Old Time RNR Magazine

Ronnie James Dio: Az elf, aki meg akarta égetni a Napot

Kultikus albumok: Elf – Trying To Burn The Sun (1975)

2021. június 17. - Teakbois

dio_22.jpg

Mielőtt a Rainbow és a Black Sabbath frontembereként, valamint szólóelőadóként a hard rock és a heavy metal műfaj császárai közé emelkedett volna, Ronnie James Dio − „a zúzós zene Pavarottija” − többek között egy Elf nevű formáció énekese volt, amellyel összesen három albumot adott ki.

Az 1967-ben, Dio egyik korábbi együttesének romjain alakult Elf (amelynek neve az alapítók alacsony termetére utalt) 1975-ig kísérletezett blues rockkal, boogie woogie-val és progresszív rockkal, majd a tagok jelentős részét (Dióval egyetemben) a Deep Purple gitármágusának, Ritchie Blackmore-nak új csapata, a Rainbow „szippantotta fel”. Az Elf utolsó nagylemeze, a Trying To Burn The Sun a banda legkiforrottabb produkciójának mondható, és különféle zenei hatások tökéletes és impozáns szintézisével örvendezteti meg hallgatóit.

A lemezt a Black Swampy Water húzós bárrockja nyitja, a szöveg pedig Dio egyik emlékezetes szexélményén alapul: zavaros vízben sikerült magáévá tennie egy vonzó és igen vad ifjú hölgyet.

Másodikként az enyhén Deep Purple-ízű Prentice Wood-ot élvezhetjük, amely prog rockos elemekben is bővelkedik, és a brit vidéki élet szépségeiről, a természetben való barangolás öröméről mesél.

A When She Smiles kiváló, soul hatású prog ballada egy olyan nőről, akinek a mosolyáért a férfiember megannyi őrültségre képes. Abszolút elfért volna a Lucifer’s Friend zseniális 1974-es albumán is.

A Good Time Music pont olyan, amilyennek a címe sugallja: középtempós, kellemes boogie, láblógatáshoz tökéletes.

A Liberty Road veretes, nyálcsorgatós blues rock dal egy olyan bombanőről, aki után minden, a szebbik nem iránt vonzódó férfi megfordul az utcán.

A jazzesen fogós Shotgun Boogie-nak nem sok köze van a lövöldözéshez, ahhoz viszont annál inkább, hogy milyen érzés egy kíméletlen tempót diktáló nővel lenni (aki mondjuk egy kocsi hátsó ülésén diktálja azt a bizonyos tempót).

A Wonderworld a David Byron-korszaki Uriah Heep lírai pillanatait idézi, kitűnő és felemelő szerzemény. (A Heepnek pont van egy Wonderworld című 1974-es albuma és dala, bár Dióék nótája szellemiségében inkább a banda 1971-es Salisbury-jéhez áll közel.)

Az albumot a Streetwalker boogie-ja zárja, amelyből arról értesülhetünk, hogy igencsak boldoggá tette Ronnie-t egy utcanő. Az 1970-es években különösen sok efféle témájú dal született, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rockerek ekkoriban cseppet sem szégyellték, hogy kurvázni járnak.

Tisztelem Ronnie James Dio munkásságát, és pontosan tudom, hogy a Rainbow vagy a Black Sabbath korszakos remekművei kellettek ahhoz, hogy a „nagyhangú elf” a legfőbb rockistenek panteonjában kössön ki. Mégis szívesebben veszem elő manapság ezt a kevésbé ismert anyagát, mint a világhírű lemezeit, ugyanis változatosabb és vidámabb muzsikát rejt, mint amazok. Minden kuriózumokat kedvelő zenerajongónak ajánlom a beszerzését.

dio_1975_22.jpg

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Lucifer’s Friend: Az ördög mágikus zenelakomája

David Byron: 12 Uriah Heep előtti dalkincs

Lee Kerslake (Uriah Heep): A nyugodt erő birtokosa

Magas állami kitüntetést kapott a Yes billentyűse

Yes: Űrkalandok és végtelen szeretet

Yes: Asztrális utazás a prófétával

Yes: Életrevaló igenemberek

Dalban küldi el a búsba Donald Trumpot a Yes énekese

Amikor a közönség szó szerint elszállt a Yes-től

John Entwistle és Chris Squire: Az Ökör és a Hal méregerős duója

Amikor majdnem megszületett a Yes Zeppelin

Steve Howe: Aki az istenekkel pendül egy húron

Steve Howe: Amikor a Queen segítségre szorult

Kansas: Topeka maszkos hősei

Steve Walsh: A rocksztár, aki mindig szándékosan állt fejre

Az Aerosmith énekese nem tudta áramtalanítani a Kansast

William Shatner: Star Trek és progresszív rock

William Shatner: A Star Trektől a legmocskosabb bárzenéig

Rush: A lázadás Mozgó Képei

Styx: Mozinosztalgia és sátáni üzenetek

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4216595858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.06.18. 17:37:03

Köszönöm az ajánlót!
Nekem teljesen ismeretlen anyag volt.

Teakbois 2021.06.18. 17:39:27

@gigabursch: Szívesen!. :) Több hasonlóan értékes, de idehaza kevésbé ismert lemezről írok még az idén.
süti beállítások módosítása