A '80-as évek nagy akciófilm triumvirátusa (Arnold, Sly, Willis) harmadik tagja volt Bruce Willis, aki kicsit kilógott a sorból: nem gyúrt, nem volt sebezhetetlen (az alkohollal például nem csak filmszerepeiben, hanem a valós életben is meggyűlt a baja), és irgalmatlanul vicces volt. Sőt néha dalra is fakadt. Például a Hudson Hawk című vígjáték világmegmentő kasszafúrójaként is.
Ha az ember rajongóként elkezd Bruce Willis életrajzi cikkeket olvasni, akkor rájöhet, hogy a "McLane" már a filmes karrierje előtt is énekelgetett. Pályakezdő korában létfenntartás céljából volt kidobó, pincér...és bárénekes is.
Akciósztárként az 1988-as Drágán add az életed! -el nem csak a Nakatomi Torony csúcsára került fel, hanem a hollywoodi tápláléklánc csúcsára is. Ezt meglovagolva próbált zenészként is érvényesülni, de pop-blues (?) stílusú szólól-próbálkozása csak mérsékelt sikert ért el.
Érdekesség, hogy a viszonylag gyér érdeklődés ellenére van respektje a nótának és az előadónak egyaránt, Bon Jovi például még feldolgozást is készített belőle.
Willis színészi karrierjét kár bemutatni az olvasóknak. A Die Hard folytatások, az Utolsó Cserkész, az Ötödik Elem, vagy épp a kultikus Ponyvaregény- végtelenségig lehetne sorolni sikeres mozikat amikben szerepelt. E mellett azonban -kisebb nagyobb intenzitással- hősünk egy Bruce Willis Blues Bandben énekel és szájharmonikázik.
Bár a Németországban született színész a zenélést abszolút hobbinak tartja a színészkedés mellett, kvalitásairól sokat elárul, hogy egészen nagy sztároknak sem ciki közösen mutatkozni vele: Tina Turner is énekelt vele duettet, de egy Ray Charles emlékesten a blues királya, B.B. King és Billy Preston is nyomtak vele egy kis jammelést, íme:
A csibészes mosoly, és a szakadt atléta tehát nem csak egy igazi érző blues szívet takar.
