A blues és a blues-rock manapság nem tartozik a legnépszerűbb műfajok közé, így mindig nagy örömmel tölt el, ha egy új zenekart mutathatok be az olvasóknak. Vagy nem is annyira új? Erről majd Géczy Viktor mesél nekünk, akik a Jazztelen power-triojának gitárosa.

OTRNR: - Szia Viktor! Még 2013-ban hoztátok össze a csapatot, utána jött egy kisebb szünet és most újra aktívak vagytok. Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen apropóból alakult meg a Jazztelen!

Géczy Viktor: - Valóban, a színpadra lépésünket pár éves műhely munka előzte meg, számokat írtunk, kigondoltuk, hogy milyen formációban és hangszerelésben állunk színpadra és amikor összeállt a bő órás műsorunk, elhatároztuk, hogy belekezdünk a közönség toborzásába, elsősorban klubkoncerteken keresztül. Kell hogy az ember az álmainak is éljen, írtunk egy csomó dalt és nem szeretnénk, hogy egy fiókban porosodjanak. Megértünk arra, hogy megalkossuk a “rádióbarát” blues-rock muzsikát - hatalmas szájharmonikázással, virtuóz gitárszólókkal, eszement dobolással - egy power-trióban.

OTRNR: - Kérlek mutasd be a tagokat, illetve arra volnék kíváncsi, hogy milyen zenei előélettel rendelkeztek?

Géczy Viktor: - Bűdi Szilárd (ének, szájharmónika, basszusgitár), Géczy Viktor (gitár), Kottler Ákos (dobok). Mindannyian hosszú évek óta a hazai könnyűzenei életben jeleskedünk, de többnyire session zenészként láthattatok minket, sok feldolgozást játszva. Szili közismert a médiában, sok TV-s produkcióból és rendezvényekről, akár egy polihisztor: énekel, szájharmonikázik, gitározik és nem utolsó sorban basszusgitározik; Viktor (jómagam), funk és blues szerelmese, a Lee Ritenour gitárversenyen nagy büszkeségemre második lettem a blues kategóriában az Egyesült Államokban; és Ákos, aki “csupán” a kontinensünk egyik legjobb (hanem a legjobb) dobosa:)  

OTRNR: - Stílust tekintve a blues-rock műfaj útján indultatok el. Milyen zenekarokat hallgattok, kik az abszolút kedvencek, milyen előadók befolyásolnak titeket?

Géczy Viktor: - Természetesen visszanyúltunk a 80-as évek magyar rock-blues ikonjaihoz, (Hobo Blues Band) de az időszak nemzetközi előadói (Led Zeppelin, Rolling Stones, Deep Purple, Jimi Hendrix) mellett az újkori nagyok (The Winery Dogs) is ihletet adnak.

OTRNR: - 2016-ban egy két hónapos közös turnéra indultok a Kowalsky Meg a Vega-val. Hány állomást érint a turné és merre mutatjátok meg magatokat?

Géczy Viktor: - Hatalmas megtiszteltetés hogy Kowáék választása ránk esett és 10 állomásos vidéki turnéra indulhattunk vendégükként az NKA Cseh Tamás program támogatásával. Ezeken az klubhelyeken biztosan találkozhattok velünk (a többi egyeztetés alatt): Ajka, Székesheférvár, Dombóvár, Balassagyarmat, Tatabánya, Szombathely, Gödöllő, Budaörs. Igazán közel került egymáshoz a 2 banda, sok segítséget kapunk tőlük! Nagy ajándék, hogy a közönségük előtt bemutatkozhatunk!

OTRNR: - Ha jól informálódtam folyamatosan születnek az újabbnál újabb dalok. Hogyan áll össze egy Jazztelen nóta?

Géczy Viktor: - Többnyire Szili a fő dalszerző, évek alatt összegyűjtött ötletekből (olykor csak egy kis riff-ötletfoszlányból) közös munkával dal születik, magyar szövegekkel.

OTRNR: - A koncerteken feldolgozásokat is játszotok? Miket?

