell megjegyeznem, hogy a magam részéről sajnos sem az Old Time Rock And Roll Magazine-ra, sem a Grungery-re nem tudtam annyi anyagot szállítani, mint szerettem volna, de cserébe sikerült Fazekas Richi #rockandchilli oldalán gastroblogerré avanzsálnom néhányszor, és Szénégető Richie barátunk Rich&Green blogján is előfordultam néhány filmkritikával, sőt, egy -két agymenés erejéig a RockStation-re is befértem.Ezek a lehetőségek megtisztelőek, és bizonyos szempontból jót tettek, hiszen nem a megszokott témákban és platformokon kellett írnom.

Zenei szempontból nagy újdonság volt egy régi szerelem, a Led Zeppelin: az idén 50 éves legenda történetét egy külön Vlog adásban dolgoztuk fel, erre készülve újra napi szinten pörgettem a zenéjüket, és ez év végéig be is ragadt. A Bohemian Rhapsody című film hatására pedig a Queen zenéjét hallgattam a szokásosnál jóval többször. Az új kedvenc barberemmel, a Peaky Barbers - Tenkely Limited Company – val pedig nagy örömmel pörgetjük Johnny Cash és Elvis Presley  örökzöldjeit, miközben #oldschool sérót vág nekem.

48386716_2202028350071824_4372042730394615808_n.jpg

A másik ’18-as  sláger a tinédzserkoromat idéző Ugly Kid Joe volt, akiket áprilisban a Barba Negrában egy osztálytalálkozó hangulatával felérő buli keretében sikerült végre kipipálni a bakancslistán, és ezzel együtt az ő dalaik (főleg az első, legsikeresebb lemezük) újra dallamtapadást okozott nálam, mint negyed századdal ezelőtt. Az Alice Chains budapesti koncertje szintén egy álom beteljesülése volt, az új lemezük, a Rainier Frog pedig nem az év, hanem a rocktörténelem egyik legintimebb dalcsokra lett. A Black Stone Cherry Family Tree lemezét is vártam, és nem kellett csalódnom (az idei budapesti koncertjükről viszont sajnos lemaradtam).  A hazai előadók közül nagyon örültem az Ozone Mama Cosmos Calling lemezének, és a Pearls Of Long Loved Years új anyagának (ezúton is köszi a tiszteletpéldányt�), és a  Fish! eddig megjelent fél nagylemeze is eléggé beadta, bár lehet, hogy ez egyáltalán senkit nem érdekel.

Az év legnagyobb zenei élménye azonban onnan jött, ahonnan egyáltalán nem vártam: a Tündérkör Alapítvány (amely Kelet-Magyarország legismertebb, és legtranszparensebben működő jótékonysági szervezete) decemberben egy zárt körű gálaestet tartott. Ezen alapvetően is megtiszteltetés volt részt venni, de amikor az aznap este a közeli Kölcsey Központban koncertező chicagoi New Direction Gospel Kórus "beugrott" egy rövid ráadásműsorra, és karnyújtásnyira láthattam egy olyan csapatot, amilyet korábban scak amerikai filmekben, akkor leesett az állam...

A legnagyobb sikerélmény, hogy egy három állomásos „turné” (Debrecen, Eger, Győr) erejéig sikerült egyesítenem a munkámat (startupok) és a szenvedélyemet (zene): ez lett a Tech ’n’ Roll, ahol a zeneipart átformáló technikai újítások mutatkoztak be, és mindenhol izgalmas kerekasztal beszélgetések zajlottak az szórakoztatóipar jövőjéről, olyan szakemberekkel, mint Reszegi Laci (recorder.hu), vagy Sebők Szabi (RockStation). ezúton is köszönöm nekik, hogy elfogadták meghívásomat.

A fentiekből -és akár az előéletemből-kiderült, hogy nem csak a zene, hanem a film is nagy szerelmem, ebből a szempontból Old Time kategóriától eltérő műfajokban is rengetek muzikális élmény ért: a Deadpool 2 Soundtrack, A Bosszúállók: Végtelen Háború, a Blakkklansman (az év legmellbevágóbb mozija, a soundtrack pedig egy old time soul-funky-blues aranybánya) , a First Man, az Into the Spider-Verse mind remek nézni-és hallgatni valónak bizonyultak... és épp ezért tartom a legnagyobb veszteségnek Stan Lee halálát (hosszú, és eredményes életet élt, köszönünk MINDENT!)

Hálám minden zenésznek, újságírónak, zenebolondnak a 2018-as évet, tartalmas volt. Találkozunk 2019-ben!

Egy kis TOP 10 Old Time Tőlem-Nektek Muzsika nektek, a Karácsonyfa alá ITT tudjátok meghallgatni!

Boldog karácsonyt, élménygazdag új évet! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr1814504130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.