Ismét lépünk egyet az idei Rock And Roll Hall Of jelöltjeinek listáján, és egy 1964-ben alapított csapathoz érkezünk, akiknek elévülhetetlen érdemeik vannak a garázsrock térhódításában.
A Rob Tyner, Wayne Kramer, Fred "Sonic" Smith, Michael Davis, és Dennis Thompson alkotta zenekar egyik fontos első mérföldköve a Rolling Stone újsághoz köthető. Első lemezük, a Kick Out The Jams 1969-es megjelenése előtt az újság címlapján díszelegtek, egy Eric Ehrmann tollából származó cikk kíséretében. A fent említett lemezt egyébként még ’68 októberében rögzítették és Live albumként jelent meg. Energikus, élettel teli előadásmódjukat hűen tükrözi ez az anyag, sokak szerint a legjobb lemez a zenekar életében.
A szinte minden este adott detroiti koncerteknek köszönhetően azonnal népes rajongótáborra találtak, mindenki a természeti pusztítással felérő koncertjeikről beszélt. A nyári turnén több nagy zenekar előtt nyitottak koncerteket. Sikerüket megmutatta, hogy a közönség óriási ráadásokat követelt, ami általában nem tetszett a headliner zenekaroknak, ebből többször adódott konfliktus például a Cream tagjaival is.
A második Back In The USA-re sokan punk úttörőként tekintenek, ez nagyban köszönhető Jon Landau producernek, aki később Bruce Springsteennel számos lemezt készített.
A harmadik, High Time című lemezt Geoffrey Haslam producerrel készítették el, aki nagy rajongója volt a 70-es évek hard-rock bandáinak. Ez hallatszik a lemezen is. A balsors a lemez elkészítése után jött el, ugyanis a promoterek nem igazán végeztek jó munkát, ebből kifolyólag botrányosan alacsony eladást produkált a High Time. Nem tudunk hosszú ódákat zengeni a zenekar életéről, ugyanis mindössze 3 évvel a debütáló lemez elkészítése után az MC5 feloszlott.
1991-ben 46 évesen Rob Tyner szívroham áldozata lett. Smith-szel is szívroham végzett 45 évesen hunyt el. Davis 68 évesen hunyt el májelégtelenségben.
