Bevallom őszintén, hogy kicsit gondban voltam a Peterdi András -Fodor Krisztián-Hegyi Ádám alkotta Jackie’s Gun bemutatkozó anyagának hallgatásakor. A Cell címre keresztelt 13 számos anyag ugyanis hangzásában és műfajában, ha nem is vegytisztán, de igen nagy mértékben idézi a ’90es évek grunge világát, hogy feltettem magamnak a kérdést: ennek az anyagnak a Grungery-n, vagy az Old Time-on van a helye? (Arról nem is beszélve, hogy a srácok saját maguk bemutatkozó anyagukban elég konkrét grunge gyökereket neveztek meg:
„Ritka próbák keretein belül egy év alatt összehoztunk egy albumra való 12 számos repertoárt, amelyet úgy döntöttünk (a Pearl jam - Ten albumának hirtelen elkészülésének történetétől inspirálva) hogy felvesszük az albumot. Amit meg is tettünk 2016 nyarán.”
Hogy hogy kerül ide ezek után az OTRNR-re a lemezajánló: hát úgy hogy a grunge mellett azért még elég sok más hatás is felfedezhető: valahol a kései 90-es, korai 2000 es évek utó-nu metálja (Filter, Powerman5000), a most uralkodó indie/retro/garage mozgalma, és az örökifjú punk hatásai egyaránt felfedezhetőek az anyagon. (A második, Marshall című szám például simán lehetne egy Middlemist Red dal is…de a címadó Cell című darab végén megelevenedett a világ legmenőbb deszkás-crossover bandája, a Dog Eat Dog is…
Ez a lemez egy igazi rockandroll csalamádé: benne van a rocknagymamák kertjének évtizedes termése, szeretete, tudása, fűszerezése, kontyalávaló konyak utáni pszichedeliája: ebben a nagy nyári melegben mindenkinek ez kell: van akinek túl keserű, van akinek túl cukros, vagy maróan ecetes, de minden benne van, Iggy Pop szelídítetlen vadságától a Stairway To Heaven lírai szépségéig.
Az anyag első harmada komoly rockandroll, igazából csak a középrészen jelennek meg lassabb -akusztikusabb, vagy legalábbis érdekesebb hangszerelésű dalok, amelyek arra utalnak, hogy a zenekar „leánykorában” -vagyis a megalakulás pillanatában, 2013-ban egy kétszemélyes akusztikus duó volt.
A stíluskavalkádon túl egy másik erőssége is van az anyagnak: az, hogy nem profi körülmények közt készült.
„A szobakörülmények közt készült lemez elkészítéséhez nagyon nagy segítséget nyújtott Honfi Imre Olivér (Mojo Workings, Furcsa vendég) aki a dob (Miricz Attila) és basszusgitár (Kiss Bors Máté) sávok felvételéhez nyújtott technikai és szakmai segítséget, valamint az album keverése során tanácsadóként segítette a munkánkat és egyengette az utat.” - mondták a srácok.
A szükségmegoldásokkal operáló, és gyors studiómunka miatt erről az anyagról süt a rockandroll bája. Az biztos, hogy egy vájtfülű hangmérnök belekötne, hogy itt-ott tompa az ének, vagy túl sok a mély néhol. De nem lenne igazuk.
Ezt a lemezt azoknak ajánlom, akik szeretnének IGAZI rockot hallgatni. Olyan őszintét, amilyen csak Kurt Cobain tudott lenni a behangolatlan Fender Jaguárjával.
Kiss Ákos
