Itthon a Tankcsapda megkérdőjelezhetetlenül birtokolja a legnépszerűbb rockzenekar címét, a három évtizedes karrier kapcsán pedig már lassan oldtimerockandroll kategóriába esnek. A OTRNR Magazine pedig karrierje egyik csúcsát érte el azzal, hogy Bakó Csaba szerző/szerkesztő (a zenekar sajtósa) a mi egyik írásunkat is idézte a kötetben.

Könyvajánlónk az #AlföldiGyerekekről, akik szembemenve az ország vízfejűségével, még mindig Debrecent értik az alatt, hogy „itt lakom, látod, #EzAzAHáz.”

A Tankcsapda jelenséget már korábban is megvizsgáltuk ITT és ITT- és már akkor is arra próbáltunk rávilágítani, hogy a #RockmafiaDebrecen nem egyszerűen csak egy zenekar, hanem egy olyan entitás, amely működésével utat mutat a hazai zenei és fesztiválpiacnak.

Az 50 éves Lukács vezette 30 éves banda története értelemszerűen hosszú, ugyanakkor tanulságos is. Ezt a sztorit a Tankcsapdát kedvelők jól ismerik, hiszen a zenekar rendszeresen szerepel a médiában interjúk, videók vagy akár korábbi jubileumi kiadványok formájában.

A most megjelent Liliput Hollywood című kötet azonban összefüggéseiben tárgyalja az elmúlt 30 (és hangsúlyosabban inkább az elmúlt 20) évet, ráadásul a tagok egyénileg mesélik el a saját élményeiket, „egymástól elzárva”, egy pszichológussal farkasszemet nézve. (Lukács, Sidi és Fejes olyannyira őszinték saját maguk és az egymással való viszony kibontása kapcsán, hogy volt olyan ember, aki a könyv elolvasása után azt hitte, hogy a zenekar feloszlik, és ez a búcsúkiadványuk – ezt Sidi nyilatkozta  a megjelenést követő napokban.)

Ennek köszönhetően ez a kötet beváltotta azokat a reményeket, amelyek életre hívták a megszületését. A Kendőzetlen igazság alcím itt nem egy üres fázis…

Egyrészről a tagok nagyon sok magánjellegű információt elárulnak magukról – nem csak a zenekari lét kapcsán, hanem a személyiségfejlődés, a szocializáció, és a párkapcsolati, szülői, valamint a civil élet viszonylatban is.

Számomra például meglepetés volt, hogy a színpadon karakán frontember a civil életben inkább végletesen konfliktuskerülő (tudtam, hoyg az, de hogy ennyire?),  hogy a #DallamDealer egy nagyra nőtt, barátságos gyerek, Fejes pedig leginkább a sikeres vállalkozásain keresztül határozza meg önmagát, persze nem elfeledve azt sem, hogy férj, apa, és rocksztár is egy személyben. (A #RitmusDoktor interjúrészeit - legalábbis a zenekar menedzselésével kapcsolatos részeket - egyébként kötelező olvasmánnyá tenném induló vagy karrierjükben megrekedt zenekarok számára.)

Másrészt a személyes sztorikon keresztül kirajzolódik az a kép, hogy a Tankcsapda mitől az a megbonthatatlan és sikerre ítélt egység, ami. A könyvben #MindenSzó a TCS kvintesszenciáját támasztja alá a saját médiastratégiájuk kapcsán: kiderül, hogy egy tudatos döntés volt a zenekar részéről a mainstream médiába való bekerülés, de ezt kizárólag a saját szabályaik szerint vitték véghez. A rajongók szükségszerű igénye, hogy a kedvenceikről információt kapjanak: a zenekar viszont nem a Story Magazint vagy a Blikket hívta ehhez segítségül, hanem egy nagyon személyes hangvételű, őszinte ajándékkal lepte meg a rajongóit a Liliput Hollywood megjelentetésével.

Mint fentebb írtam, a banda a nyomtatott és mozgóképes médiában intenzíven és folyamatosan jelen van, ezért úgy érezheti az ember, hogy vannak személyes vonatkozású információi a zenekar tagjairól. Ám e könyvben még így is sok helyen okoz meglepetést a #HáromGrácia.

Nagyjából két évtizede annak, hogy a Tankcsapda lenullázódott. Kémeri Péter menedzser távozásával nem az volt a kérdés, hogy hogyan tovább, hanem a zenekar léte is megkérdőjeleződött. Az ország jelenleg legismertebb zenei brandje a mínuszból és #Lélekhangokból építette magát újra az elmúlt 20 évben - úgy, hogy nem a korábbi szintjükre tértek vissza, hanem minden csúcsot meghódítottak azóta, és alapjaiban rázták meg a hazai zenei-és fesztiválipart.

A Kémeri-féle történéseknek a mai napig vannak visszhangjai: A menedzser 2016-ban írta meg SaROCKba szorítva címmel a saját verzióját, de ebben a mostani kötetben - főleg Lukács visszaemlékezésein keresztül -  #AzUtcaTúloldalán csillan meg a másik oldal.

Az itt tálalt részletes, tényszerű és józan verzió, azt hiszem, pontot tehet ennek a rock and roll szappanoperának a végére húsz év után, mert #AkiNemVak , látja mi a lényeg, és amúgy is egy #LejártLemez már ez.

Cserkó 2012 elején történt távozása és Sidi érkezése szintén egy olyan pont a TCS életében, ami egyes körökben még manapság is borzolja a kedélyeket és kérdőjeleket vet fel. Ezúttal mindhárom tag olyan háttérinformációkat ad szubjektív visszaemlékezései révén, amelyekből egy teljes és kristálytiszta kép rajzolódik ki.

A Tankcsapdát – nem csak a tagság, hanem az egész crew szintjén - mindig azok az emberek alkották, akiknek ott és akkor jelen kellett lenniük. Természetesen az egész közepén Lukács Laci áll, de az egyértelmű, hogy Fejes stratégiai zsenialitása is sokat nyom a latban. Míg Sidi „a mérleg nyelve”, Lukács és Fejes a két tartóoszlop.

A Tankcsapda rajongóinak ez a könyv alap, de a „ nem #OlyanMintRég” és „eladták magukat” álláspont képviselőinek még inkább ajánlott - talán megértik belőle, hogy 2019-ben nem működhet úgy egy zenekar, mint 1992-ben, és azt is, hogy ezek az emberek szívből, meggyőződésből teszik azt, amit, és nem a szponzorpénzekért. #NincsenSemmi , csak a rock and roll vezérlő elvei:  #FüstÉsLábdob, #AZeneBetemet, miközben a banda önmagát igazgatja a #HatalomNélküliRend-ben.

A rajongóknak és a kétkedőknek kellemes olvasgatást, a Tankoknak meg #AdjonAzÉg  #MindenJót , és még legalább ugyanennyi időt!

A zenekar jubileumi koncertje hazai pályán a CAMPUS Fesztiválon lesz a jövő héten.