Sorsfordító Korongok: Juhos Nándor (alias Yoda)

2019. június 16. - fehersolyom

 

41831292_10215586245322088_1404116223146328064_n.jpg

Juhos Nándor, a debreceni Rocksuli egykori Yoda mestere két generációnyi gitárost nevelt fel (többek közt engem is), jelenleg pedig már az ő tanítványai oktatnak a 30 éve létező könnyűzenei iskolában. Közben számtalan formációban megfordult - mint alapító vagy beugrós -, vívott parázs gitárpárbajt Tátrai Tibusszal, fellépett az ország legtöbb színpadán, és mindig a szabad, improvizációs, blues alapú gitározás felé terelte a "jónépet".

Saját maga azt írta, hogy "gitártanárként és session zenészként dolgozom 1990-től, ami akárhogy számolom, lassan 30 éves szakmai gyakorlatot jelent. Rock, blues, jazz és klasszikus gitározást tanítok kezdőktől a haladókig mindenkinek. Akit a számok megtanulása mellett érdekel az improvizáció, a zeneszerzés, és átfogó képet szeretne kapni a zenélésről, annak különleges csemegéket tartogat oktatási rendszerem. Klasszikus és jazz gitár tanulmányaim előtt, 1984-ben autodidakta rock és blues gitártanulásba kezdtem, ami azt jelentette, hogy kedvenc zenekaraim számait megtanultam bakelit lemezekről és kazettákról (természetesen akkor még nem volt se internet, se számítógép) és számokat írtam, majd 1996-ban megalapítottuk az elő rock-blues bandánkat."

Nándi honlapját ITT éritek el, lentebb pedig olvashatjátok, hogy mely 10 lemez indította el őt ezen az úton. 

Led Zeppelin II. (1969)

Az első és legmeghatározóbb inspiráló album, ami a gitározás felé sodort. Ezen az albumon található Jimmy Page legendás gitárszólója a Heartbreaker című számban. Amikor meghallottam, tudtam, hogy ilyen zenét akarok játszani. Tinédzser koromban számomra a Led Zeppelin volt a világ legjobb zenekara, ezért néhány számát, amit kezdőként el tudtunk játszani, színpadra is vittük! Nyilván azóta már tudjuk, hogy rengeteg legendás „világ legjobb bandája” létezik, így szerencsére sosem fogunk unatkozni a zenélés és a zenehallgatás terén. Legszívesebben az összes Led Zeppelin albumot felsorolnám, de ha már 10 albumot szedünk össze, akkor jöjjenek a további zseniális mesterek!

Deep Purple: Made In Japan (1972)

Ritchie Blackmore a másik legenda, egyedi stílusa szintén meghatározó volt a számomra. Ezen a koncertalbumon nagyon jó keresztmetszet található a kedvenc Deep Purple nótákból, kiváló improvizációs megoldásokkal. Még az elmúlt években is játszottuk néhány szerzeményüket (megunhatatlan).

AC/DC: Highway To Hell (1979)

Gondolkodóba estem, hogy melyik albumot válasszam: a Back In Black-et vagy Highway To Hell-t? Aztán a Beating Around The Bush című szerzemény eldöntötte a kérdést. Amikor AC/DC-t hallgatok, mindig csak arra tudok gondolni, hogy nincs mese, a kemény rockzenét így kell csinálni! A címadó dalt színpadra vittük, de mai napig kísért a gondolat, hogy néhány számot mindenképpen játszanom kéne egy rockosabb formációban.

Gary Moore: Still Got The Blues (1990)

Amikor kijött ez az elképesztően jó szólóalbum, a haverjaimmal egyből létrehoztunk egy bandát, ami főleg Gary Moore blues szólólemezeiről játszott dalokat. Ezt az albumot még további szólólemezek követték, amiken Gary nem egyszer a legnagyobb blues gitárosokkal játszott együtt. Szóval voltak számok rendesen, amiket sorra meg is szólaltattunk a színpadokon. Nevezhettük volna Gary Moore tribute zenekarnak, de akkor még nem volt ilyen zenei kategória...

Stevie Ray Vaughan: Couldn't Stand The Weather (1984)

Hibátlan, szuper album! A Scuttle Buttin' című szerzemény (talán emlékeztek rá, a régi „Telesport” Tv műsor zenéje volt) keltette fel a figyelmemet. Stevie Ray Vaughan energikus, magával ragadó, máskor finom, laza előadásmódjával akkora hatást tett rám, hogy sokáig az elsőszámú blues gitáros volt számomra, és színpadra is vittem jó néhány szerzeményét.

