David Bowie az ördögöt kereste a medencében

2020. július 10. - Teakbois

hughes_bowie_22.jpg

David Bowie, a rock kaméleonja, és Glenn Hughes, a Deep Purple soul- és funk-fanatikus basszusgitáros-énekese 1974-ben ismerkedett meg egymással, és úgy tűnt, a két sztár életre szóló barátságot köt. Ez azonban mégsem következett be; az ismeretségük ugyanis rövidnek, ám igen intenzívnek és produktívnak bizonyult. A részletekről Hughes 2011-ben megjelent, The Autobiography: From Deep Purple To Black Country Communion című önéletrajzi kötetében számolt be.

Tovább

Erotika Morricone módra (18+)

2020. július 07. - Teakbois

02_6_10.jpg

2020. július 6-án elhunyt minden idők egyik legsikeresebb komponistája, a megkapóan egyedi és senki máséhoz nem hasonlító dallamvilágú filmzenéket ontó Ennio Morricone, akinek a becslések szerint 520 mozgóképes műben hallható a muzsikája. A rendkívül termékeny alkotó leghíresebb melódiáit (amelyek olyan filmklasszikusokhoz köthetők, mint a A Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt Egyszer egy Vadnyugat, A profi, a Volt egyszer egy Amerika, és persze a Cinema Paradiso) a magyar zenerajongók is jól ismerik, és a maestro emléke előtt tisztelgő cikkek java része is ezeket fogja felemlegetni. Én inkább a kevésbé kitaposott ösvényt választom, főleg mivel a kedvenc Morricone-műveim az olasz géniusz „underground” munkái közül kerülnek ki.

Tovább

Játékfilm készül a Beatles menedzseréről

2020. július 05. - Teakbois

beatles_epstein_22.jpg

Midas Man (ez olyan illetőt jelent, aki roppant tehetséges pénzcsináló) címmel kezdik forgatni azt a pár napja bejelentett, Brian Espteinről szóló életrajzi filmet, amelyet a Grammy-díjas svéd kliprendező és dokumentumfilmes, Jonas Akerlund készíthet el. A gyakran a Beatles ötödik tagjaként emlegetett Epstein rocktörténelemre gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, ráadásul nem csupán a Nagy Négyes felfedezőjeként ismert; ő volt a Gombafejűek riválisait tömörítő Gerry And The Pacemakers menedzsere is. A film legfőbb anyagi támogatói között nem csak Liverpool városát találhatjuk meg, hanem Kínát is, ahol a Beatles egészen elképesztő mértékű népszerűségnek örvend.

Tovább

Tom Jones 11 legjobb duettje

2020. július 04. - Teakbois

jones_joplin_22.jpg

A brit ATV Midlands tévécsatorna 1969 és 1971 között összesen 65 részt gyártatott és sugárzott óriási sikerrel a This Is Tom Jones című zenés műsorból. A koncepció minden egyes adásban a következő volt: a címbéli sztár énekel pár dalt a saját repertoárjából, aztán egyéb sztárokat fogad, akikkel eldiskurál, majd duettezik velük az ő slágereik és feldolgozásaik közül válogatva. (Ezenkívül az Ace Trucking Company komikus csapat produkciói kerültek terítékre, akik humoros jelenetekkel fűszerezték a showt visszatérő vendégekként.) Bár sokak számára Jones 1999-es Reload című albuma az etalon, ha a duettjeiről van szó (ezzel küzdötte vissza magát több évtizednyi haknizás után az élmezőnybe), nekem a This Is Tom Jones-ban elhangzott egyvelegek sokkal jobban tetszenek, ugyanis Wales büszkesége a rock történelmének legendás szereplőivel adja elő őket.

Tovább

A rocksztár, aki mindig szándékosan állt fejre

2020. július 01. - Teakbois

walsh_22.png

Ahogy a Motörhead legendás Lemmy-je egyszer találóan megjegyezte: a rockzene elsősorban a pózolásról, sőt azon belül a minél hatásosabb pózolásról szól, a zene pedig csupán másodlagos. Még a sallangmentesség szimbólumának számító ikon, Bruce Springsteen is bevallotta, hogy feltörekvő muzsikusként órákon át gyakorolta a megfelelőnek vélt gitárosi pózokat a tükör előtt, mert tudta, hogy előbb fut be velük, mint a dalaival és a játéktechnikájával. Se szeri, se száma azoknak a jellegzetes színpadi pózoknak és mozgásoknak, amelyek gyakran egy-egy rocksztárhoz köthetők. Melyik vérbeli retro rocker ne ismerné Ritchie Blackmore pózait (állítása szerint a Deep Purple népszerűvé válásának kezdetén egy híres balettművésztől vett órákat, hogy tökéletesítse őket), vagy azt a mozdulatot, amellyel a Whitesnake David Coverdale-je a saját „fehér kígyójának” meghosszabbításává varázsolja a mikrofonját? Ezúttal azonban nem róluk lesz szó, hanem a progresszív rock legleleményesebb frontemberéről.