Géczy Viktor: - Egyelőre csak saját dalok vannak a műsoron, de tervezzük hogy egy-egy feldolgozást becsempészünk a repertoárba, ezzel is népszerűsítve a zenekarunkat - egy-két Rolling Stones,  Jimi Hendrix , Deep Purple és Hobo Blues Band dal lesz és bővül a saját repertoár.

OTRNR: - Terveztek mostanában valamilyen kiadványt? EP-t, esetleg nagylemezt?

Géczy Viktor - Több számunkon is vendégelőadók (“ikonok”) szerepelnek, többek között Tátrai Tibor, Póka Egon, Premecz Mátyás - ebből szeretnénk egy ütős EP-t kihozni, amit összekötünk egy lemezbemutatóval. Természetesen minden népszerű csatornán megjelenik albumunk, ahogy az manapság egy valamire adó zenekartól elvárható (Spotify, Deezer, …)

OTRNR: - A legtöbbször megszoktam kérdezni az interjúk során. Hogyan látod a könnyűzenei helyzetet ma Magyarországon? Milyen nehézségei vannak a zenekaroknak?

Géczy Viktor: - Megszámlálhatatlan kincs található minden műfajban, de a legtöbb esetben ezek nem jutnak el a hallgatósághoz - felértékelődött a tudatos menedzsment, a hosszútávú, jól átgondolt stratégia szerepe, rengeteg háttérmunka és kitartás szükséges ahhoz megismerjen a közönség. A kiadók már sokszor kész, befutott termékeket várnak, szeretnék ha minél kevesebb invesztíciójukba kerülne egy zenekar befuttatása - ami részben érthető. Viszont azt gondolom hogy az “élő magyar zene” egy új korszaka köszöntött be, soha nem látott tömegek mennek el koncertekre, fesztiválokra.

OTRNR: - Mik a terveik az idei évre nézve?

Géczy Viktor: - Nemrég Tátrai Tiborral vettünk fel egy számot és egy klipet forgattunk - Tibusszal jó kapcsolatot ápolunk és ő egy nyitott ember így akármi elképzelhető. Nagy öröm volt vele a munka, hihetetlen volt, hogy a gyerekkori példaképünkkel stúdiózunk. A klip hamarosan megjelenik, ami werkszerűen dolgozza fel a közös stúdiómunkát.
Emellett nekilendültünk az országnak, lemezbemutatóval készülünk,  tervben van hogy vendégül hívjuk a már említett  "ikonokat"; A vidéki klubturné után egy budapesti bemutatkozó koncerttel szeretnénk “megérkezni” fővárosunkba, az eseményt egy klippremierrel népszerűsítve - hamarosan elárulunk több részletet, kövessétek a facebook oldalunkat

Nemrégiben Henrik Freischlader német blues-rock gitáros bejelentette, hogy feloszlik zenekara, a Henrik Freischlader Band. A zenész nem volt sokáig banda nélkül, Henrik Freischlader Trio néven új csapatot hozott össze és április 1-én jön a debütáló album. Ez nem áprilisi tréfa. Az új zenekarról, a közelgő lemezről, és az áprilisi Gary Moore emlékestről beszélgettünk vele.

OTRNR: – Szia Henrik! Nemrégiben Henrik Freischlader Trio néven új zenekart alapítottál. Mi hozta meg benned a döntést a váltásra?

Henrik Freischlader: – Miközben szüneteltem egyre inkább úgy éreztem, hogy csinálnom kell valamit. Igazából azért tartottam szünetet, hogy feltegyem magamnak a kérdés: Mi legyen a következő lépés? Trióban kezdtem zenélni, és nagyon megszerettem ennek a három hangszernek az erejét. Alex Grube-t régebb óta ismertem, ő pedig ismerte Carl-Michael dobost. Összejöttünk jammelni és zenei értelemben szerelem volt első látásra.

OTRNR: - Kérlek, mutasd be nekünk a zenésztársaidat és mondd el, hogy hogyan jöttetek össze, és miért döntöttetek a trió felállás mellett?  

