Glam életöröm a grunge korszak közepén

Kultikus albumok: Vince Neil − Exposed (1993)

2020. április 27. - fehersolyom

neil_stevens_100.jpg

1993. április 27-én, vagyis napra pontosan 27 évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe énekesének, Vince Neilnek az első szólólemeze. Az előzményekről többször is írtunk már érintelegesen - például ITT. A példátlanul sikeres Dr. Feelgood (1989) lemez és az azt követő turné igencsak megviselte a Crüe tagságát, felerősödtek a belső konfliktusok. Ráadásul 1991-ben a Nirvana Nevermind-ja (és az azt követő seattle-i gyökerű grunge hullám) átrajzolta a rockzene térképét. A külső és belső tényezők együttesen azt eredményezték, hogy 1992-ben Vince Neil elhagyta a Mötley Crüe kötelékét.

Bár ekkorra a gigantikusnak számító glam rock bandák gyakorlatilag mind földbe álltak, a Warner Bros. zenei kiadója mégis komoly potenciált látott a felszabadult Vince-ben: a kilépését követően szinte azonnal egy 4 millió dolláros szerződést kínáltak fel neki első szólólemezének elkészítésére. Mindeközben már meg is született az első Vince-szólószám, a Styx Tommy Shawja és a Night Ranger Jack Blades-e segítségével írt You're Invited (But Your Friend Can't Come), amely Les Mayfield Encino Man című filmjének betétdalaként került nyilvánosságra (később a bemutatkozó szólóanyagon is helyet kapott). 

Vince nem hezitált sokat, azonnal folytatta a dalírást. Első partnere a dologban Phil Soussan, Ozzy Osbourne ex-basszusgitárosa volt. A kísérőzenészek között a Whitesnake egyik gitárosa, Adrian Vandenberg is szerepelt volna, így Vince zenekara a klasszikus hard rock muzsika rajongóinak szánt supergroup lett volna, de Vandenberg és Soussan egyaránt hamar elhagyta a köteléket. Dobos poszton Vic Foxx (az Enuff Z'Nuff eredeti ütőse, Neil Young beugró turnédobosa) támogatta a bandát (ő volt egyébként az egyetlen fix pont a kérészéletű formációban). Kiadói javaslatra végül Steve Stevens került gitárosnak Vince mellé, aki Michael Jackson ikonikus Dirty Diana-jában is közreműködött, valamint Billy Idol állandó dalszerző- és zenésztársaként közismert. A megírt dalok gitár- és basszussávjait végül teljes egészében ő játszotta fel az Exposed lemezre.

Bár akkoriban sokan egy lyukas garast sem adtak volna egy glam rock gyökerekkel bíró anyag sikeréért, mégis sikerült a a Billboard lista 13. helyéig felkúsznia Vince Neil első szólóalbumának. Eladások tekintetében sem vallott szégyent a lemez: összehasonlítva az egy évvel későbbi Mötley Crüe anyaggal, ami Vince nélkül készült, mindenképpen sikeresnek tekinthető. A dalokban egyértelműen megvan a tipikus glam életérzés, számos nóta simán elfért volna az anyazenekar hanghordozóin, ráadásul akad néhány a szokásostól elütő szerzemény, amelyek inkább a Whitesnake 1987 körüli korszakát, vagy a klasszikusabb metál előadókat idézik, sőt két erősen Beatles-hatású alkotás is felkerült a lemezre (Can't Change Me, Forever). 

A 52 perces, 11 dalt tartalmazó anyag és Vince Neil csapata készen állt arra, hogy meghódítsa a színpadokat is, de kellett még két új tag. A turnéra induló banda basszusgitárosnak az akkor még igen fiatal, de tehetséges Robbie Crane-t igazolta le, akinek ez volt az első komoly nagyszínpados produkciója (ma a Black Star Riders tagja, de megforult a Ratt-ben, és az ex-Gunner Steven Adler bandájában is), a ritmusgitárosi feladatokat pedig Dave Marshall látta el (később a Slaughter tagja lett).

Bár Vince Neil akkoriban a Mötley-s éveknek köszönhetően a legeladhatóbb rockceleb volt, és a szólólemez dalainak is jó volt a fogadtatása, mégse bíztak a turnén semmit a véletlenre. Összesen 65 koncertet adtak (ötvenötöt az Egyesült Államokban, kettőt Kanadában, nyolcat pedig Japánban), de nem hittek eléggé az egyébként kiváló új dalokban, így az élő show setlistje mindig a három atombiztos Mötley Crüe dallal (Kickstart My Heart, Girls Girls Girls, Home Sweet Home kezdődött) és csak utána kezdték el Vince szólószámait játszani.. Összességében egy sikeres és hard rock fronton abszolút szerethető produkció született, amely azonban a hozzá kapcsolódó turnéval együtt is alig több, mint egy évig létezett. 1996 -ban Vince Neil elásta a csatabárdot korábbi társaival, és visszatért a Mötley Crüe kötelékébe. A többi pedig már (film)történelem.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr3115644046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.