Twin Peaks és érzéki lebujzene (18+)

2020. június 11. - Teakbois

hawkins_20.jpg

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Screamin’ Jay Hawkins (1929-2000) énekes-zongorista nélkül nem létezne az, amit ma shock rockként emlegetünk, azaz a bizarr színpadi műsorral és öltözködéssel, valamint gyakran horrorfilmekbe illő szövegekkel megspékelt kőkemény zenei szórakoztatás. Alice Cooper, a KISS, sőt még King Diamond is sokat köszönhet a mesternek, aki súlyos lépteivel kitaposta előttük az utat. Az ohiói születésű Hawkins életének korai, befutás előtti szakasza ugyanolyan bizarrnak mondható, mint a későbbi: 18 hónapos korában nem kellett többé a szüleinek, és feketeláb indiánok fogadták örökbe. 13 évesen hamis iratokkal sikerült elérnie, hogy felvegyék a seregbe, így harcolhatott a II. világháborúban. 1949-ben Alaszkában próbált szerencsét, ahol az állam középsúlyú bokszbajnoka lett. Az ’50-es években operaénekesként szeretett volna érvényesülni, de nem volt elég pénze órákat venni, így maradt a blues, amelynek végül ő lett az egyik legmarkánsabb és legegyedibb művelője.

Hawkins rémisztő vudu papként lépett a színpadra, koponyával ékesített sétapálcával és az orrából előmeredő szarvakkal. Nem csupán énekelt, de huhogott, krákogott, gurgulázott és ordított is, ha épp úgy tartotta kedve. Az iróniát magas szinten űző városi boszorkánymester olykor arról dalolt, miféle undorító hozzávalók szükségesek a tökéletes vudu varázsitalhoz (Alligator Wine), máskor arról, miféle kínokat él át az, akinek székrekedése van (a Constipation Blues-t mindig úgy konferálta fel koncerten, hogy „a blues a fájdalom zenéje, most pedig az egyik legszörnyűségesebb fájdalomfajtáról fogok énekelni nektek”.) Legismertebb slágere a vudu szerelmi mágiát ünneplő 1956-os I Put A Spell On You, amelyet világhírű előadók sokasága dolgozott fel később, Arthur Browntól a Creedence Clearwater Revival-on át Annie Lennoxig.. A X-akták egyik legnépszerűbb epizódjában, a különc vándormutatványosokról szóló Szemfényvesztésben sem feledkeztek meg Hawkinsról; a Frenzy című száma hallható benne.

two_moon_junction_1989.jpg

Hawkins epizodistaként pár alkalommal filmekben is feltűnt, Zalman King (a nálunk is nagy sikert aratott Vad orchideák rendezője) Vágyak találkozása című 1988-as erotikus filmjében 10 másodpercig látható bárénekesként, de az általa játszott muzsika ennél jóval tovább szól a háttérben. A film női főszereplője az ekkor még Marilyn Monroe-hasonmásként prezentált Sherilyn Fenn volt, aki David Lynch kultikusnak számító sorozatában, a Twin Peaks-ben már eredeti sötétbarna hajszínével csavarta el a nagyérdemű fejét a Cooper ügynök iránt vonzódó szexi Audrey Horne-ként. Hawkinsra jelentős hatást gyakorolt Miss Fenn, amit a ’90-es években készült albumainak producere, Robert Duffey a következőképp öntött szavakba: 

Jay teljesen belezúgott Sherilynbe; éveken át nem is álmodott másról éjszakánként, csak arról, hol és hányszor dugja meg. Mondtam neki, hogy írja ki magából a feszültséget, így született meg 1993-ban a dal Sherilynről.

fenn_hawkins_22.jpg

Hawkins úr vérpezsdítő, igazi füstös blues lebujokba való mesterműve alább hallgatható meg. A YouTube-verzió létrehozója a Vágyak találkozása mellett Jim Jarmusch 1989-es Mystery Train-jéből is tett bele filmrészleteket – ez utóbbiban a vudu blues királya egy éjszakai hotelportást alakít.

Ráadás: Sherilyn Fenn kendőzetlenül...

fenn_01.jpg

fenn_02.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr1315804594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.