Henrik Freischlader: - Alex Grube, basszusgitáros. Erős ritmusok jellemzik, és néhol igen érzékeny dallamokat tud a zenébe csempészni. Gyakran játssza ugyanazt, amit én gitáron. Szinte mindenkivel zenélt már itt Németországban és ezek mellet kiváló stúdiózenész.

Carl-Michael Grabinger, dobos. Király, feszes ütemek, kiváló füle van és érzi a groove-ot. Max Herre-vel is együtt zenél jelenleg a Jazzanova-ban, valamint a ’The Voice Kids’-ben (zenei tehetségkutató gyermekeknek) is dolgozik. Sok stúdióprojektben is közreműködött Alex-szel közösen.   

Trióban indultunk, mert nem gondoltuk, hogy bármilyen hangszer is hiányozna a zenekarból.

OTRNR: - Áprilisban érkezik a debütáló albumotok, az ’Openness’. Ahogy meghallgattam a bemutató dalokat, azt gondolom, jobban visszanyúlik a tradíciókhoz. Miben lesz másabb zeneileg ez az anyag az eddigieknél?

Henrik Freischlader: - Nincs Hammond orgona. Ez az egyik legnagyobb különbség, de így minden egy kicsit nyitottabban hangzik. Zeneileg azt mondanám, hogy ez keveréke a régi old school daloknak és a teljes gázon előadott rockzenének. Trióként szerettük volna rögzíteni a lemezt. Szerettük volna visszaadni a stúdióban azt, ahogy élőben játszunk.

OTRNR: - Terveztek klipet valamelyik dalhoz, esetleg koncertanyagot kiadni?

Henrik Freischlader: – Jelenleg nincsenek ilyen terveink, de ki tudja? Biztos vagyok benne, hogy amint az album megjelenik, és elindul a turné, jönni fognak az új ötletek.

OTRNR: - Manapság nem örvend olyan nagy népszerűségnek a blues-rock műfaj, mint mondjuk Rory Gallagher, Eric Clapton, vagy Gary Moore idejében. Kiket neveznél meg a stílus modern kori hőseinek?

Henrik Freischlader: – Azt gondolom, hogy ők egy olyan időszak hősei, ami soha sem fog kiöregedni. Még mindig lehetnek modernek egy olyan ember számára, aki először fedezi fel a zenéjüket. De igen John Mayer, Derek Trucks, vagy Joe Bonamassa valóban életben tartja a bluest a fiatalabb generáció számára is.

OTRNR: - Ha megalapíthatnád álmaid zenekarát, kik lennének benne?

Henrik Freischlader: - Alex Grube és Carl-Michael Grabinger.

OTRNR: - Áprilisban ismét Magyarországra látogatsz a Gary Moore Emlékestre. Hogyan látod a rendezvény sikerességét? Mit vársz az idei koncerttől?

Henrik Freischlader: – Egy nagyon jó hangulatú bulit várok, amit a rajongókkal és a barátaimmal együtt tölthetek és közösen ünnepeljük és tisztelgünk Mr. Gary Moore előtt. Mindig is a legnagyobb hatással volt rám a zenéje, miatta kezdtem gitározni. Én csak próbálok egy keveset visszaadni abból, amit ő adott nekem…úgy, mint ahogy sokan mások.

OTRNR: - Nemrégiben hírt adtál róla, hogy hosszú távon együttműködsz a John B. Stetson Company-val.  Hogyan jött az ötlet, illetve hol lehet Henrik Freischlader kalapot vásárolni?

Henrik Freischlader: - Több éve már, hogy vannak közös dolgaink és nagyon hálás vagyok, hogy létrejött ez a kollaboráció. Mindig is szerettem kalapokat hordani és egy ponton megkérdeztem, hogy dolgoznánk-e közösen? Igen volt a válasz és most 4 különféle kalapot gyártunk, amit a Cable Car Online Store-ban lehet megvásárolni.

OTRNR: - Említetted, hogy gyűjtöd a kalapokat. Mennyi van már a gyűjteményedben? Miért szereted őket ennyire?

