Köszönik, jól vannak. De még milyen kurvajól vannak! Bevallom őszintén a Cheap Trick tavalyi lemezét némiképp keserű szájízzel hallgattam, és már-már olyan gondolatok jelentek meg a fejemben, hogy biza ezek a jó népek 40 év után megfáradtak. A nagy túróst! Rám is cáfoltak a napokban megjelent We’re All Allrighttal.
Különleges tisztelettel állunk a Cheap Trickhez, akik idén 40 éve adták ki első lemezüket. Azóta töretlenül, mindenféle kakaskodás, kényszerszünet, vagy feloszlások nélkül árasztják el a rock társadalmát dalaikkal. A We’re All Alright már a 18. a sorban és így elöljáróban annyit elmondok, hogy néhány kortárs, „rock” csapat igazán beiratkozhatna egy továbbképzésre, Rick Nielsenékhez.
Lássuk csak, mit is hoztak össze a nagyágyúk. Rendesen belecsapnak a lecsóba a You Got It Going On-nal. Tetszik a dal alaptémája, ami a verze és a refrén zenei alapjául szolgál. Nem kell óriási dolgokra gondolni, egyszerű riffek, remek hangzás. A Long Time Coming ezt a vonalat viszi tovább, a riffelések, a teliakkordok leginkább a The Who és a Kinks világát elevenítik fel. Ehhez párosul egy szög egyszerű refrén, ami mégis annyira az ember fejében marad, akarva-akaratlanul is énekli a vokált: "Long Time Comin’".
A Nowhere-rel már egy más világba utazunk, leginkább a Ramones hatásai jutnak eszembe, amikor hallgatom. Azt meg kell említenünk, hogy a lemez dalai közül néhány már jó ideje ott csücsült a srácok fiókjában. A Radio Lover például a 90-es években született, a Lolita-ról szinte azonnal a glam-korszak jut eszünkbe, a személyes kedvenc, a Brand New Name On an Old Tattoo pedig egy 97-es demo befejezett változata. Itt megállok még pár szóra. Főleg a lead gitár esetében érződik a 70-es évek hatása, de így a mai kor stílusjegyeivel felruházva sem panaszkodhatunk. A Floating Down-on gyorsan átugrunk, akik szeretik a futurisztikus, amolyan Bostonra hajazó stílust, azok imádni fogják. A She’s Alright egy felszabadult, kellemesebb ballada. Egy szál akusztikus gitárral előadva totál Bob Dylan. A Listen To Me a lemezt nyitó darabok testvére, tökös, egyszerű, nyers. Az albumot záró Rest Of My Life-ban pedig az örökkévalóság értelmére keresi a választ Mr. Zander.
Ha nagyon kukacoskodnék, talán két dalba kötnék bele. Tízből még ezt is jó aránynak érzem, de nem is nagyon bíznám ezt a számokra. Azért sem, mert ez egy igazán jó lemez, és beszéljenek inkább a gitárok, az ének, a 40 éve a tökös R’N’R világában utazó csapat új lemeze.
Sebők Tamás