Örülök a lehetőségnek, hogy írhatok kedvenc lemezeimről. Sokat gondolkoztam a listán, mert mindig jönnek újabb és újabb albumok, amiket nem tudok kihagyni az óriási repertoárból. Kicsit magamról is írok. A Sexnuggets zenekar gitárosa és dalszerzője vagyok. A stílusom megjelenik a zenekar dalaiban is, ahol a funkot a rockot, metalt, rock 'n' rollt, bluest és grunge stílus elemeit keverem össze. Ez elsőre jó nagy katyvasznak hangzik, de hallgassatok rá a dalainkra. Szerintem letisztult a zene, pedig csak az első lemezünket adtuk ki.
A zene szeretete fiatalon kialakult bennem. Első élményem, amire emlékszem a legendás 1990 es Illés koncert tv felvétele volt. Jó sokáig fent maradtam, hogy végig nézzem. Azon héten, szombaton hallottam Chuck Berry rock n roll music című dalát. Tudtam mit akarok. A rock n rollt. Általános iskolai osztálytársammal elkezdtünk 50 es évekbeli zenéket hallgatni. Persze, én mindent faltam, de többiek is szépen ismerkedtek a lázadozó kultúra zenéivel. Kedvencem Chuck Berry és Bill Haley és az üstökösök voltak persze mindenkit szerettem. Aztán '96 december 31-én jött valami. Ami gyökeresen megváltoztatta az életem. Nem csak zenei ízlés és formálás, hanem szinte minden, amit gondolhatok az életről. Ez a lemez a The Doors első lemeze volt. Viszont a kedvenc lemezem tőlük, ami mindent lerakott, amire később vágytam a:
The Doors - L.A. Woman (1971)
A zenekar legérettebb műve. Az egészet átlengi a füstös blues. Az L.A. womannal és a Riders on the stormmal olyan helyekre visznek el ahol tuti nem jártál. A Világ legfontosabb lemezei között van. Nem akarok beszélni többet róla, meg kell hallgatni!
Led Zeppelin - Led Zeppelin II. (1969)
Az első lemez nagyon megfogott, a bluesos, groove-os lüktetésével. De, Miki barátom mondta, hogy átmásolja cdről nekem kazettára, így spórolt pénzemből megvettem a fent említett remekművet. Jött a Whole lotta love: Néztem a vonaton igen azon ültem, mint hal a szatyorba. Az egész lemezt vigyorogva hallattam meg a Bring it on home-ig. A Zepko olyan formában volt, amit azóta szerintem semelyik zenekar nem tudott hozni. Ez a lemezen is lejött. Tudtam, hogy ilyen zenét akarok játszani.
AC/DC - Higway To Hell (1979)
Sokáig kerestem, ezt az erőt,stílust még az AC/DC Long way to the top című szerzeményét meg nem hallgattam. De ami jelentős hatást gyakorolt rám az a 1979-es Highway to Hell. Addigi legkiforrottabb lemezük. Bon Scott magával ragadó. A zenekarban olyan lendület és erő van, hogy mindenki ilyen vehemenciával szeretné játszani a rock n rollt.
The Beatles - Abbey Road (1969)
Tökéletes befejezése a világ legjelentősebb zenekarának, életművének. tudom, hogy a Let it be utána jött ki, de ezt vették fel utoljára. :) Oh Darling című dalban Pauly ahogy énekel, ketté nyílik a föld. Geoerge Harrison Here comes the sunja a finomságával, Lennon come togetherje ami elvisz egy utazásra, zseniális. De a legzseniálisabb a második oldal, egyveleg és stílus kavalkád. Imádom! :)
The Cult - Sonic Temple (1989)
Sose felejtem el, a barátaimmal mentünk a Banhofba egy habkönnyű buliba. De az alter/rock termében koncert volt. Kiderült akkor adta második koncertjét a Cultus zenekar, aki ugye a magyar Cult tribute volt. Játszották a Fire womant hát mondom ennek, zenekarnak utána nézek. És megérte, mert a lemez minden darabja mestermű. Amikor a nyers őszinte rock n roll visszakerült a reflektorfénybe, megágyazva az utat olyan előadónak, mint a Guns N' Roses.
Guns N’ Roses - Use Your Illusion (1991)
Leszögezem nekem az óriás favorit a bandából Izzy. Óriási mester és dalszerző. De meg kell jegyeznem, hogy mindenki fantasztikus, aki a lemezen játszott. Szerintem, itthon aki Les Paul gitárt ragad, annak jelentős százaléka, A Slash hangzást akarja elérni Én is. :)
De, hogy megjelent a lemezen a zongora, nagyon sokat adott a daloknak. Úgy, mint a dalok sokszínűsége. Fantasztikus munka.
Rage Against The Machine: Rage Against The Machine (1992)
Hát nem sok zenekar képes ilyen kezdésre, mint ők. Párat azért fentebb leírtam. :) Évekkel megelőzik a korukat, véleményem szerint most is frissnek hat a lemez. Melyet például egy autóban ülve meghallgatunk, nagy hangerőn még leérünk a Balatonra, biztos, komolyabb nyak, fej sérüléseket szenvedünk. Először mindenki Morello speciális hangzását fejti meg. De a lényeg a csodálatos groove ami a három hangszeres zenéz nyújt. Az adja, ezt az intenzív hatást, mely bele issza magát a talpunkba és a fejünkbe, hogy ütemesen tapossunk és rázzunk.
The Who: My Generation Best Of (1996)
Azért nem sorlemezt jegyzek a fantasztikus angol négyesről, mert akkor biztos kimaradna nagyon sok dal ami jelenleg is óriási hatással van rám. Pete Townshend világ egyik legnagyobb rock n roll zeneszerzője, ízléses, nem klisés, ZSENIÁLIS. Ott vannak többiek, Roger, John, meg Keith a jó öreg Keith Moon akit egy picivel még jobban szeretek mint a Zeppelin legendás dobosát John Bonhamet.
Alice in Chains - Dirt (1992)
Zseniális remekmű, ami megmutatta, hogy a rock a '90 -es években is lehet újat alkotni. Laney és Jerry ének témái lenyűgözőek. Hangról Hangra megfog, és egy másik univerzumba repít.
Audiosalve: Audioslave (2002)
Egyik legnagyobb kedvencem Chirs Cornell megmutatja, milyen az, amikor olyat énekelünk, ahol ketté reped ház, a hangszeresek zseniálisan pakolják alá a harmóniákat. És lehet megszületett ebben a szupergroupban a modern kori Led Zeppelin? :)
Három lemez és abba hagyták.
De mindegyik lemez örökre ott lesz szívünkben, hogy elkápráztasson, felvidítson, elgondolkoztasson, és hogy segítsen átvészelni a szürke ötven árnyalatát, akarom mondani a szürke hétköznapokat.
