Old Time RNR Magazine

Amikor Jimi Hendrix Arthur Lee-vel „meszkalin-muzsikált”

2020. augusztus 30. - Teakbois

arthur_lee_hendrix_24.jpg

Jimi Hendrix és Arthur Lee, a Love leendő főnöke, 1964-ben vagy 1965-ben találkozott először a Los Angeles-i Gold Star Stúdióban, ahol Rosa Lee Brooks énekesnő Arthur Lee dalát, a My Diary-t rögzítette, Hendrix pedig gitáron működött közre a felvételen. Lee később azt állította, Hendrix ekkor járt először profi hangstúdióban, de végül kiderült, hogy az Isley Brothers Testify című számát valamivel korábban játszotta fel a My Diary-nél. Mindenesetre a rockgitározás megújítója és a kaliforniai hippi rock koronázatlan királya alaposan összebarátkoztak, és 1970-ben ismét együtt zenéltek – ezúttal a londoni Olympic Stúdióban, és az előző alkalomnál rendhagyóbb körülmények között.

A nálunk szinte teljesen ismeretlen, az USA-ban viszont a ’60-as évtized legfontosabb hippi alakulatai közé sorolt Love volt az első fekete-fehér vegyes tagságú rockzenekar, amely jelentős sikereket könyvelhetett el. Fő művük az 1967-es Forever Changes, amely a tekintélyes zenei szaklap, a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma című listáján a 40. helyet szerezte meg. Legnagyobb rajongójuk pedig nem más, mint a Led Zeppelin énekese, Robert Plant, aki szólókoncertjein többször is előadta a Forever Changes-ről az A House Is Not A Motel-t.

love_25.jpg

A banda vezére, Arthur Lee énekes-ritmusgitáros (1945 − 2006) szándékosan nem használta a fekete blues, jazz, soul vagy funk énekesektől hallható vokálfrazírokat, és zenei téren is a klasszikus rock, a komolyzene és a folk ötvözésére törekedett, ami szintén nem jellemző általában az afroamerikai muzsikusokra. Lee a Forever Changes: Arthur Lee And The Book Of Love című 2010-es, poszthumusz életrajzi kötetben így vall Hendrixhez fűződő barátságáról: 

Mindenki bemeszkalinozott a jammelés megkezdése előtt… kivéve engem. Nem mintha ne lett volna kedvem hozzá, de valakinek még egy pszichedelikus zenekarban is mindig józannak kell maradnia, hogy úgymond kormányozni tudja a hajót. A közös zenélés ötlete pár nappal korábban fogalmazódott meg bennem, amikor Jimivel a híres Speakeasy klubban iszogattunk. Ide egyébként nem akarták beengedni, mert korábban verekedésbe keveredett a szórakozóhelyen, és többé nem látták szívesen, de végül sikerült meggyőznöm a biztonságiakat arról, hogy ezúttal nem okoz majd botrányt. Szóval iszogattunk, és egyszer csak így szóltam Jimihez: Csinálnunk kellene valamit közösen, mert mindketten olyannyira két végén égetjük a gyertyát, hogy egyikünk sem lesz már sokáig az élők sorában. Jimit láthatóan szíven ütötte, amit mondtam, de rögtön beleegyezett a dologba. Sosem hittem volna, hogy még abban az évben valóra válik a jóslatom rá vonatkozóan, én viszont szépen megvénülök.

hendrix_103_1.jpg

Lee konkrét tervekkel és a szokásos szigorú arckifejezésével érkezett a stúdióba, ám Hendrixet igen laza hangulatban találta: 

