Old Time RNR Magazine

William Shatner: Star Trek és progresszív rock

Kultikus albumok: William Shatner & Billy Sherwood – Ponder The Mystery (2013)

2021. március 22. - Teakbois

shatner_22_1.jpg

E cikk megjelenésének napján lett 90 éves Kanada (és persze az USA) egyik legikonikusabb színésze, William Shatner, aki a Star Trek sci-fi sorozat Kirk kapitányaként generációk fantáziáját ejtette rabul, és nem csupán azt mutatta meg, hogyan sugározhatjuk fel magunkat egy idegen bolygó felszínéről az űrhajónk fedélzetére, de leendő tudósok százainak adott inspirációt, hogy olyan fába vágják képzeletbeli fejszéjüket, amelybe előtte senki sem merte. Ez utóbbi ténynek köszönhetően készülhetett 2005-ben kétrészes dokumentumfilm a Star Trek technikai fejlődésre gyakorolt hatásáról, amely a How William Shatner Changed The World címet viseli. Arról, hogy Shatner miképp kezdett „szavalóművészként” bizarr zenei albumokat készíteni még a ’60-as évek végén, tavalyi cikkemben írtam. Ezúttal a „legkomolyabb” lemezét mutatom be, amelyet ráadásul csupa élvonalbeli rockerrel vett fel.

Shatner 2011-ben egy olyan albumot (Seeking Major Tom) adott ki a brit Cleopatra Records gondozásában, amelyen elsősorban közismert, űrhajózással kapcsolatos szövegű rockslágereket interpretált versmondóként, a zenei alapot pedig sztárzenészek sokasága szolgáltatta. A produkció annyira sikeresnek bizonyult, hogy a színész 2013-ban újabb lemez készítésére kapott felkérést a Cleopatrától: Shatner kijelentette, hogy ezúttal a saját verseit szavalná el rock kísérettel, és szívesen venné, ha a kiadó kapcsolatba léptetné azzal, akit a legmegfelelőbbnek tart a muzsika megkomponálására. A Cleopatra választása Billy Sherwoodra esett, aki multiinstrumentalistaként több évtizede a prog színtér meghatározó alakjának számít, a ’90-es évek végén a Yes-nek is tagja volt másodgitárosként, a legendás basszusmágus, Chris Squire 2015-ös halála után pedig visszatért a zenekarba, és immár ő pengeti benne a négyhúrost.

william_shatner_ponder_the_mystery_2013.jpg

Sherwood és a Star Trek sztárja hamar megtalálták a közös hangot, és szinte rekord gyorsasággal megírták és felvették a Ponder The Mystery című albumot, amelyet aztán néhány alkalommal élőben is előadtak Sherwood egyik prog projektje, az egykori Yes-billentyűs Tony Kaye-t is felvonultató Circa segítségével. A lemez dalainak zenéjét Sherwood szerezte, ő gitározik, basszusgitározik, billentyűzik, dobol és énekel bennük, az ezer közül is könnyedén felismerhető, retro módon férfias orgánumú Shatner pedig rendületlenül szaval és szaval és szaval...

shatner_circa.jpgWilliam Shatner és a Circa legénysége (Billy Sherwood balról az első)

A közmondásos habot a már eleve rendkívül ízletes tortán az jelentette, hogy Sherwood megannyi jó barátját, azaz a sima és a progresszív rock műfajának nagy öregjeit kérte fel egy-egy dalban való közreműködésre, és mind igent is mondtak. A teljes névsor: Mick Jones (gitáros, Foreigner), Simon House (hegedűs, Hawkwind), Steve Vai gitármágus, Al Di Meola gitármágus, Rick Wakeman (a Yes billentyűmágusa), Joel Vandroogenbroeck (a Brainticket billentyűse), Edgar Winter (multiinstrumentalista, ezúttal szaxofonozott), Nik Turner (a Hawkwind szaxofonosa), Vince Gill gitáros, Edgar Froese (a Tangerine Dream billentyűs főnöke), Robby Krieger (a Doors gitárosa), Dave Koz szaxofonos, George Duke (billentyűs-énekes), Zoot Horn Rollo (Captain Beefheart zenekarának gitárosa).  

A neves színész a következőket mondta a progresszív rock iránti vonzalmáról a Rolling Stone magazinnak 2013 szeptemberében: 

Úgy vélem, a prog rock a zene science fiction-je. A science fiction művek azt próbálják megjósolni, mit tartogat számunkra a jövő, hogyan juthatunk el oda, valamint az emberségesség, a humanizmus üzenetét hordozzák, már ha jó science fiction-ről van szó. A progresszív rockzene ugyanazt a felderítői, jövőfürkészői szerepet tölti be, mint a science fiction; fontos számára a kísérletezés, az emberi képességek határainak feszegetése. Ezért kedvelem.