Henrik Freischlader: – Igen! Kb. 150 kalapom van. Melegen tartják a kopasz fejem és segítenek, hogy jól nézzek ki egy durva reggelen, miután felkeltem és a hajam káoszos. (nevet)

OTRNR: - Köszönjük szépen, sok sikert kívánunk a turnéhoz!

Henrik Freischlader: – Engem ért a megtiszteltetés, köszönöm a lehetőséget!

Már sokan tűkön ülve várják a kaliforniai funk-rock csapat, a Red Hot Chili Peppers soron következő albumát, ami úgy tűnik az utolsó, keverési fázisba került.  Chad Smith dobostól azt is megtudtuk, hogy a Radiohead producere, Nigel Godrich végzi majd ezeket a munkálatokat.

Nemrégiben a zenekar frontembere, Anthony Kiedis is nyilatkozott az új albummal kapcsolatban. Elmondta, hogy rengeteg dalt készítettek, ezekből választják ki a lemezre illő példányokat, de a stúdióban is születtek újabb darabok, és állítása szerint nagyon ütős nóták lettek.

Az 1989-es ’Mother’s Milk’ óta ez a lemez lesz az első, amit nem a sztárproducerrel, Rick Rubinnal készít el a zenekar, és sokan hatalmas lehetőségeket látnak a korábban a U2-val is együtt dolgozó Danger Mouse-ban. Hivatalosan nincs megerősített megjelenési dátum, de már több fórumon is bejelentették, hogy nyár környékére várható az eddig névtelen album megjelenése.

A Bad Company alapító gitárosa, Mick Ralphs a hétvégén egy sajtóközleményben bejelentette, hogy nem érzi azt, hogy készen állna egy turnéra zenekarával, a Bad Company-val, így a zenekar úgy döntött, hogy ideiglenesen a Black Crowes egykori kiválóságával, Rich Robinsonnal pótolják Ralphs-t.

„Úgy döntöttem, hogy kihagyom ezt az amerikai turnét” – írja egy sajtóközleményben a 71 éves gitáros. „Nem igazán állok még készen a turnézásra. Nagyon örülök, hogy a csapat megtalálta Rich-t a helyemre, és biztos vagyok benne, hogy lenyűgöző munkát fog végezni”

Az új lehetőségről Rich Robinson is nyilatkozott.

„Nagyon izgatott vagyok, hogy egy amolyan különleges vendége lehetek a Bad Company-nak ezen a nyáron. Gyermekkorom egyik kedvenc zenekara volt a Free. Rajtuk nőttem fel, és nagy rajongója vagyok Paul Rodgers és Simon Kirke munkásságának a Bad Company-ben és azt megelőzően is. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra.”

Idén már ötödik éve, hogy nincs közöttünk korunk egyik legnagyobb hatású gitárosa, Gary Moore. Ötödik éve, hogy külföldi és hazai vendégeinkkel Budapesten emlékezünk páratlan zenei életművére. Április 4-én tarts velünk Te is, hogy ezúttal is méltóképpen idézhessük fel zenei örökségének gyöngyszemeit, ritkábban feldolgozott alapvetéseit, valamint a legendás ír gitáros által ihletett szerzeményeket.

A 2011. február 6-án elhunyt zseniális gitáros lemezei és dalai generációkat érintettek meg, és a több mint négy évtizedes, végtelenül színes és tartalmas pályafutása alatt a rock és blues műfajok meghatározó alakjává vált, gitárosként pedig minden további nélkül a legnagyobbak közé helyezhetjük nevét. Minden ráaggatott szuperlatívusz és emberfeletti jelző ellenére, egy egyszerű gitáros volt, ahogy saját maga számára is ez volt az egyetlen igaz és felvállalható státusz.

Egyszerű, de a legjobb!