Azt hittem, csak a Love lesz ott meg Jimi, amikor azonban odaértem a helyszínre, egy össznépi buli közepébe csöppentem. Jimi egy rakás haverral és persze egy rakás nővel érkezett, akik általában mindenhová elkísérték. Kissé felkaptam a vizet, de Jimi megnyugtatott: „Ne mérgelődj miattuk, minden rendben lesz.” Egyébként valami miatt sietnie kellett volna aznap, és amint befejeztünk egy dalt, már rakta is a tokjába a hangszerét, aztán megindult kifelé, de valahányszor belekezdtem egy újabb témába, mindig visszajött, megkérdezte, milyen hangnemben vagyunk, és megint elővette a gitárját, hogy beszálljon. Ez legalább négyszer ismétlődött meg, úgyhogy Jimi biztosan elkésett onnan, ahová rohanni akart. Amikor a Ride That Vibration című dalomat játszottuk, nem tetszett neki az a sora, hogy „lefelé tartok egy vibráción lovagolva a hat láb mély sírba”. Azt mondta, borsódzik a háta ettől a szövegtől, és persze amúgy is mennie kell. Úgyhogy hívott egy taxit, fogta a dobosunk nőjét (Jimi már csak ilyen volt, mindig lenyúlta valakiét), összecsődítette a kompániáját, és indult kifelé… Aztán persze visszajött, és maradt még egy kicsit.

A Love összesen három dalt dolgozott ki Hendrix közreműködésével: a The Everlasting First a csapat False Start című 1970-es albumán jelent meg, az Ezy Rider − Hendrix és a saját zenészei által feljátszott verzióban − a gitáros első poszthumusz anyagán, az 1971-ben kiadott Cry Of Love-on kapott helyet, a Loon munkacímű jammelés pedig kiadatlan maradt.

Lee az ominózus session-ön látta utoljára Hendrixet:

Miközben épp távoztunk a stúdióból, Jimi megkérdezte, mit fogok csinálni másnap. Azt feleltem, hogy hazarepülök Los Angelesbe a barátnőmhöz, a kutyáimhoz és a galambjaimhoz. Ekkor így szólt: „Menjünk vissza a stúdióba, mutatok valamit.” Visszaballagtunk, felkapta a padlóról a gitártokját, kivette belőle a Stratocasterét, és rámutatott: „Nekem csak ő van.” Hihetetlenül szomorú érzés volt látni, mennyire magányos.

2006-ban mutatták be a Love történetét feldolgozó dokumentumfilmet, a Love Story-t, amelyben Lee további Hendrixszel kapcsolatos érdekességet osztott meg a közönséggel: 

Jimi öccse (Leon) elmondta nekem, hogy a bátyja akkor változtatott gyökeresen az öltözködési stílusán, amikor meglátott engem az első Love album borítóján a gönceimben. Egy az egyben koppintotta a szerelésemet, de nem haragszom érte. Én is szívesen utánoztam volna a gitárjátékát, de fele olyan tehetséges húrnyűvő sem vagyok, mint amilyen ő volt.

arthur_lee_39.jpg

MÉG TÖBB RETRO:

 

Dixie Ray, a szemérmetlen hollywoodi sztár (18+)

Szépség a szörnyetegek szigetén (18+) 

Erotika Morricone módra (18+)

10 szégyentelenül szexi olasz filmzene – 1. rész (18+)

Arthur Brown: Aki minden fellépésén „égeti” magát

Tengerparti táncparti Little Richarddal 

Yes: Életrevaló igenemberek

Steve Howe: Aki az istenekkel pendül egy húron

Kansas: Topeka maszkos hősei

Steve Walsh: A rocksztár, aki mindig szándékosan állt fejre  

Így tartóztatták le Jimi Hendrixet Kanadában

Akiknek Jimi Hendrix volt a producere

„Hey Joe… Nem tudod, hová tűnt Jimi Hendrix?” – 10 meghökkentő variáció egy világslágerre

Háború a kiadónál, avagy amikor Jimi Hendrix bepöccent (18+)

„Nem tudom, mitől jó vagy rossz egy lemez” – Egy sosem publikált interjú Jimi Hendrix-szel

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr1816182014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása