Ha koncertekről, fesztiválokról beszélünk, keresve sem találnánk megfelelőbb embert egy kis anekdotázásra, mint Arató Matyit. Matyit és családját hatalmas megtiszteltetés érte a nemrégiben zárult 25. Sziget Fesztiválon, erről mesél most az Old Time RNR Magazinnak is.
OTRNR: - Az elmúlt héten – ahogy fogalmaztál – hatalmas megtiszteltetés érte a családodat, hiszen veletek közösen ünnepelte jubileumát a Sziget. Hogyan jött a dolog, hogy a szervezőkkel együtt ünnepelhettetek?
A fesztivál sajtósa, Marinka Csaba, - aki mellesleg Szentesen tanult - keresett meg, hogy az egyik országos online hírportál szeretne velem interjút készíteni, abból az alkalomból, hogy feleségemmel, Anitával egy Sziget Fesztivált sem hagytunk ki, 25 éve mindig kint voltunk. Én persze szívesen adtam interjút, közel 2 órás felvételt terveztek, és a forgatás a Sziget ünnepségével zárult volna. Ennyi volt az elsődleges terv.
OTRNR: - Ez a terv azért a végére kicsit megdőlt.
Igen, ugyanis a forgatás végén, mondta a srác, hogy lenne egy meglepetése számunkra. Találkoztunk Gerendai Karcsival, a Sziget alapítójával. A régi szép időkből emlékeztünk egymásra, dolgoztunk is együtt. Karcsi mondta, hogy menjünk be vele, az ünnepségre. Mi azt gondoltuk, hogy majd megbújunk a backstage-ben, hiszen azért ez a fesztiválról szólt és nem rólunk. Aztán végül úgy alakult, hogy Karcsi mondta, hogy menjünk oda vele előre az óriás tortához. A stáb tagjai promo ajándékokat osztogattak, így mi hárman ünnepeltünk a nagyszínpadon, órási tömeg előtt. Hatalmas megtiszteltetés volt, egy életre szóló élmény lesz nekünk az tuti.
OTRNR: - Mi történt utána?
Később ott maradtunk a backstageben és estig, beszélgettünk. Nagyon jó érzés volt találkozni a régi arcokkal. Mindig jól esik összefutni olyanokkal, akik veled egy időben kezdték a szakmát és még mindig benne vannak, és szívvel-lélekkel kitartanak mellette.
OTRNR: - Ha már felhoztad a régi időket, emlékszel az első Szigetre?
Hogyne! Borzalmas volt (nevet). Három nap után otthagytuk. Csak kíváncsiságból mentünk el az akkor még Diáksziget néven futó rendezvényre, aminek előzménye volt, hogy 92-ben Szentesen játszott a Sziámi és pont a Gerendai Karcsival szedtem a jegyet a koncertre. Ő mesélte, hogy a Diákszigetre hozzák a Sziámi Tábort a korábbi zalai helyszínről. Megkérdezte, hogy segítenék-e neki a reklámozásban. Persze örömmel benne voltam. A mai napig megvan az a levél, amiben küldte a szóróanyagokat, plakátokat. Anitával úgy gondoltuk, hogy egy jó alternatív zenei fesztivált nem hagyhatunk ki, hiszen a kedvenc együtteseink lépnek fel. Európa Kiadó, Sziámi, Vidámpark, Hisztéria. Imádtuk őket! Volt két színpad, a kisebbik színpad ott volt, ahol most a Sziget Nagyszínpad van, ott amatőr punk, meg rockegyüttesek léptek fel, a nagyszínpadon meg természetesen a nagy nevek.
OTRNR: - Eddig nem hangzik olyan borzasztóan.
Felmentünk, és kurva sokan voltak, de tényleg rengeteg embert képzelj el! Volt egy büfé a nagyszínpad mellett, volt pár db WC kipakolva, és mindenhol óriási, közel 200 méteres sorok álltak. Írd és mondd egy órát vártam 1 sörre. Túlnőtte magát, már akkor.
OTRNR: - Később azért jöttek a változások.
Már a másodikon, vagy a harmadikon bevezették azt, hogy a klubboknak is biztosítottak színpadot, jött a szarvasi Zebra, a gyulai 48-as és a szentesi Graffiti. Ott az volt a lényeg, hogy mindenki olyan zenekarokat szervez a színpadjára, akikkel jóban van.
OTRNR: - Milyennek látod most a fesztivált?
A Sziget úgy változik, ahogy a világ is változik. Folyamatosan változnak a zenehallgatási szokások, változik a stáb, újabb és újabb arcok jelennek meg a szervezők között. Biztos vagyok benne, hogy a mai fiataloknak az kell, amik a nagyszínpadon szóltak. Szerintem, ha nem áll át a Sziget arra, hogy csinál egy európai nagyfesztivált, mai közkedvelt előadókkal, akkor lehúzhatta volna a rolót.
OTRNR: - Ahogy ismerlek, nem vagy a mai közkedvelt zenék rajongója, mi vonz még mindig a Szigetre?
A világzene! Én ott zseniális világsztárokat látok zimbabwei, vagy mongol zenészeket, mozikat, színdarabokat. Ezt nagy valószínűséggel Gerendai Karcsinak köszönhetjük. Lehet, hogy ezek előbb-utóbb kihalnak, mert nem lesz rá igény, de még mindig ez vonz a leginkább. Ott láttam már például Robert Plantet, a Buena Vista Social Club-ot, vagy Manu Chao-t.
OTRNR: - A rockzene szinte kiszorult, ami azért a Gerendai Károly szívét is nyomja.
Igen ezt nyilatkozta is, hogy ő lenne a legboldogabb, ha tudna rockzenét hozni. Most volt Bad Religion, meg volt egy mongol csapat, a HangGai. Őket ajánlom mindenkinek, mert elképesztőek! Kőkeményen gitárokkal tolják a mongol-kínai zenét. Valami zseniális volt. Volt még PJ Harvey, ami tökéletes érdektelenségbe fulladt. Tavaly a Marky Ramone délután négykor kezdett 300 ember előtt. Nincs érdekeltsége ezeknek a zenéknek sajnos. Szelektálni kell. Nem gondolkozhatsz egy Napalm Death-ben, vagy underground garázs zenékben. Beszélgettük is olyan emberekkel, akik mögött van néhány év, hogy nem értjük ezt a pop szakmát. Nem tudnék mai fejjel egy Szigetet megtölteni. A 70-es 80-as évekbe tudtuk, ki az, aki számít, és ismertük is, de ma már ez nem játszik.
OTRNR: - Milyennek látod a mai közönséget?
Egyforma igények, egyforma emberek. Divat ma fesztiválozni, és nincs klikkesedés… Néha azért felbukkan egy zenekaros póló, de ez már nagyon ritka. Volt idő, amikor Dunát lehetett rekeszteni velük.
OTRNR: - Apropó, zenekaros póló! Az idei Szigeten készült egy riportvideó, zenekaros pólókat viselő fesztiválozókról, akik azt sem tudták, milyen póló van rajtuk, tisztelet a kivételnek.
Ez a divat! Figyelj, annyi Ramone-nal találkoztam a Szigeten! (nevet). Gondoltam összeborulok egy kettővel, hogy dumálgassunk a korai időszakról (nevet). Imádom ezeket!
OTRNR: - Melyik volt a legjobb Szigeted?
Talán a ’96-os. Akkor volt Prodigy, Sonic Youth, Iggy Pop. Őrületes volt! Meg 2008-ban a Sex Pistols. Ők nekem mindig alapzenekar voltak, azzal az egy lemezzel. Olyan hatással volt rám az előadásuk, hogy utána eltévedtem (nevet). Ugyanis vége volt a koncertnek, de nem sokkal később visszajöttek még 2 számra, én pedig teljesen előre mentem. Akkora élmény volt, hogy Johnny Rotten ott állt előttem 5-6 méterre, hogy amikor elindultam vissza a sátorhoz, és azon gondolkoztam, hogy úristen a gyermekkori legendát láttam. Annyira elgondolkoztam, hogy egyszerűen eltévedtem. Megálltam és elkezdtem röhögni, hogy itt vagyok 15 éve a Szigeten és eltévedtem. Aztán a nagy nevetésben felbukkant a Metalhammer sátor és mellette az ismerős kút.
OTRNR: - Volt, amiről lemaradtál, vagy nem jött össze?
Nah ez is egy érdekes sztori. Megismerkedtem egy underground arccal, már nem emlékszem a nevére, de ott volt a sátra közel az enyémhez. Hatalmas garázs rock és proto-punk rajongó volt. Nagyon beleásta magát ebbe a vonalba és behívott a sátrába, hogy van nála egy tálca sör, mutatna pár zenét. Volt egy kis időm a U.K. Subs koncertig, és úgy gondoltam, miért ne. Ittunk, dumálgattunk, szóltak a régi garázs zenék, és hát sok sok sör legurult. Úgy gondoltam, hogy a U.K. Subs előtt pihenek egy kicsit a sátorban… Nah ebből az lett, hogy reggel 7kor ébredtem fel, szóval szépen lemaradtam. De a srác nagy szaki volt, megszerezte a keverőpultból a koncert felvételét.
OTRNR: - Mit köszönhetsz a Szigetnek?
Életem legnagyobb élményeit. Legendás zenészeket, zenekarokat! Hozzánőttem, megszoktam, ha augusztus, akkor Sziget. Akármit mondhat bárki, de ha visszatekintek, elmondhatom, hogy soha nem láttam volna Nick Cave-et, Patti Smith-t, a David Bowie-t, Sonic Youth-t, Iggy-t, Motörhead-et, és még sorolhatnám, és én ezt mindet ennek a fesztiválnak köszönhetem.
Készítette: Sebők Tamás
Fotók: 24.hu, Arató család, Vidovics Ferenc
