Old Time RNR Magazine

Neil Young apokaliptikus agymenése

Kultikus albumok: Neil Young – After The Gold Rush (1970)

2020. december 14. - Beardman52

aftgr_jpeg_master.jpg

fotó: Joel Bernstein

Amikor Neil Youngra gondolunk, két, kissé ellentmondásos kép villanhat be számunkra a kanadai dalszerzőről. Egy modern kori trubadúr akusztikus gitárral és egy kockás inges rocker vaskos elektromos gitárhangzással. E két világ azonban összhangba kerül az After The Gold Rush című lemezén, amely 50 éve, 1970 őszén került a lemezboltok polcaira, és amelyről most 5 érdekes tényt hoztunk nektek.

1. Egy soha el nem készült film forgatókönyvén alapul

A lemez címét Young közvetlenül Dean Stockwell és Herb Bermann azonos című forgatókönyvéről „kölcsönözte”. Ez egy apokaliptikus történet, amelynek zárójelenetében egy hatalmas szökőár pusztít el egy népszerű hippi kommunát a Topanga Canyonban, ahol történetesen maga Neil Young és Joni Mitchell is vendégeskedik.

Young a lemez megírása előtt erősen ihlethiányban szenvedett, ám amikor elolvasta a forgatókönyvet, nagyon megtetszett neki, még annak ellenére is, hogy tudta, ez nem egy tipikus hollywoodi sztori.

Az After The Gold Rush a főszereplő történetét eleveníti fel, ahogy az élet fáját keresztülviszi a Topanga Canyonon, le, egészen az óceánig. Rendhagyó sztori. Hollywoodban valószínűleg nem szoktak hozzá ehhez, ennek ellenére nekem nagyon tetszett. Sajnos a stúdió sem volt elájulva tőle.

Annak ellenére, hogy Young nagyon szerette volna megírni a film zenéjét – amire egyébként ígéreteket is kapott Dennis Hopper rendezőtől –, a mozgóképes munka végül zátonyra futott, a script pedig elveszett. Young az album címadó dalában – egy zavarba ejtően kísérteties zongoraballadában – környezeti katasztrófákkal és földönkívüli megszállással „sújtja” világunkat. A dalt a kanadai szerző egyik legjobbjaként tartják számon mindmáig.

2. E lemez volt Young és az eredeti Crazy Horse utolsó közös produkciója

Az album készítése idején Young szándéka az volt, hogy egyesítse a Crosby, Stills, Nash & Young és a Crazy Horse tagjait. Előbbivel 1970 tavaszán adta ki a Déja Vu című lemezt, míg utóbbival az 1969-es Everybody Knows This Is Nowhere-en dolgozott utoljára. Kollaborációs törekvéseit siker koronázta, az Only Love Can Break Your Heart-ban a Crazy Horse tagjai mellett Stephen Stills és a CSNY basszusgitárosa, Greg Reeves is szerepelnek.

A teljes Crazy Horse azonban a 11 dalt felvonultató lemezen csupán 3 tételben, a When You Dance I Can Really Love-ban, az Oh, Lonesome Me-ben és az I Believe In You-ban működik közre. Az After The Gold Rush az utolsó felvétel, amelyen Neil Young együtt dolgozott zenekara gitárosával, vokalistájával, Danny Whittennel, akit súlyos heroinfüggősége miatt az év eleji New York-i Fillmore East-en adott koncert után ki is rúgtak a csapatból, ám még a nyáron visszavették.

Danny a nyáron visszatért. Tiszta lett, és nagyon jó érzés volt, hogy újra együtt játszhattunk. A lemeznek is jót tett, hogy újra összejött a csapat, valósággal szárnyaltunk, amihez Jack Nitzsche (zongorista) is hozzájárult.

Nitzsche végül ’72-ben lépett ki a Crazy Horse-ból, Whittent pedig ugyanebben az évben újra kirúgta Young, miközben a Harvest turnéra készültek. A kirúgása éjszakáján a gitáros váliumot vett be és piált is rá, amibe aztán belehalt. A zenész tragikus végzete miatt Neil Young magát okolta, amit egy Cameron Crowe-nak adott Rolling Stone interjúban erősített meg 1975-ben.

