1998 után ismét Szentesen adott koncertet a magyar rockzene egyik kiemelkedő alakja, Deák Bill Gyula. A közel 350 fős nézőközönség előtt adott koncert a Zene-Világ-Zene Graffiti programsorozatban valósult meg a Szentesi Művelődési és Ifjúsági Házban. A hangulatot a mindszenti Exon zenekar alapozta meg. A koncertet megelőzően Deák Bill Gyula nyilatkozott lapunknak életútjáról, zenéről és a labdarúgás iránti szenvedélyéről.
OTRNR - Közel 40 éve zenél a magyar rockzene élvonalában. Mi inspirálta, hogy zenei pályára lépjen?
Én soha nem szerettem volna énekelni, focista szerettem volna lenni, de 11 éves koromban egy orvosi műhiba miatt elveszítettem a lábam. Azután a ’60-as években bejött a beatzene Magyarországra, ami nagy hatással volt rám. Beatles, Animals, Rolling Stones, Kinks és hasonlók, majd elkezdtem énekelni, és jöttek a visszajelzések, hogy jó a hangom.
OTRNR - Mit jelent számára a blues zene?
Egy zenei stílus, egy életérzés. Egy gazdag körülmények között nevelkedett ember nem tudhatja, hogy mit is jelent a blues, a megtestesült szegénység. Mi egy 25 négyzetméteres szobában éltünk hatan. Lavórban fürödtünk és örültünk, ha karácsonyra kaptunk egy zsíros kenyeret, vagy egy almát.
OTRNR - 2015 augusztusában Novák Péter rendezésében újra előadták az István a Király rockoperát. Milyen érzés volt újra a táltos szerepét játszani?
Hatalmas dolog volt, hogy 32 év után újra szerepelhettem, nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy a hangom még a régi. 11 teltházas előadás volt, az ország számos nagyvárosában. Az utolsó fellépést a Papp László Budapest Sportarénában adtuk 12 ezer ember előtt. Nagyon jó volt.
OTRNR - Számos hatalmas zenei ikont tudhat barátjának, de sokak sajnos már nem élnek közöttünk. Hatással volt a zenéjére többek között Radics Béla, vagy Bencsik Samu elvesztése?
Barátként tekintettem rájuk. Samuval lett volna közös zenei anyagunk is, de sajnos elment. A Bélát is nagyon szerettem, imádtam vele játszani, többször is volt alkalmunk közös játékra. Nagy hatással voltak rám, példaképként tekintek rájuk és tanáraim voltak Orszáczky Miklóssal (Jackie) és Lakatos Bélával (Bögöly) együtt.
OTRNR - Sok fiatal zenésznek nyújt lehetőséget a zenekarában. Gondolja, hogy a fiatalok továbbra is életben tudják tartani a manapság nem túlságosan népszerű blues-zenét?
Ezek a fiatalok a Kőbányai Zenestúdió végzett tanulói, ahol a Póka Egon az igazgató, az ő ajánlásával kerülnek be a fiatalok a zenekarba. A dobosom, Szabó Csaba és a billentyűsöm Horváth Zsolt már 13 éve játszik velem, a basszusgitárosom, Takács József szentesi születésű. A gitáros, Nagy Dénes is a kőbányai iskolában tanult ami egy nagyon jó blues-iskola.
OTRNR - Hallgat is kortárs blues előadókat?
Én inkább a régi előadókat szeretem. Muddy Waters-t, Howlin Wolf-ot, Willie Dixon-t, de nagyon szerettem későbbről például Stevie Ray Vaughan-t, vagy Gary Moore-t . A gitárosokat kedvelem nagyon, Jimi Hendrix a mindenem. Janis Joplin-t is nagyon szeretem, akinek a hatását manapság Beth Hart újraélesztette.
OTRNR - Köztudott, hogy imádja a labdarúgást. Mit vár a válogatottól az Európa-bajnokságon?
Nagyon örülök, hogy ennyi év után sikerült kiharcolnunk a részvételt. Nagyon örülnék egy tisztes helytállásnak. A foci is olyan, mint a blues zene. Szeretni kell, fontos hogy az ember szívvel és lélekkel csinálja és ezt az emberek megérzik.
