Old Time RNR Magazine

William Shatner: A Star Trektől a legmocskosabb bárzenéig

2020. október 05. - Teakbois

shatner_38.jpg

William Shatner a számára világhírnevet hozó hatvanas évekbeli sci-fi tévésorozat, az „eredeti” Star Trek készítésének idején vette fel első albumát. Az 1968-as The Transformed Man-en megaslágereket kombinált össze híres színpadi monológokkal (pl. Hamletével), azonban a lemezen egy hangjegynyit sem dalolászott, hanem végig szövegelt a maga teátrális és önironikus stílusában, miközben minőségi vonós és fúvós szólamok szóltak a háttérben. Európában egy efféle húzásért az elvont értelmiségiek a következő Serge Gainsbourg-ként ünnepelték volna, az USA-ban viszont a közönség nem győzött hüledezni: „Mi ez a borzalom??? Shatner nem tud énekelni! Csak beszél!!!”

Noha már akkoriban is léteztek olyan lemezek, amelyeken neves színészek magukban vagy szimfonikus zenei kísérettel meséltek például Poe-novellákat (Orson Welles és Vincent Price is adott ki ilyeneket), a publikum nem volt felkészülve arra, hogy Shatner mondjuk a Beatles Lucy In The Sky With Diamonds-át ugyanúgy fogja recitálni, mint Shakespeare sorait. Ennek következtében az album hatalmas bukásnak bizonyult, a színész pedig évtizedekig nem próbálkozott újabb „rockversek mindenkinek” jellegű produkcióval.

nimoy_shatner_33.jpg

A jég 2004-ben tört meg, amikor Shatner az alternatív színtér akkori kegyeltjeivel karöltve felvett egy félig-meddig komoly „beszédlemezt”, a Has Been-t − a kifejezés olyasvalakit jelent, aki jó ideje kiment már a divatból, de még mindig a régi sikereiből akar megélni −, amely feldolgozásokat és neki/vele írt dalokat egyaránt tartalmazott. Ezt követte a javarészt az űrutazással kapcsolatos szövegű rockslágerek versmondói verzióit felvonultató Seeking Major Tom 2011-ben, majd 2013-ban a saját verseihez komponáltatott zenét progresszív rock műfajban a Yes oszlopos tagjával, Billy Sherwooddal (így született meg a remek és kifejezetten filozofikus hangvételű Ponder The Mystery). 2018-ban került a boltokba a színész Shatner Claus című, szándékosan marháskodó karácsonyi dalocskás albuma, 2020. október 2-án pedig megjelent a legfrissebb shatneri nótacsokor, a The Blues.

shatner_36.jpg

William Shatner a legutóbbi három hanghordozóján a klasszikus brit és amerikai rockszíntér sztárjainak sokaságával dolgozott, és illusztris vendégekből ezúttal sincs hiány: olyan élvonalbeli muzsikusok járultak hozzá az anyag elkészítéséhez, mint Pat Travers, James Burton, Arthur Adams, a Canned Heat, Steve Cropper, valamint a Deep Purple legendás húrnyűvője, Ritchie Blackmore.

Shatner „dalbeszélői” karrierjét azzal az ars poeticával indította újra, hogy ha már bohócnak nézik Amerikában, amiért zenei alapokra csupán dumál éneklés helyett, akkor ő lesz a legviccesebb bohóc. E hitvallás szellemében rögzítette a vadonatúj The Blues-t, a Seeking Major Tom-ot, a Shatner Claus-t, és a Has Been dalainak többségét. A sanyarú sorsú, a világ legrosszabb albumainak listáján rendre felbukkanó és annak idején komolyan gondolt The Transformed Man mellett (amelyet jómagam − a közvélekedéssel szembehelyezkedve − a világ legjobbjai közé sorolok) egyedül a Ponder The Mystery képez kakukktojást a színész eddigi zenei munkásságában, ez ugyanis az amerikai nagyközönség helyett az elmélyültebb, agymunkára sarkalló szórakoztatást is díjazó európainak íródott.

A The Blues célközönsége megint elsősorban amerikai lehet, Shatner pedig majdnem végig bohóc üzemmódban adja elő magát rajta. A műfaj ma már lerágott csontnak számító örökzöldjeit − amelyek a sok mindenen keresztülment fickók „a sörömbe sírva sajnálom magam” jelmondatú életérzését közvetítik − az Enterprise csillaghajó parancsnoka szélsőségesen karikírozva, ám sosem tiszteletlenül prezentálja. 

Az anyag egyik legmókásabb tétele Screamin’ Jay Hawkins I Put A Spell On You című klasszikusának interpretációja, amelyben Kirk kapitány egy masszív alkoholista nevében üvölti világgá egy lepukkant csehóban, hogy mennyire vágyakozik a bögyös pultosnő után. A dalhoz magyar animátor, Gróf Balázs készített elsőrangú videoklipet.

Ki kell emelni a Woodstockot is megjárt őskövület blues banda, a Canned Heat társaságában elkövetett Canned Heat-feldolgozást is, amelyben az immár 89 éves William Shatner egy pityókás öregurat megszemélyesítve ösztökél minket arra, hogy az ellentétek szítása helyett inkább fogjunk össze és közös erővel tegyük élhetőbbé az univerzumot. Ez pedig, kérem, teljes mértékben Star Trek-i üzenet…

MÉG TÖBB RETRO:

William Shatner: Star Trek és progresszív rock

Amikor az Aerosmith letette az óvadékot a rajongóiért

Zöld nyálka és űrcowboyok

Az amatőr tanksofőr, aki profi énekes lett

Paul Williams: Aki furcsából lett különleges

Ann-Margret: Vadóc díva Harley-Davidsonon

Brigitte Bardot, a motoros díva

Amikor az Eagles gitárosa a Miami Vice-ban szerepelt

Don Johnson: Trükkös hekus és rocksztár

Ted Nugent: Mesterlövész rocksztár a Miami Vice-ban (18+)

Ted Nugent: A vadászó gitáros és a Nagy Fehér Bölény

Charles Bronson mentette meg a Led Zeppelin gitárosát

 

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr1616226474
süti beállítások módosítása