05_jb_ny-70_02-02-11_vsm.jpg fotó: Joel Beirnstein

3. Az album kezdetben nem volt sikeres

Az After The Gold Rush nem váltotta ki a szakma szimpátiáját, a kritikusok megtorpedózták a lemezt, a Rolling Stone egyenesen félkésznek nevezte:

Az elkövetkezendő hetekben a Neil Young-rajongók valószínűleg kétségbeesetten mantrázzák maguknak, hogy az After The Gold Rush egy jó lemez!

A híres magazin egészen 1975-ig nem ismerte fel az album jelentőségét, akkor viszont egy cikkben már Neil Young mesterműveként aposztrofálták korongot. A The Village Voice népszerű kritikusát, Robert Christgau-t viszont azonnal lenyűgözte az anyag. Úgy fogalmazott, hogy az After The Gold Rush egyszerre nyújt kellemes élményt és kemény hatást. A publicista 1998-ban megjelent könyvében (Grown Up All Wrong: 75 Great Rock and Pop Artists from Vaudeville to Techno) azt is elárulta, hogy ez a kedvenc Neil Young-lemeze. Noha kicsit döcögősen indult be a szekér, az After The Gold Rush évről évre fényesebbé vált, manapság a legjobb R’N’R albumok listájának állandó szereplője.

4. A zöldfülű zongorista

Míg a zenekar nagy részét a CSNY és a Crazy Horse tapasztalt zenészei alkották, a lemezen játszott egy 19 éves újonc, az eredetileg harmonikás Nils Lofgren is. Younggal Washington DC-ben találkoztak a Cellar Door nevű helyen, Neil pedig meghívta őt, hogy játsszon az lemezén. Ám a fiatalember egy dolgot eltitkolt. 

Meglátogattam a barátaimat keleten, majd, amikor visszaértem Topangába, közöltem Neillel és Daviddel (David Briggs producer), hogy sosem voltam profi zongorista. Kissé értetlenül néztek rám. „10 éve játszol és versenyeket nyertél, ne bolondozz, csak néhány egyszerűbb dallamra van szükségünk” – mondták.

Tanulmányai és sikerei ellenére Lofgren továbbra is ideges volt, így a nap 24 órájában gyakorolt John Locke, a Spirit billentyűsének házában, aki egy utcával feljebb lakott. A fiú a tornácon aludt egy hálózsákban, és folyamatosan csak a felvételekre készült. A címadó dal (amelyben Neil Young zongorázott) és a When You Dance I Can Really Love (amelyben Jack Nitzsche ült a billentyűknél) kivételével a lemez összes dalában Lofgren játszott. A fiatal zenész megfelelt az elvárásoknak, később a Crazy Horse tagja lett, ezt követően pedig Bruce Springsteen E Street Band-jében hallhattuk.

neil_nils.jpg

          fotó: Gijsbert Hanekroot - Getty Images

5. A Southern Man és a viszály a Lynyrd Skynyrddel

Az After The Gold Rush egyik leghangsúlyosabb és egyben egyik legdühösebb dala a Southern Man, amelyben Young a déli államok rasszizmusa ellen emel szót, konkrétan egy déli fehér ember szemszögéből meséli el a Southern Man történetét.

"I saw cotton and I saw black, tall white mansions and little shacks, Southern Man, when will you pay them back?"

A dal kiváltotta a déliek ellenszenvét, sokan sértőnek ítélték, mások durva általánosításnak tartották Young gondolatait. Köztük volt a Lynyrd Skynyrd is, akik egyik leghíresebb dalukban, a Sweet Home Alabamában szóltak vissza Youngnak. A dal klipjében Ronnie Van Zant Neil Young-pólóban énekel.

"Well, I heard Mister Young sing about her. Well, I heard old Neil put her down. Well I hope Neil Young will remember a Southern man don't need him around, anyhow."

Neil Young egy darabig műsorra tűzte a Southern Man-t, ám idővel egyre inkább hanyagolta a koncertjein. Önéletrajzi könyvében azt írja, vádaskodó, leereszkedő volt, szavai pedig könnyen félreérhetők. Young és Van Zant között végül helyreállt a jó kapcsolat, a dalszerző még egy dalt is írt a Lynyrd Skynyrdnek Powderfinger címmel. Sajnos a zenekar ’77-es tragikus repülőgépbalesete meggátolta a közös projekt létrejöttét.

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr2416329938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása