Napjaink egyik legtehetségesebb fiatal blues-rock gitárosa, Ryan McGarvey, aki tavalyi koncertje után idén ismét ellátogat a magyar fővárosba. A helyszín ismét az A38 hajó, az időpont pedig június 2, 20.00. A fiatal amerikai axemannel tavalyi koncertje előtt készítettünk interjút. Az Old Time RNR Magazin felületein még nem olvashattátok. Fogadjátok örömmel!
Bár még csak 28 éves, máris három nagylemezzel rendelkezik és rengeteg zenei díjjal a zsebében érkezik Budapestre Ryan McGarvey. A 2010-es Eric Clapton's Crossroads Guitar Festival-t megnyerő blues-rock gitáros olyan nevek elismerését vívta ki zenéjével, mint Joe Bonamassa, Ian Moore, vagy Chris Duarte. Június 5-én az A38-on első ízben lép fel a magyar közönség előtt, és a koncert előtt válaszolt pár kérdésünkre.
OTRNR: - Mindenekelőtt, nagyon köszönjük, hogy elfogadtad felkérésünket. Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, különösen a blues-zal?
Ryan McGarvey: - Én is köszönöm, hogy időt szakítottatok rám. A zenével a szüleim lemezgyűjteménye révén ismerkedtem meg. A klasszikus rock nagyjain nőttem fel, mint Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, ZZ Top, stb. Azután visszakerestem, hogy kik voltak rájuk hatással, és belecsöppentem a blues zenébe. Eleinte, amolyan puritán módon csak Robert Johnson, Elmore James, John Lee Hooker, BB King, Albert King, és Freddie King zenéit hallgattam, később a kortárs művészek zenéjével is megismerkedtem, mint Kenny Wayne Shepherd, Chris Duarte, és később Joe Bonamassa. Mindezek közben persze a rockzenét sem hanyagoltam el.
OTRNR: - A lemezeiden csak saját dalaid szerepelnek. Hogyan írsz dalokat? Miből inspirálódsz, mit tartasz fontosnak a zenédben?
Ryan McGarvey: - Azt gondolom, hogy azért is szeretem igazán a blues zenét, mert rettentően őszinte. az élményeimből, tapasztalataimból írok. Sok inspirációm származik korábbi kapcsolataimból, legyenek azok jók, vagy esetleg rosszak. Minden alkalommal más módon hatottak rám. Néha a zenei anyag születik meg először, néha a szöveg. Az csak egy mágikus pillanat lehet, ha a kettő egyszerre adja magát.
OTRNR: - Eddig 3 albumod jelent meg, az utolsó, a ”The Road Chosen” 2014-ben. Mit gondolsz, miben változott a stílusod, a 2007-es ”Forward In Reverse” óta?
Ryan McGarvey: - Úgy érzem, hogy az évek során változott a játékom. Kezdetben inkább a Stevie Ray Vaughan féle texas blues hangzás volt rám jellemző, de ahogy teltek az évek olyan előadók stílusát is beleötvöztem a zenémbe, mint Eric Johnson és Jeff Beck. A saját hangzásomat viszont magamtól találtam meg. A leginkább észrevehető fejlődést az ének terén mutattam. Úgy érzem a több száz koncert a világ körül megtanított jobban énekelni. A dalszerzői képességem is fejlődött. Személyesebb témákról írok, és azt gondolom, hogy a kifejezésmódom is nagyban változott.
OTRNR: - Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod során?
Ryan McGarvey: - Nehéz megtalálni azt az egyetlen dolgot, ami a legfontosabb pillanat volt karrierem során. Az első nagy dolog az volt, mikor Eric Clapton megválasztott a Play Crossroads verseny győztesének. Ez segített nekem, hogy a világ minden tájára eljussak. A Guitar Player Magazine Új Tehetségei versenyt is megnyertem, ami szintén nagyon fontos mérföldkő, hiszen már kis gyerekként is olvastam a magazint és mindig néztem, hogy kiket választottak az olvasók a legjobbnak. Ez is egy hatalmas pillanat volt a karrieremben. Valójában kedves barátom, Joe Bonamassa volt az, aki közölte velem, hogy nyertem, amikor elküldött nekem egy képet a magazinból. És persze az egyik legfontosabb dolog, amikor idén megnyertem a European Blues Awards ’Legjobb gitáros’ díját. (Az előző évben is közel voltam az első helyhez.) Ez számomra az igazi kemény munka jele. Hogy átutazunk Európába és erőnkön felül teljesítünk a koncerteken. Nagyon különleges számomra ez a dolog.
OTRNR: - Színpadra léptél már számos kiváló zenésszel, köztük Kenny Wayne Shepherddel, vagy Joe Bonamassa-val, de ki az, akivel különösen megosztanád a színpadot, vagy készítenél közös dalt?
Ryan McGarvey: - Azt gondolom, hogy nagyon felemelő lenne Eric Claptonnal, vagy Paul McCartney-val együtt zenélni. Csakúgy, mint Robert Plant-tel, vagy Jimmy Page-dzsel. Úgy vélem, hogy ők azok, akik igazán nagyok és soha senki nem fog olyan zseniális dolgot alkotni, mint ők. Továbbá, nem gondolnám, hogy bárki is gyakorolna akkora hatást a zenetörténelemre, mint ezek a srácok.
OTRNR: - Mi számodra minden idők 5 legjobb blues albuma?
Ryan McGarvey: - Kapásból azokat mondom, amiket nemrégiben hallgattam:
Cover To Cover - Jeff Healey
Trouble Is… - Kenny Wayne Shepherd
Tailspin Headwhack - Chris Duarte
You & Me - Joe Bonamassa
Best Of Friends - John Lee Hooker
Néhány névtől eltekintve azt is mondhatnám, hogy elfogult vagyok, mert örömmel tölt el, hogy ők a barátaim.
OTRNR: - Most először adsz koncertet Magyarországon. Mit vársz a budapesti fellépéstől?
Ryan McGarvey: - Nem is tudom, mire számítsak igazán. Sok csodálatos dolgot hallottam és mindig azt mesélik, hogy ők az egyik legjobb közönség. Mindig is meg akartam látogatni Budapestet. Nagyon várjuk, hogy együtt bulizzunk. Fergeteges éjszaka lesz, ahol új barátokat, új rajongókat ismerhetünk meg.
OTRNR: - Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra a blues zene?
Ryan McGarvey: - A blues mindenben ott van. Minden más zenében, de az élet elemeiben is. Olykor nagyon egyszerű, hiszen nem kellenek ahhoz nagy trükkök, hogy elmondd az igazságot. Tiszta és valódi. Benne vannak az érzelmek és valami, amit nem tudsz hamisítani. És ha nem vagy őszinte, amikor játszol, azt az emberek megérzik.
Fotó: www.schattenwerk.ch