A Ponder The Mystery, amelynek képében Shatnernek és Sherwoodnak sikerült egy különös hangulatú anyagot összehoznia, konceptalbumnak is nevezhető, ugyanis központi témája az öregedés, az elmúlás. A színészlegenda 82 évesen rögzítette, így nyugodtan kijelenthető, hogy testi és lelki értelemben egyaránt átélhette mindazt, amiről a verseit írta. A Where It’s Gone… I Don’t Know és a Where Does Time Go? egyaránt az idő és a világi hívságok múlandóságát taglalják, a Manhunt rég elvesztett korai énünk kereséséről szól, a Change az állandó körforgásra hívja fel a figyelmünket, a Sunset pedig egy olyan emberről mesél, akik a naplementében gyönyörködve vet számot életével. A Twilight, a Rhythm Of The Night és a Deep Down a lélek misztikus éjszakájába engednek betekintést: bár közelít a sosem múló sötétség, Shatner vidám, szürrealista szójátékokkal veszi fel vele a harcot. Az Imagine Things a mindenkit emésztő félelmek krónikája, a Do You See? pedig a szeretet fontosságáé. Az I’m Alright, I Think-ben Shatner arról mesél, miképp döbbentette rá egy szívrohamszerű rosszullét, hogy az élet drága, de nem szabad túl komolyan venni.

Az egységesen magas színvonalú album különösen emlékezetes tétele a címadó Ponder The Mystery, amelyben Shatner (Steve Vai gitárszólójával „karöltve”) azon elmélkedik, hogy mennyire titokzatos és izgalmas hely is a világ, amelyet egy röpke élet erejéig mind megismerünk. Az Al Di Meola vendégeskedésével készült, egyszerre megrendítő és humoros So Am I-ban a színész imádott vén kutyájával együtt „menetel” a végső állomás felé, az albumot záró Alive-ban pedig azt javasolja mindannyiunknak, hogy élvezzük földi tartózkodásunkat, amíg lehetséges.

A Ponder The Mystery az új évezred eddigi legizgalmasabb progresszív rockanyagai közé tartozik, egyrészt Billy Sherwood ötletes hangszerelési megoldásai miatt, másrészt Shatner egyedi, önironikus és valódi életbölcsességgel átfont gondolatfüzéreinek köszönhetően, amelyeket a tőle megszokott pajkossággal ad elő, bármennyire is komoly mondanivalóval bírnak. Nyolc év telt el az időközben kultikussá váló lemez megjelenése óta: Shatner munkakedve töretlen (további két albummal rukkolt elő), és bár a Ponder The Mystery-n szembenézett az elmúlás rémével, nem hódolt be neki, hanem irigylésre méltó energikussággal ténykedik tovább. 90. születésnapja alkalmából, Kirk kapitány hű társának, Spocknak a jókívánságával köszöntsük: Live long and prosper.

shatner_22.jpg

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

William Shatner: A Star Trektől a legmocskosabb bárzenéig

Yes: Asztrális utazás a prófétával

Yes: Életrevaló igenemberek

Rod Stewart mocskos hétvégéje (18+)

Rod Stewart és a legformásabb lábak (18+)

Rod Stewart tüntetésekre járt csajozni

Rosalie Cunningham: Pszichedelikus gyógyír a léleknek

Rosalie Cunningham: Pszichedelikus karnevál, ami nagyon szexi

Rush: A lázadás Mozgó Képei

Merrell Fankhauser: A dzsungellakó rocksztár

Phil May: Búcsú a legfőbb brit balhékirálytól

Styx: Mozinosztalgia és sátáni üzenetek

Lucifer’s Friend: Az ördög mágikus zenelakomája

Dalban küldi el a búsba Donald Trumpot a Yes énekese

Amikor a közönség szó szerint elszállt a Yes-től

John Entwistle és Chris Squire: Az Ökör és a Hal méregerős duója

Amikor majdnem megszületett a Yes Zeppelin

Steve Howe: Aki az istenekkel pendül egy húron

Steve Howe: Amikor a Queen segítségre szorult

Kansas: Topeka maszkos hősei

Steve Walsh: A rocksztár, aki mindig szándékosan állt fejre

Az Aerosmith énekese nem tudta áramtalanítani a Kansast

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4216472742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása