Old Time RNR Magazine

George Thorogood: Velejéig romlott tesztoszteron-blues

2020. április 17. - Teakbois

thorogood_22.jpg

Bár 1982 nagy durranásának az androgün kinézetű popénekeseknek kedvező new wave műfaj térhódítása bizonyult, és az ebben az időszakban diadalútjára induló MTV is az efféle előadókat részesítette előnyben, Delaware állam sallangmentes bluest és hagyományos rock and rollt nyomó gitáros-énekes fia, George Thorogood mégis ekkor rukkolt elő a Bad To The Bone-nal, amely nem csupán a 80-as évtized talán legismertebb blues slágerévé vált, de még ma sincs valamirevaló külvárosi amerikai biliárdterem vagy rockkocsma, ahol ne szólalna meg havonta több tucatszor.

Az idén pont 70 éves, Wilmington városában született Thorogood nem tartozik a hazánkban közismertnek számító előadók közé. Ennek ellenére az energikus és férfias boogie-blues egyik legmenőbb kortárs képviselője köszöni, jól van, és évtizedek óta szépen megtölti közönséggel az arénákat az USA-ban és Ausztráliában − bár épp esedékes turnéját ő is lemondani kényszerült. 1982-ben, azonos című ötödik nagylemezén harsogta bele a hallójáratokba első ízben, hogy ő bizony Bad To The Bone, azaz velejéig romlott alak, akinek az útját összetört női szívek szegélyezik, továbbá a fiatal hölgyek és az érett asszonyok egyaránt térdere borulva könyörögnek neki, hogy legalább egy pillantást vessen rájuk, ő pedig nem az a fajta férfi, aki kielégítetlenül hagyja az utána sóvárgó szexbombákat.

george_thorogood_1978_100.jpg

A blues és a rock and roll műfaja mindig is valóságos melegágya volt a koppintásoknak és nyúlásoknak, rengeteg megasláger kiötlője arra sem vette a fáradtságot, hogy átírja az előd által produkált  zenét, pusztán új szöveget biggyesztett a régi helyére. Thorogood sem járt el másképp: a macsóság eme a maga banalitásban is tökéletes himnuszát Muddy Waters Mannish Boy és Bo Diddley I’m A Man című, egyébként szintén az elődök munkásságából merítő dalaiból ollózta össze. George-unk hatalmas rajongója Bónak, úgyhogy a rock and roll és a blues téglalap alakú gitárral hódító legendás figuráját a dal biliárdszalonos klipjében is szerepeltette, ezzel igazi Diddley-reneszánszot indítva útjára egy olyan érában, amikor senki sem számított rá. (A videóban Willie Mosconi, a tizenötszörös amerikai pool-világbajnok is feltűnik.)

A Bad To The Bone az elmúlt évtizedek során megannyi filmben és tévésorozatban elhangzott, leghíresebb felbukkanásai azonban Stephen Kinghez és James Cameronhoz köthetők, akik mindketten nagy tisztelői Thorogood munkásságának. A King Christine című regényéből John Carpenter által rendezett horrorfilmben a címbéli 1958-as Plymouth Fury a Bad To The Bone aláfestő zakatolására válik vérszomjas autóvá már a gyártósoron, Cameron pedig a Terminator 2-ben használta fel a nótát, ennek kíséretében kerül bőrszerkó Arnold Schwarzeneggerre a hírhedt bárjelenetben. A Bad To The Bone azon minőségi slágerek közé sorolható, amelyeken nem fog az idő vasfoga, úgyhogy ma is garantáltan felturbózza a félénkebb hímek önbizalmát, ha meghallgatják randevú előtt.

Ráadás:

A mester egyik legemlékezetesebb koncertje a hőskorból, fergeteges bulihangulattal!

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4615619186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása