Jó pár éve, hogy Horváth Bandi barátom felhívta a figyelmemet a BarBears-re. "Öcsém, itt térdig ér a beton, és úgy szól, mint az atom...a hangmérnökük meg a szarból is ki tudná keverni a tejszínhabot." És tényleg: innen datálható a BarBears rajongásom, és az internetes ismerettségem Lukács László gitáros-bartenderrel.
Nagy megtiszteltetés, hogy felkérésünkre igent mondott, 2018-ban ő lesz az utolsó aki megosztja az OTRNR közösséggel a sorsfordító korongjait-és, mint minden, a rovatban szereplő embernek, neki is egy nehéz szelekció volt kiválasztani a nagy nagy Tízest.
Saxon – Power & The Glory (1983)
Szerencsés véletlen, hogy '84 nyarán az első műsoros kazettám ez a lemez lett. 12 évesen minden hangját magamba szívtam, a mai napig kedvelem a bandát.
Metallica – Ride The Lightning (1984)
A zordabb metal műfajok felé egyértelműen ez a lemez mozdított el. A Fight Fire With Fire kezdő riffjére a könnyem kicsordult. Mondjuk a korabeli Slayer anyagok közül is lehetne itt egy, ráadásul hosszabb távon fontosabb zenekarrá is vált számomra a Slayer, de konkrétan ez a Metallica album annyira nagy hatással volt rám anno, hogy ezt kellett választanom.
Voivod – Dimension Hatröss (1988)
Ismertem a banda korábbi anyagait, de itt nagyon komolyan átrajzolták a metál határait, meg az én határaimat is. Pl. miattuk kezdtem King Crimsont hallgatni. Volt még egy hasonló korabeli lemez ami nagyon komolyan megszólított, a Mekong Delta The Music Of Eric Zannja, de a Voivod hosszútávon sokkal többet adott nekem.
Alice In Chains – Dirt (1992)
Húsz éves voltam nyitott az újra és volt már MTV-m, viszont nem volt grunge korszakom én ezt metalként éltem meg. Ezt a depresszív, emocionális töltetet boldogan helyeztem a műfaj határain belülre.
Psyhotic Waltz – Mosquito (1994)
Az egyik legnagyobb szerelmem ez a banda. Szerintem az ő pályafutásuk befejezetlen ügy és nagyon reménykedem egy majdani méltó lezárásban.
King’x - Dogman (1994)
Erről a lemezről csak annyit, hogy ha egyet kellene választanom, akkor ez lenne az. Nagyon örülök, hogy Dug a mai napig nagyon aktív és rajongva hallgatom minden megmozdulását.
C.O.C. – Deliverance (1994)
Milyen szép ív az, ahogy ez a csapat, a korai egyperces cséphadarásokon, a hc-én, a thrashen és a Blindon keresztül eljutott a blues metálig. Itt kicsit magamra ismertem, kicsit hazaértem
Crowbar – Odd Fellows Red (1998)
A Főnök egyik lemeze, de lehetne itt akármelyik. Amúgy Ő az amerikai Janó Misi.
Clutch - Blast Tryant (2004)
Ez a lemez úgy pofán vágott annak idején, ahogy illik. Azóta se tértem magamhoz. Rocktörténeti csúcspont.
Mastodon – Leviathan (2004)
Tőlük is választhattam volna bármelyik lemezt, de itt is pityeregtem a kezdő riff hallatán (nevet). Szerintem a 21. század egyik legjobb metal bandája, az újabb anyagaikat is imádom.
