A napokban vált ingyenesen elérhetővé (február 16-ig) Hajdú Eszter Siess haza, vár a mama! című filmje, amely az LGT egykori gitárosának, Barta Tamásnak állít emléket, méghozzá rendhagyó módon. A történet egy része már korábban is ismert volt ismert: a ’70-es évek elején példátlan sikereket elkönyvelő LGT a vasfüggöny mögül utazott zenélni az USA-ba, Barta pedig kihasználta a lehetőséget, és elkövette „a hazatérés megtagadásának bűntettét”. Amerikában eleinte muzsikusként próbált érvényesülni, session munkákat vállalt, lemezeken játszott, sőt még a legendás bluesman, Johnny Winter kísérőzenekarában is megfordult. Összességében azonban nem tudta megvalósítani az Amerikai Álmot, ezért egy barátjával közös vállalkozást alapított, és ezt követően váratlanul és tragikusan távozott az élők sorából.
Barta halálát a hivatalos nyomozati anyagokban öngyilkosságnak könyvelték el, ám a zavaros körülmények között bekövetkezett tragikus eset sokak szerint inkább gyilkosságnak tűnik, a ma is élő örökösök pedig még mindig azon vannak, hogy kiderítsék az igazságot. Barta Tamás halála tehát a magyar rocktörténelem egyik X-aktája. A film elsősorban erre az aspektusra, illetve a gitáros és édesanyjának meglehetősen hektikus kapcsolatára helyezi a hangsúlyt − ennek köszönhetően a Siess haza, vár a mama! sokkal inkább egy családi portréfilm, mint tipikus rock-dokumentumfilm.
A jobb sorsra érdemes gitáros zseni életének korai időszakát, hazai karrierjét viszonylag röviden letudja a film, és a legszükségesebb – már jól ismert − biográfiai adatok felsorolása után nagyon személyes hangvételt kezd megütni: Barta Tamás 1974-es disszidálása és 1982-es halála között úgynevezett hangos levelezést folytatott édesanyjával. Ennek hatására valóban intim érzelmi hullámvasútra ülhet fel az a néző, aki a filmben számos részletet hallhat ebből a hanganyagból.
A fiú „lelépése” miatt a szocialista hatalom számára rendszeridegenné váló özvegy anya és a tőle sok ezer kilométerre igazi rocksztár karriert dédelgető fiának kapcsolata tanulságos, néha ijesztő, és összességében rendkívül szomorú. A film egy tragikus magyar sorsot mutat be, amely egyrészt igen személyes, másrészt kifejezetten sokat elárul az akkori politikai viszonyokról. Mindenképp meg kell említeni, hogy a filmet az egyik szereplő – Barta egyik külföldön élő egykori barátja − be kívánja tiltatni. A film készítői és a művükben megszólaló hozzátartozók kissé azt az érzetet keltik a nézőben, hogy ő lehet a gyilkos − egyébként gyanúsított volt, de végül a kaliforniai hatóságok ártatlannak nyilvánították.
Barta Tamás és az LGT a magyar rocktörténet megkerülhetetlen alakjai. A rajongók, történészek és zenebarátoknak egyaránt hiánypótlónak tekinthetik ezt a filmet, hiszen olyan módon mutatja be a kor politikai hangulatát, zenei életét és egy meg nem értett, külhonba szakadt magyar művész sorsát, amilyenre eddig nem volt példa.
