Elvis Presley és a világ első rockdala

2020. július 19. - Teakbois

02_2_27.jpg

1954. július 19-én jelent meg Elvis Presley első kislemeze, A-oldalán a That’s All Right című klasszikus blues felpörgetett feldolgozásával, amelyet sokan a legeslegelső rockdalnak tartanak. Lássuk hát, hogyan készült a nóta, amely nélkül ez a blog sem létezne!

Elvis 1953-ban járt először a memphisi Sun Records épületében. Az egyetemes rocklegendárium szerint azért érkezett, hogy felvegyen pár dalt az édesanyjának születésnapi ajándékul, ez azonban csupán a Király élettörténetét folyamatosan átíró és szépítő szorgoskodók kitalációja: a prózai igazság annyi, hogy Elvis ki akarta próbálni, miképp szól a hangja egy profi hangstúdióban, és kész. A leendő világsztár az Ink Spots nevű fekete vokálegyüttes két balladáját rögzítette, és bár egyik sem sikerült fényesen, a Sun Records tulajdonosának épp a helyszínen tartózkodó asszisztense, Marion Keisker felfigyelt arra, hogy Elvis milyen ügyesen utánozza az Ink Spots különböző hangfekvésű énekeseit. Kilenc hónap múlva az említett tulaj, Sam Phillips engedett Keisker unszolásának, hogy kipróbálják „a barkós kölyköt”, mivel, ahogy azt a maga veretesen régimódi déli modorában megfogalmazta:

Egy olyan fehér előadóval, aki úgy énekel, mint egy nigger, akár milliókat is kereshetnék. 

02_1_26.jpg

Elvis második látogatása sem bizonyult lenyűgözőnek: Phillips nem volt elájulva attól, ahogy a fiatalember akkori kedvencét, a táncdalénekes Dean Martint utánozta a saját gitárkíséretével, viszont beleegyezett, hogy kerít neki pár kísérőzenészt, és velük is meghallgatja. Phillips választása Scotty Moore gitárosra és Bill Black bőgősre, a Doug Pointdexter’s Stalite Wranglers nevű country együttes tagjaira esett. Elvis több különféle stílusú dalt is kipróbált a két tapasztalt muzsikussal 1954.  július 5-én este, de Phillipsnek nem ezek, hanem a felvételek szünetében kibontakozó „ökörködés” keltette fel a figyelmét: Moore-ék Arthur „Big Boy” Crudup 1946-os blues klasszikusát, a That’s All Right-ot játszották az eredetinél némileg gyorsabban, Elvis pedig szemtelenül érzékien és egyben parodisztikus jellegűen énekelt fölé. Phillips ragaszkodott hozzá, hogy ez a „hülyéskedés” legyen az, amit rögzítenek, és negyedik nekifutásra meg is tették.

Az 1954. július 19-én megjelent kislemez B-oldalán egy népszerű bluegrass dal, a Bill Monroe által írt Blue Moon Of Kentucky kapott helyet, majd Sam Phillips elvitt egy példányt Dewey Phillips lemezlovasnak (azonos családnevük ellenére nem volt köztük rokoni viszony), aki formabontó módon fehér és fekete zenét is műsorra tűzött. Két Phillipsnek köszönhetően került hát a „barkós kölyök” első ízben az éterbe: a dal igen hamar meghódította Memphist, majd az USA többi táján is „tarolt”, és útjára indította a máig tartó Elvis-mániát.

Ráadás:

Elvis a That's All Right-ot játssza a legendás Comeback Special című tévés koncertjén 1968-ban.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4616035076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.