Hamarosan új lemezzel jelentkezik a Tom Petty vezette Mudcrutch. A zenekarról annyit kell tudni, hogy a szintén Tom Petty vezette Heartbreakers előtti side-projekt. És persze nagyon Rock ’N’Roll. Az új album a tervek szerint május 20-án jelenik meg és a ’Mudcrutch 2’ címet viseli. A lemezről már bemutatták a ’Trailer’ című single-t amit a cikk végén megtekinthettek.

Egy kis érdekesség, hogy az idei Record Store Day-re is készül a zenekar a ’Trailer’ kislemezzel, hiszen 7”-es hanglemezként fogják piacra dobni április 16-án. A Mudcrutch az új album megjelenése után természetesen turnéztatja is a lemezt, és már 16 koncertdátumot be is jelentettek az Egyesült Államokban.

Minden zenekedvelő vissza tud emlékezni egy-egy előadóra, aki elindította valamilyen zenei pályán, aminek később rabjává vált. Számomra a blues zene megismerésében, felfedezésében elengedhetetlen szerepe volt Takáts Tamásnak és zenekarának. Az első olyan előadók egyike volt, akiket hallgattam, és utána az ő hatásukra ismertem meg a külföldi nagyágyúkat is. Azóta él bennem a blues, a blues rock szenvedélyes szeretete.

Január 26-án, az immáron huszonöt éve működő Takáts Tamás Blues Band – e jeles alkalomból is – bemutatta új, ’Úton’ című nagylemezét a nagyérdeműnek. Az utolsó kiadványukat még 2008-ban adták ki. Az albumon tizenhárom vadonatúj dalt hallgathatunk, de, amolyan rendhagyó módon két bónusz is felkerült a lemezre, így valamilyen szinten új felfogásban hallhatjuk a ’Megöl a vágy’ és már-már kultikus ’Pocsolyába léptem’ című darabokat is.

Mi is az, ami egyből szembeötlő, pontosabban fülbeötlő a lemezen? Változatos. Egy dalt sem hallunk újból. Ennek köszönhetően több stílusba is kikacsintanak Takáts Tamásék. A ’Rock’-ban a kemény rock ’n’ roll és a funk jegyei diadalmaskodnak, míg ’Az életem’ inkább egy folkosabb világú blues ballada, de olyan energiákkal túlfűtött blues rock darabok is felkerültek, mint a ’Miért kell nekem mindig’, vagy a ’Járni az utam’. A hangszerek széles skálája is egyfajta egyediséget kölcsönöz az albumnak. És mi az, ami nem változott? A szövegek és az előadásmód. Takáts Tamás hétköznapi gondolatokról, az életéről szóló, egy zsák humorral átitatott dalszövegei a lemez védjegyeként megmaradtak, amit egyáltalán nem sajnálunk. Természetesen hatalmas elismerés a zenekarnak is, hiszen profi munkát végeztek. Pontos, precíz ritmusszekció, változatos gitárok, dögös gitárszólók. Kiemelném a stúdiómunkát is, hiszen szépen ki lehet hallani a teljes hangszerfelhozatalt, nincs hiány semmiből. Profi keverési munka. Mindent egybevéve a Takáts Tamás Blues Band továbbra is az Úton tereli a gépezetet, véleményem szerint felülmúlták a hozzájuk fűzött előzetes elvárásokat, élvezettel hallgattam végig mind a tizenöt nótát.

Az ’Úton’ már bárki számára megvásárolható, beszerezhető, és erre most megpróbálnám ösztönözni is a hallgatóságot. Készüljön fel az is, aki élőben szeretné elkapni a csapatot, hiszen folyamatosan koncertezik a brigád. A sorozatban zajló klub-bulik mellett persze egy nagyszabású, számos zenész vendégszereplésével megtűzdelt nagyszabású lemezbemutatót is tervez a zenekar április környékére.

A Cream dobosa, Ginger Baker és orvosa elég bizakodó annak tekintetében, hogy mihamarabb újra színpadon játszhat a zenész, a közelmúltban elszenvedett egészségügyi problémái után. Még február végén súlyos szívproblémáival fordult egy neves kardiológushoz, és közel egy hónapos kezelés után műtéti beavatkozást kell alkalmazni a 76 éves doboson.

„A doki nemrégiben egy csövet dugott az artériámba a jobb csuklómnál és feltolta azt egészen a szívemig… Nagy élmény volt!” – írja Baker a Facebook oldalán. A szívem belső feléről is tudott képeket csinálni. Lenyűgöző a mai technológia. Műteni kell a szívem, amire jelenleg két opciót vázolt a doki, attól függ a dolog, hogy a tüdőm mennyire bírja majd a megpróbáltatásokat. Azt is mondták, hogy nemsoká újra színpadon játszhatok.” fejezte be bizakodóan a nyilatkozatot a dobos.

A Derek Trucks és Susan Tedeschi házasságának gyümölcse két csodaszép gyermek mellet egy 12 fős blues zenekar is, mely talán a leghűebben hozza újra köztudatba a Mississippi környékének tradicionális blues zenéjét. A zenekar 2016 januárjában jelentkezett egy új dupla lemezes kiadvánnyal, ami a Let Me Get By címet viseli.

Egy 12 fős zenekarnál már a színpadigényeket is jogosan veszik figyelembe, azonban sokakkal ellentétben vannak, akiket ez nem zavar, és a „sok jó ember kis helyen is…” mondásra alapozva bárhol megmutatják tudásukat. Derek Trucks-ék sem voltak szívbajosak, amikor az NPR Music felkérte őket, hogy tartsanak előadást egy szűkös irodában. A végeredménnyel nem leszünk elégedetlenek, tekintsétek meg ti is, mit hozott össze ez a tucatnyi tehetség.

Az AC/DC képviselői nem tagadják, de nem is erősítik meg a pletykákat, miszerint a Guns N’ Roses megfáradt hangú frontembere, Axl Rose kerülne a zenekar énekesi posztjára Brian Johnson helyetteseként. Az ausztrál kiválóságok énekese halláskárosodással küzd, ami miatt a turnét is leállították. Most azonban a legendás zenekar úgy véli, érdekes dolog lenne, ha egy vendég énekessel folytatnák a koncertkörutat.

Az biztos, hogy Axl Rose a hétvégén Atlantában járt, viszont azt már nem tudjuk, hogy pontosan miért – egyesek szerint, hogy tárgyaljon az AC/DC-vel. Egy helyi rádió műsorvezetője, Jason Bailey azonban azt állítja, hogy biztos tudja, hogy Axl az AC/DC énekese lesz. Megy a kavarás és a nagy cirkusz az esettel kapcsolatosan, az biztos, hogy napokon belül választ kapunk az összes kérdésünkre.

2013 októberében a The Who gitárosa, Pete Townshend bejelentette, hogy az ikonikus angol rockcsapat 2015-ben búcsúturnéra indul. Egyik szemem sír, a másik nevet – gondoltam egyből. Nagy-Britannia is azonnal felkapta a fejét a bejelentésre, és a Glastonbury és a Hyde Park fesztiválok headliner pozíciójára rakták a The Who-t.

2015 júniusában lejátszotta a csapat a koncertet a londoni Hyde Park-ban, amiről koncertfilm is készült: ’The Who – Live in Hyde Park’ címmel. Sajnos a zenekart is érték jócskán veszteségek. A világ egyik legjobb dobosaként ismert Keith Moon 1978-ban, basszusgitárosuk, John Entwistle pedig 2002-ben hunyt el. Ha őket nem is sikerült pótolni, azért az elvárt szintet teljes mértékben hozta a Pino Palladino és a Zack Starkey alkotta ritmusszekció.

A film egy rövidebb introval indít a koncert előtt, ami a ’60-as években a londoni fiatalság által képviselt mod szupkulturát eleveníti fel pár perc erejéig. A The Who is szimpatizált a modokkal, főleg Townshend szívéhez állt közel ez a világ. Utána viszont megérkezünk a Hyde Park-ba, ahol 70.000 fő várja Daltrey-ékat a színpadra.

Elzárkóznék attól, hogy sorba mondjam, hogy milyen dalok következtek egymás után. Hidjétek el, amit egy 50 évet felölelő The Who búcsúkoncertnek be kell mutatni, azt bemutatja. Kiemelném Roger Daltrey hangját. Eddig is Top 5 énekeseim között szerepelt, és szerintem dícséretes, hogy így 72-höz közeledve is ennyire megőrizte hangja azt a keménységet, erőteljes ízt, amit fiatalon.

Townshend is hozta a régi formáját. Nem bonyolította túl a hangszerelést, 3 stratocasterrel nyomta végig a koncertet. A híres karkörzése elmaradhatatlan volt, többször is bemutatta. A hangszereit most épen hagyta és bár kora az akrobatikus ugrándozásokban gátolta, azért rajta lehetett leginkább látni, hogy a koncert első akkordjától az utolsóig minden apró porcikája élvezi a zenélést.

A film különböző részekre vágja a koncertet, melyek között Townshend és Daltrey beszélnek életútjukról, zenei felfogásukról. Persze a koncert közben is mentek a nagy okosságok a két vezértől, az egyik kedvencemet a gitáros hozta fel a ’The Kids Are Alright’ előtt: „Amikor dalokat írsz, magadnak írsz. Megírod, majd előadod őket, és hozzád tartoznak.” – majd gúnyosan hozzátette: „Autógyáraknak is eladhatod őket, de attól még hozzád tartoznak.”  

Azt gondolom, gyönyörű lezárása ez a koncertfilm fél évszázad kitűnő munkájának. A The Who örökre beírta a nevét a nagy Rock ’N’ Roll könyvbe, és hogy senki ne érzékenyüljön el, a koncert befejeztével a napfényes Kaliforniába kapcsolt át a rendező, ahol egy klasszikus gitáron Iggy bácsi adja elő nekünk a ’My Generation-t’. Én azért maradnék az eredeti változatnál, de szeretjük az öreg Iggy-t is nagyon.

A ’Bringing It All Back Home’ Bob Dylan egyik megosztó albuma lett, mely 1965 márciusában jelent meg. A lemez már részben kitekintett a rock ’n’ rollba és az eddigi tipikus Bob Dylan dalszerzői kliséket sem tartalmazta. Ez sokakat örömmel töltött el, azonban Dylan esetében egy tudatos döntésről beszélünk, hiszen az előző lemeze, az 1964-ben megjelent ’Another Side of Bob Dylan’ kapcsán sokan megtámadták politikai beállítottsága miatt.

Bár a lemezen Dylan főként akusztikusan adja elő az olyan slágereket, mint a ’Subterranean Homesick Blues’ a ’Bob Dylan’s 115^th Dream’, vagy a ’Maggie’s Farm’, mégis nagy port kavart, amikor 1965. július 25-én Dylan és zenekara először lépett színpadra torzított, elektromos hangszerekkel a Newport Folk Festivalon. A közönség a kezdeti döbbentség után hangos utálatba csapott át.

Summa summarum a ’Bringing It All Back Home’ mind a 11 dala Bob Dylan igazi művészetét képviseli. Az album részben a rajongóknak, részben pedig magának Dylannek készült. Mintha az előző lemezen kiadta volna magából minden dühét, és egy lecsillapodott, kiegyensúlyozott előadóval állnánk szemben.

A Rush R40 turnéjáról publikál egy könyvet a csapat kiváló dobosa, Neil Peart. A pletykák szerint ez a banda utolsó ilyen sok állomást tartalmazó koncertkörútja. A ’Far and Wide: Bring That Horizon to Me!’ című 312 oldalas könyv szeptemberben lesz elérhető, amely a banda 40. évfordulós koncertjeinek történetét öleli fel.

Neil Peart egy kicsit továbbgondolta a turnéfilmek vonalát és könyvben írja meg egy-egy túra történetét, az idén megjelenő anyag már a harmadik kiadványa lesz a témában a 2011-es Far and Away: A Prize Every Time és a 2014-es Far and Near: On Days Like These után. És hogy miért is búcsúturné? Erről a dobos maga is nyilatkozott, ahol elmondja, hogy korára való tekintettel nem szeretne már többé ilyen intenzív, sok állomást felölelő turnén részt venni, ami azonban nem azt jelenti, hogy a lemezkiadásokkal is leállna minden idők egyik legnagyobb prog-rock bandája.

Az internet adta lehetőségnek köszönhetően sokszor találkozhatunk zene, vagy videómegosztó portálokon olyan tartalommal, amikor a lelkes rajongók dolgozzák fel kedvenceik egy-egy slágerét. A legtöbb esetben egy kellemes élményt kapunk, a cikk alján meghallgatható dal hallatán azonban rendesen felkaptuk a fejünket.

Kurucz Imola a hazai vintage-rock csapat, az Ozone Mama egyik első nagy slágerét, a ’High Octane Fuel Baby’-t dolgozta át a saját szájízére. Nyolc éves kora óta gitározik, énekel és így nyilatkozott az általa kiválasztott együttesről és dalról:

„Hatalmas Ozone Mama rajongója vagyok. Hazai terepen szerintem ők messze a legigényesebb, legtehetségesebb zenekar. Főleg rock és blues zenét hallgatok, de leginkább a grunge-ra vagyok rákattanva. A dal, amit választottam az együttes egyik olyan száma, ami nagyon könnyen az ember fejében marad és akusztikusan is többé-kevésbé megvalósítható.”

Hölgyek és Urak! Kurzort a "play" gombra és klikk!

2015 év végén dobta ki debütáló lemezét a fővárosi Soulbreakers csapata, akik már az első hallgatásnál levettek a lábamról az új anyagukkal. Mint az a nevükből is kideríthető, a soul-blues-funk-rock határmezsgyéin belül mozognak. A csapatot Pleszkán Écska, valamint Radovics László ’Kyru’ brutális énekpárosa vezeti, őket segíti, Mózes Zoltán dobos, Ratkóczi Huba basszusgitáron, valamint Péter Gábor gitáros. A teljes album a cikk alján meghallgatható.

Tíz igazi erőteljes, és hiteles dal került fel a korongra, javában angol szövegekkel, egyedül a ’Merengő’ című darab íródott magyar nyelven. Azt gondolom, hogy ez műfaj megköveteli az angol nyelvet, sokkal hitelesebb így előadva, bár a fent említett magyar nyelvű darab nem csak a nyelvezete miatt kiváltságos a lemezen, hanem mert Tátrai Tibor ebben a dalban vendégeskedett, és egy hatalmas szólót pirít bele. Gyönyörű blues ballada lett belőle.

De beszéljünk egy kicsit a többi dalról is. A ’Beat Up!’ című címadó dal könnyed, ritmusos lüktetésével nyitja fel a lemez kapuit. A ’Sweetest Temptation’ a Jimi Hendrix-et idéző gitárhangzás mellett a visszafogottabb dalok táborát erősíti. A ’Gotta Gimme Good Love’ és a ’Not About Love’-ban már erőteljesebben felszabadulnak az energiák. Nagyon jót tesznek a lemeznek ezek változatos dalok, szó sem lehet egysíkúságról. A ’Life Is a Circle’ egy igazi funk-rock dal. Amolyan Red Hot Chili Peppers-ös íz türemkedik elő, igazi John Frusciante-t idéző gitárdallammal és szólóval. Egyik kedvenc darabom. A ’Wicked World’-ben ismét előjön a Soulbreakers energikusabb, rockosabb oldala. Keresve sem találnánk jobb címet a dalnak. A ’Red Light Queen’-nél ismét visszafogottabb vizekre evezünk, egy kellemes dal született itt is, ami az őt követő ’I’ve Got The Power’-ről is elmondható. A lemezt a ’Hablaty’ című közel félperces outro zárja.

Én azt mondom, hogy aki valami különleges zenei élményre vágyik -különös tekintettel, arra, hogy hazai csapat zenéjét szeretné hallgatni-, annak nagyon erősen ajánlom, hogy füleljen bele az új Soulbreakers lemezbe. Nem fog csalódni! Én eldobtam az agyam tőle. Tűkön ülve várjuk a folytatást.

A teljes album itt meghallgatható