Tovább

A Királynő müncheni kalandja

Kultikus albumok: Queen − The Game (1980)

queen_20.jpg

1980. június 30-án jelent meg a nyolcadik Queen-album, a The Game, amely boltokba kerülése után az angliai és amerikai toplisták élén végzett, és több mint 20 millió példányban kelt el világszerte. Az album a müncheni Musicland stúdióban készült 1979 júniusa és 1980 májusa között. A produceri teendőket Reinhold Mack látta el, aki korábban ezen a helyen olyan előadókkal dolgozott már együtt, mint például Elton John, David Bowie, a Led Zeppelin, vagy épp Iggy Pop.

Tovább

Az Ökör és a Hal méregerős duója

2020. június 27. - Teakbois

squire_entwistle_22.jpg

John Entwistle és Chris Squire… Forradalmasították a basszusgitározást, és mindketten június 27-én hunytak el (Entwistle 2002-ben, Squire 2015-ben). Kollégáik csak állati becenevükön emlegették őket: Entwistle-t Ökörnek (Ox) szólították, mivel csapattársai szerint nem csupán erősebb testfelépítésű volt náluk, de többet evett és ivott, mint ők hárman együttvéve. Squire pedig Halként (Fish) vonult be a köztudatba, ugyanis a koncertek végeztével mindig legalább egy órát töltött az öltöző zuhanyzójában a tus alatt, miközben az ajtó előtt a zenésztársai türelmetlenül vártak a sorukra. Ezúttal e két géniusztól ajánlok a figyelmetekbe egy-egy „kötelezőt”.

Tovább

Amikor majdnem megszületett a Yes Zeppelin

2020. június 24. - Teakbois

page_squire_22.jpg

1981-re a progresszív rock éllovasának számító Yes túl volt alapító énekese, Jon Anderson és virtuóz billentyűse, Rick Wakeman kilépésén, valamint egy kiváló, de nem elég sikeres albumon, amelyet két új taggal (Trevor Horn énekes és Geoff Downes billentyűs) rögzítettek. E hektikus időszakot követően Chris Squire basszusgitáros zenekarvezető és régi harcostársa, Alan White dobos azon tanakodtak, hogyan tovább, ugyanis a Yes-gitáros Steve Howe épp hanyagolta őket az Asia életre keltése okán. Eközben Jimmy Page, a Led Zeppelin gitárosa teljes testi-lelki mélypontra süllyedt a bandája legendás dobosának, John Bonhamnek a halála és a csapatuk feloszlása miatt. A három tanácstalan rockistenség útjai végül a stúdióban keresztezték egymást.

Tovább

Megzenésített francia orgazmus (18+)

2020. június 23. - Teakbois

22_1.jpg

1969-ben jelent meg a francia botrányhős „énekbeszélő”, Serge Gainsbourg és múzsája, Jane Birkin duettje, a Je t’aime… moi non plus, amely félreérthetetlen szexuális utalásaival és suttogva-sóhajtva-nyögve előadott minimálmelódiáival az év nagy nemzetközi sikerszáma lett, noha számos rádióadó nem volt hajlandó műsorra tűzni. A korabeli pletyka szerint a pár első nekifutásra és egy valódi aktus közepette rögzítette a dal éneksávját, amit a komponista-előadó Gainsbourg igazi macsó magabiztossággal a következőképp cáfolt: ő aztán sohasem szokott röpke négy perc alatt lezavarni egy menetet Jane-nel. A pikáns szerzemény slágerré válásán felbuzdulva megannyi imitátor kezdett „nyögős” dalokat kreálni, természetesen  elsősorban az olasz és a francia rockszíntéren. A temérdek mókás utánérzés közül az egyik leghatásosabb egy bizonyos Rita és muzsikusai produkciója, az Erotica. Ez a mestermű olyan szélsőségesen szexire sikeredett, hogy Gainsbourg és Birkin slágere kifejezetten ódivatúan visszafogottnak tűnik hozzá képest.

Tovább

Zöld nyálka és űrcowboyok

2020. június 20. - Teakbois

moon_zero_two_20.jpg

A hatvanas évek végén a sci-fi és a rock világa többször is frigyre lépett egymással. Több ekkoriban különösen aktív sci-fi író (Harlan Ellison, Michael Moorcock, stb.) rokonszenvezett a hippik és a pszichedelikus zenei színtér törekvéseivel, sőt ihletet is merített belőlük. A sci-fi filmek futurisztikus berendezései és ruhakölteményei pedig gyakran úgy néztek ki, mintha más bolygókra kiránduló és a távoli planéták bódító szereit szedő hippik tervezték volna őket. Ezek után azon sem kell csodálkoznunk, hogy egyes sci-fiknek olyan főcímdal jutott, amely nem lógott volna ki például egy Jefferson Airplane albumról sem.

Tovább