Ahogy 2012 tavasza óta minden évben, idén áprilisban is Budapesten, a koncertnek már hagyományosan otthont adó A38 Hajón találkoznak tisztelői és rajongói, hogy egy vérbeli rock, blues-rock koncerttel adózzanak emléke és zenei hagyatéka előtt. Európa számos országából és a tengerentúlról is érkeznek a résztvevők, vendégek. Ezúttal is itt lesz velünk Gary testvére, a szintén nagyszerű zenész, Cliff Moore, a tavaly végre hazánkban is bemutatkozott kiváló finn gitáros, Ben Granfelt, valamint napjaink egyik legtehetségesebb blues-rock zenésze, a Németországból érkező Henrik Freischlader, aki két év után tér vissza az A38 Hajó színpadára, több felejthetetlen budapesti koncerttel a háta mögött.

 Hazánkat a koncertet nyitó Run For Power - Gary Moore Memorial Band, valamint a külföldi fellépőket kísérő, a korábbi Emlékestek alkalmával már megismert remek zenészek képviselik majd, de idén is csatlakozik hozzánk az egyik legtehetségesebb fiatal gitáros, Somogyi Remig is, így már most tudható, hogy ezúttal is egy különleges estével, számos különböző műfajt érintő, bő három órás gitárorgiával, valamint megannyi felejthetetlen dallal emlékezünk majd Gary Moore, az egyik legnagyobb hatású blues-rock gitáros/dalszerző életére.

Fellépő vendégek:
Cliff Moore - gitár, ének
Ben Granfelt - gitár, ének
Henrik Freischlader - gitár, ének
Harrisen Larner-Main - gitár, ének
Somogyi Remig - gitár
Gudics Máté - ének
Lőrincz Viktor - basszusgitár, vokál
Borbély Zsolt - dob
Harmati Máté - billenytűs hangszerek

+ Run For Power - Gary Moore Memorial Band

 …további meglepetés vendégek!

2016. április 4. - A38 hajó, Budapest

Jegyvásárlás az A38 Hajó weboldalán: ITT

Fan Club honlap hivatkozás / jegyigénylés: ITT

Az esemény Facebook linkje: ITT

Napjainkban reneszánszát éli a ’60-as, ’70-es évek zenei kultúrája, és számos fiatal csapat indul el a nagyok nyomdokain. Bevallom engem is már jó ideje megfertőzött a vezér korszak ezért is próbálom tartani a lépést az új csapatok megalakulásával is. Az utóbbi időszakban rengeteg fiatal zenekar alakult meg a skandináv országokban is, elég ha csak a Blues Pills-t, a Spiders-t, vagy az Old Man’s Will-t említjük. Utóbbi egy négytagú brigád Umeå városából. 2013-ben már jelentkeztek egy blues/hard-rock anyaggal. Ez volt a saját magukról elnevezett ’Old Man’s Will’. A tavalyi év második felében már a második lemezüket adták ki, mely a ’Hard Times – Troubled Man’ címet viseli.

Nagyon figyelemfelkeltő a lemez hangzása. Igazi skandináv stúdióminőség. Kerülik a sterilitást, ott van a mocsok minden egyes másodpercben, és hagyják, hogy a csöves erősítők tegyék a dolgukat. Már az első két dal, a ’Fools’ és a ’Troubled Man’ esetében szembeötlik a zenekar energiája. A riffelési technika meghatározó, de több dal esetében is találkozunk pszichedelikus átvezetőkkel, kiállásokkal. A ’Troubled Man’-hez videóklipet is készített a csapat, amelyben jól szembetűnik, hogy a zenei stílusok mellett a divat meghatározó a csapatnál. Jó ideje népszerű a számomra Batthyány Lajost idéző arcszőrzet és a francia muskétásokra hajazó kalap, de ha figyelmesek vagyunk, megfigyelhetjük, hogy még a hangmérnökök is korhű stílusban pompáznak.