Santana: Supernatural (1999)

Santana régi slágerei: Europa, Samba Pa Ti, Black Magic Woman, Evil Ways… ismét egy korszakot nyitottak az életemben, egyértelmű, hogy elkezdtük játszani a mester számait. A Supernatural egy letisztult, kifinomult album (ezen található a Smooth című nagy sláger) a latin rock stílusalapítójától, akinek gitárjátéka 1000 km-ről felismerhető. Volt szerencsém a lemezbemutató koncerten, élőben hallgatni – a színvonalról csak annyit, hogy technikailag és zeneileg is egyaránt hibátlan produkció volt. Tudtátok, hogy a szintén egyedülálló gitárjátékáról híres (Amerikába kivándorolt) magyar jazzgitáros, Szabó Gábor volt Santana gitártanára? Most már tudjátok, és legyünk is rá büszkék!

Szabó Gábor: Femme Fatale (1981)

Ezt a bakelit lemezt véletlenül vettem meg, és amikor hazavittem és meghallgattam, rádöbbentem, hogy nincsenek véletlenek! Egyértelművé vált a számomra, hogy jazzgitározást kell tanulnom! Budapestre költöztem és jazzt tanultam, mellette tanítottam és 6 zenekarban játszottam párhuzamosan, hogy minél nagyobb rutinra tegyek szert, és mert nagyon jó móka volt.

John Scofield Trio: Out Like A Light (1983)

Ha már a jazznél tartunk, Scofield egy modern hangzású géniusz, személyes kedvencem a műfajban, izgalmas, mély gitárjátéka megdöbbentően széles kifejezőerővel bír. Igazából bármelyik albumát választhattam volna, John Scofieldtől akármelyiket meghallgathatod, nem fogsz csalódni, mert mindig a legmagasabb színvonalon a legjobbat hozza!

Skorpió: Új! Skorpió (1980)

Nos, itt álljunk meg egy szóra! Tátrai Tibor az album első számában (Álljatok meg!) akkorát gitározik, hogy örömödben eldobod a kalapod! Amihez hozzányúl, az arannyá válik, amit számos formációban (HBB, Syrius, Boom Boom, Tátrai Band…) nyomon követhetünk! Amikor életemben először hallottam a Magyar Atom zenekarban, ahol többek között Hendrix-feldolgozásokat játszott, koncert után 2 napig nem aludtam, a haverjaimmal egyfolytában Hendrixet játszottunk és alapítottunk egy zenekart, amit ma Hendrix tribute zenekarnak nevezhetnénk - bár, mint említettem, ez akkor még ismeretlen fogalom volt. Szögezzük le, hogy Tibusz, ha bekapcsolja az erősítőjét, ott nincs pardon, robbanékony, intenzív, maximális átéléssel és hihetetlenül széles dinamikával előadott gitárszólói egyszerűen letakarítják a színpadot! Volt szerencsém együtt játszani a mesterrel, hihetetlen élmény volt. Mind zeneileg, mind emberileg példaértékű muzsikus, aki mai napig meghatározza hozzáállásomat a gitározáshoz.

Paco De Lucia - Almoraima (1976)

Paco De Lucia a flamenco gitár nagymestere, és többek között ő a felelős, hogy ez a műfaj népszerűvé vált széles körben! Ezt az albumot szintén a bakelit lemezek korszakából ismerem, és rengeteget hallgattam akkoriban. Al Di Meolával közös koncertjükön voltam még a hőskorszakban, talán ezért is kezdtem el klasszikus gitárt tanulni, no meg azért is, mert nem nagyon volt más lehetőség.

Amikor Paco a szintén nagyszerű Al Di Meolával és John McLaughlinnnal zenél, az már több a soknál, a virtuóz gitárjáték, mediterrán hangulat, humor és dráma amolyan spanyolos vérmérséklettel fűszerezve… Kell ennél több egy laza nyári estén? A klasszikus zene és a flamenco számomra nem különül el, ezért nagy fejtörést okozott, hogy Paco De Lucia vagy Andres Segovia művét válasszam az ajánlóhoz. Annyit mindenképpen el kell mondani - a klasszikus gitár se maradjon le a palettáról -, hogy Andres Segovia volt az, aki lefektette és tökéletesre csiszolta a stílus technikai és zenei alapjait. Bármelyik albumát meghallgathatod, mind remekmű.

Rengeteg kedvencem van még B. B. Kingtől, Albert Collinstól, Joe Passtól és Django Reinhardttól kezdve, Eddie Van Halenen, Jeff Becken, Eric Claptonon, Frank Zappán át Yngwie J. Malmsteenig… A régi iskolán felnőtt gitáros vagyok, de tiszta sor, hogy lenyűgöző gitárosok szuper bandákkal vannak jelen napjainkban is: Joe Satriani, Steve Vai, Joe Bonamassa, Paul Gilbert… és a sor szinte végtelen. Záróakkordul még annyit hozzáfűznék, hogy mindig hatalmas öröm a számomra, ha volt tanítványaimat hallom a színpadon játszani, vagy értesülök sikereikről. Talán majd egyikük albumát is felteszi majd valaki egy Top 10-es listára.

Köszönöm a felkérést erre a megtisztelő feladatra, hogy írhattam a számomra leginspirálóbb albumokról, zenészekről és zenekarokról.

Örömteli zenélést és zenehallgatást kívánok mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr5814890680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.