Az, hogy a Beatles ma már mitikusnak számító zsenijei saját nevük alatt mit értek el, közismertnek nevezhető. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy gyakran éltek az inkognitó lehetőségével. Legújabb cikkemben 10 olyan Gombafejű-közreműködést mutatok be, amelyek alkalmával a „tettesek” álnéven tevékenykedtek.
Peter & Gordon – Woman (1966)
A Peter & Gordon duó Paul McCartney segítségével csinálta meg a szerencséjét, a Beatles basszusgitáros-énekese pedig elsősorban azért állt szívesen a rendelkezésükre, mert jó ideig a csapat Peter Asherjének Jane nevű színésznő húgával járt. Három slágert írt saját neve alatt a fiúknak, 1966-ban viszont elkezdte fúrni az oldalát a kíváncsiság, hogy akkor is ilyen sikeresek lennének-e a protezsáltjai, ha a közönség azt hinné, már nem dolgozik velük. Így aztán a soron következő kislemezes dalukat (amely a 14. helyig jutott a brit slágerlistán) Bernard Webb néven írta meg, ám nem telt sok időbe, mire kiderült, ki is rejtőzik az álnév mögött.
Steve Miller Band – My Dark Hour (1969)
Az 1969-ben még csupán feltörekvő, de később lemezmilliomossá váló blues és soft rocker Steve Miller abban a megtiszteltetésben részesült, hogy amikor a zenekarával épp Brave New World című albumán dolgozott, a szintén az Olympic stúdióban ügyködő McCartney benézett hozzá, és ha már ott volt, egy szám erejéig közre is működött Paul Ramon álnéven, méghozzá nem csupán basszusgitáron és háttérvokalistaként, de dobon és gitáron is. A Maccával felvett My Dark Hour riffjét Miller 1976-os slágerében, a Fly Like An Eagle-ben újra elsütötte.
Cream − Badge (1969)
Eric Clapton a While My Guitar Gently Weeps című Beatles-örökzöldben mutathatta meg, mit tud, barátja, George Harrison pedig L’Angelo Mysteriosóként Clapton legendás blues rock csapatának utolsó albumán viszonozta a beugrást. Clapton az egyetlen ember egyébként, aki elmondhatja magáról, hogy egyaránt zenélt a Beatlesszel, valamint a Nagy Négyes minden tagjával is külön-külön − sőt végül elszerette Harrisontól Pattie Boydot, Layla című saját világslágere ihletőjét.
Howlin’ Wolf – I Ain’t Supertitious (1971)
A Chess Records énekes-gitáros blues legendája a Rolling Stones ritmusszekciójával dolgozott a londoni Olympic stúdióban, amikor egyik nap apró problémája akadt: Charlie Watts dobos nem jelent meg, úgyhogy gyorsan beugró után kellett nézni, aki nem más lett, mint a Richie álnevet választó Ringo Starr. A Beatles dobosa összesen öt dalt rögzített Wolffal a session alkalmával.
Percy Thrillington – Uncle Albert/Admiral Halsey (1971)
Paul McCartney 1971-ben úgy döntött, hogy Ram című szólóalbumát instrumentális, lounge jazzesen áthangszerelt verzióban is megjelenteti, ennek produceri munkálatait azonban már az arisztokratikus hangzású Percy Thrillington álnéven végezte el. A Thrillington című különleges anyag végül csak 1977-ben látott napvilágot.
Harry Nilsson − Spaceman (1972)
Ringo Starr legjobb barátja és ivócimborája Son Of Schmilsson című albumán Richie Snare néven bukkant fel egy dal erejéig. A Beatles tagjai által a legjobb amerikai énekesnek tartott Harry Nilsson életéről szóló cikkemet ide kattintva olvashatjátok el.
Dave Mason – If You’ve Got Love (1973)
A zenészkörökben nagy megbecsülésnek örvendő Traffic gitáros-énekesének 1973-as szólóslágerében George Harrison Son Of Harry álnéven vendégeskedett, de a jellegzetes slide gitárhangzás rögtön elárulja, ki is pengeti a hangszert.
Elton John – Lucy In The Sky With Diamonds (1974)
Az extravagáns zongorista-énekes 1974-ben két Lennon-érdekeltségű dalt is az amerikai slágerlista legfelső fokáig repített: Elton John és John Lennon duettje, a Whatever Gets You Thru The Night, Lennon Walls And Bridges című albumán jelent meg, amelyet aztán két hónappal később követett Elton John szintén listavezető Beatles-feldolgozása, amelyben Lennon Dr. Winston O’Boogie álnéven gitározott és háttérvokálozott.
Billy Preston – That’s Life (1975)
A Beatles mindig jó kedélyű billentyűs-énekes haverját George Harrison 1971-ben George H-ként segítette ki, ami alapján nem volt nehéz beazonosítani az „elkövetőt”. 1975-ben a némileg bonyolultabb, ám ugyanannyira „átlátszó” Hari Georgeson álnév mögé bújva gitározott Preston That’s Life című dalában.
Traveling Wilburys – Handle With Care (1988)
George Harrison 1988-ban hívta életre minden idők egyik legsikeresebb supergroupját, amelyben az összes tag (Harrison, Bob Dylan, Jeff Lynne, Roy Orbison és Tom Petty) valamiféle Wilbury vezetéknevű embernek adta ki magát – a Beatles egykori gitáros-énekese Nelson és Spike Wilbury néven működött közre a csapat két stúdióalbumán.