A harmadik, ’Easy Driver’ is egy igen energikus darabja a lemeznek több pszichedelia került bele, a Blues Pills rajongók kedvence lesz szerintem. A ’Ratking’ egy tempójában visszafogott, de mégis erőteljes, már-már stoneres balladája a lemeznek, az őt követő ’Got it’ pedig személyes kedvencem, mivel a Hendrix-es időket tárja újra elém. A ’Hazel Eyes’ sem szerénykedik a keménységtől, szinte lineárisan növekszik robbanófaktor, és amikor kell, robbanunk is. A ’How Could You Know’ az egyik legtempósabb felvezetővel, valamint az egyik legkellemesebb gitárriffel indít, majd egy tömény, röfögős basszusgitár kiállás után ismét a pszichedelikus elemek nyernek teret. És bár eddig folyamatosan utaltam, hogy milyen tökös dalok is alkotják a lemezt, azt azért meg kell jegyezni, hogy nincs rock ’n’ roll lemez egy igazi rock-ballada nélkül. Az ’Another Seven Days’-szel ezt is kipipálták a srácok. Talán az utolsó két dalt megcseréltem volna a csapat helyében, hogy ne balladával zárják a lemezt, de ez már mellékes.

Nem alkottak egyedit a svéd fiúk, viszont a hangzásuk kétségtelenül lenyűgöző és a technikai tudásukkal sincs probléma. Várom a következőt.

Egy friss interjúból kiderült, hogy a kaliforniai funk-rock csapat, a Red Hot Chili Peppers hamarosan befejezi új albumának felvételeit.  A basszusgitáros, Flea saját házában adott interjút a készülő új anyagról, és egy kis garázs jam-et is toltak, a Tim & Cameron  párossal, amelynek videóját megtekinthetitek a cikk alján.

„Egy ideje már végeztünk a hangszerek felvételével, most azt várjuk, hogy Anthony felénekelje az ő sávjait. Az új album hangzása pedig elég érzelmes lesz.”

A Red Hot Chili Peppers utolsó nagylemeze 2011-ben jelent meg ”I’m With You” címmel. Az új lemezen viszont már nem a sztárproducerrel, Rick Rubinnal dolgozik a zenekar, hanem a korábban a U2-val is együtt dolgozó Danger Mouse dolgozik a peppers-ökkel.

Azt már mindannyian tudjuk, hogy, ha az Oasis zenekar Gallagher tesóit kérdezik valamiről, ők megmondják a tutit. Egy új interjúban Noel Gallagher fakadt ki és a manapság igen népszerű Adele zenéjéről beszélt.

„Ha valaki tudni szeretné, hogy mit gondolok Adele-ról annak kurvára elmondom. Nagyon nagy felhajtás van a zenéje körül, amit nagyon nem szeretek, mert szerintem az a zene kibaszott nagymamáknak való. A modern zene lagymatag és Adele csak az egyik lépcsőfoka ennek.”

A The New Zealand Herlad szerint a legendás rock csapat, az AC/DC technikai hibák miatt kénytelen volt elhagyni a színpadot a tegnap esti Westpac Stadium-ban megrendezett koncertjén, Új-Zélandon. Az újság azt is megemlíti, hogy az AC/DC félórányi játék után szakította félbe a koncertet, és mint az kiderült, nem is tértek vissza a színpadra. Közben a 30.000 főre rúgó tömeg addig ott várakozott a viharos szélben és az esőben. Az AC/DC helyi promotere, Sandra Roberts a következőket nyilatkozta, amikor a technikai problémáról kérdezték:

„Az erős szél és az eső eláztatta a stadiont és fontos elektronikai alkatrészek is vizesek lettek.”

December 10-én, csütörtökön helyezték végső nyugalomra a Stone Temple Pilots és a Velvet Revolver egykori kiválóénekesét, Scott Weiland-et. A temetési szertartást a Los Angeles-i Hollywood Forever temetőben tartották, ahol mindkét fent említett zenekar tagjai megjelentek. Az esemény után Chris Kushner, a Velvet Revolver gitáros, Dave Kushner felesége a következőket posztolta az Instagram-on:

„Nagyon, nagyon szomorú nap, amikor elbúcsúzol egy baráttól. Nagyon jó ember volt. Ne higgyetek el mindent, amit olvastok! Mindig vele leszünk.”