Amikor majdnem megszületett a Yes Zeppelin

2020. június 24. - Teakbois

page_squire_22.jpg

1981-re a progresszív rock éllovasának számító Yes túl volt alapító énekese, Jon Anderson és virtuóz billentyűse, Rick Wakeman kilépésén, valamint egy kiváló, de nem elég sikeres albumon, amelyet két új taggal (Trevor Horn énekes és Geoff Downes billentyűs) rögzítettek. E hektikus időszakot követően Chris Squire basszusgitáros zenekarvezető és régi harcostársa, Alan White dobos azon tanakodtak, hogyan tovább, ugyanis a Yes-gitáros Steve Howe épp hanyagolta őket az Asia életre keltése okán. Eközben Jimmy Page, a Led Zeppelin gitárosa teljes testi-lelki mélypontra süllyedt a bandája legendás dobosának, John Bonhamnek a halála és a csapatuk feloszlása miatt. A három tanácstalan rockistenség útjai végül a stúdióban keresztezték egymást.

Chris Squire így emlékezett vissza arra, hogyan ismerkedett meg Jimmy Page-dzsel:

Jimmy az enyémtől nem messze vett házat magának 1980 körül. Egy karácsonyi bulin beszélgettünk először hosszabban, aztán elkezdtünk összejárni. Nagyon rossz bőrben volt John halála után, én pedig azzal próbáltam elvonni a figyelmét a sötét gondolatairól meg lelket önteni belé, hogy arra biztattam: zenéljünk együtt, hátha kisül belőle valami értékelhető. Végül bejelentette, hogy szívesen muzsikálna újra, úgyhogy összejöttünk, és készítetünk egy demót, amin főleg a saját témáim szerepelnek, és frontember híján az én hangom hallható rajta.

squire_white_22.jpg

Squire természetesen a bonhami erővel bíró White-ot állította csatasorba dobosként, valamint kisegítőként a Greenslade nevű prog formáció egykori billentyűse, Dave Lawson is részt vett a projektben. A zenekar az XYZ (azaz ex-Yes és ex-Zeppelin) nevet kapta. Page rendkívül élvezte a közös demózást, ezért aztán nemsokára már Robert Plantet győzködte arról, hogy érdemes lenne csatlakoznia. Squire szerint Plant beszállására az alábbiak miatt nem került sor: 

Robert azt mondta, túl bonyolult neki a zene, amit csinálunk. Én nem tartottam annak: nem volt olyan komplex, mint a Yes-é, bár az egyik ötletem valóban hétnegyedes üteműre sikeredetett, de azért ez még nem lehet ok a fintorgásra. Inkább arról lehetett szó, hogy Robert is nagyon rosszul érezte magát John halála után, és nem akart nélküle zenélni. Így aztán nem lett semmi a Yes Zeppelinünkből.

plant_page_25.jpg

Az XYZ demója máig nem jelent meg hivatalos formában, azonban a rajta hallható ígéretes dalkezdeményekből − a Telephone Secrets (egyes vélekedések szerint valójában Telephone Spies) munkacímű tétel kivételével – idővel míves rockklasszikusok formálódtak: Page ötlete a Free és a Bad Company Paul Rodgersével alapított zenekara, a Firm Fortune Hunter című számának intrója lett, Squire ötleteiből pedig később a Yes 1996-os Mind Drive-ja és 2001-es Can You Imagine-je született meg.

Robert Plant a depressziót legyűrve szólókarrierbe kezdett. Jimmy Page filmzenét írt, kiadott két albumot a Firm tagjaként, szólólemezt készített, majd a Whitesnake David Coverdale-jével hozott létre supergroup-ot. A Yes 1983-ban, Jon Anderson visszatérését követően jelentette meg legnagyobb anyagi hasznot hajtó albumát, a 90125-öt. Jimmy Page és Chris Squire barátsága az XYZ jegelése után is megmaradt: Ennek köszönhető, hogy Page a Yes 1984-es megaturnéjának dortmundi állomásán a Beatles I’m Down-jának feldolgozásában vendégeskedett.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4815913300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.