Old Time RNR Magazine

Ryan McGarvey - Harmadszor Budapesten az ifjú titán

2018. április 22. - Sebők_Tamás

ryan_mcgarvey_promo1.jpg

Bár még csak a harmincas évei elején jár, mégis rengeteg zenei díjat tudhat a zsebében Ryan McGarvey, aki immár harmadik alkalommal érkezik Budapestre. A tehetséges amerikai blues-rock gitáros a közönség szeretetén és rajongásán túl a szakma legnagyobb neveinek elismerését is kivívta már zenéjével. Május 1-én harmadszor  koncertezik Budapesten, mely eseménynek az Analog Music Hall ad otthont.

Ryan McGarvey 1986. október 30-án az új-mexikói Albuquerque városában született. A zenével szülei lemezgyűjteménye révén ismerkedett meg: a klasszikus rock nagyjain nőtt fel, majd belecsöppent a blues zenébe. Eleinte Robert Johnson, Elmore James, John Lee Hooker, B.B. King, Albert King és Freddie King felvételeit hallgatta, késöbb olyan kortárs blues zenészek muzsikájába szeretett bele, mint Kenny Wayne Shepherd, Chris Duarte és Joe Bonamassa. Első sikerét 2006-ban a Guitar Center szervezésében évente megrendezésre kerülő Guitarmaggeddon: Next King Of The Blues verseny megnyerésével érte el. A rákövetkező esztendőkben megszámlálhatatlanul sok rangos díjat nyert világszerte, és a legnagyobbak elismerését is begyűjtötte, hisz Jeff Beck, B.B. King és Joe Bonamassa is felfigyelt rá. Pályafutása egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy Eric Clapton négyezer előadó közül választotta a 2010-es chicagói Crossroads Guitar Fesztivál fellépői közé. Eddig összesen három lemezt (Forward In Reserve, Redefined, The Road Chosen) adott ki, mindegyikről elmondható, hogy csakis saját szerzeményei szerepelnek rajta.

Jelenleg új albumán dolgozik és első koncertlemeze is hamarosan megjelenik. A hónap végén Európa-turnéra indul, mely keretén belül immár harmadik alkalommal hazánkba is ellátogat. A budapesti Analog Music Hall-ban megrendezésre kerülő koncerten McGarvey társai Logan Miles Nix dobos és Carmine Rojas basszusgitáros lesznek. Ez utóbbi zenész sokáig Joe Bonamassa együttesében játszott, de dolgozott Tina Turner, B.B. King, Stevie Wonder, Eric Clapton, Al Green, Herbie Hancock és David Bowie oldalán is.

Jegyek elővételben kaphatók a TIXA.HU online rendszerében 3500 Ft-os áron, továbbá a koncert napján személyesen a helyszínen: 4500 Ft. Korlátozott darabszámú színes, nyomdai jegyek is vásárolhatók Budapesten: személyesen a koncert helyszínén, a Musicland lemezboltban illetve a HangszerPlaza áruházban.

További részletek a koncert Facebook oldalán // www.ryanmcgarvey.com

Ryan McGarvey - gitár, ének
Carmine Rojas – basszusgitár, vokál
Logan Miles Nix - dob

Record Store Day - Különleges meglepetéssel rukkolt elő a GrundRecords

sex_action_lp_cd.jpg

A rockrajongók és a lemezgyűjtők régi vágya teljesül azzal, hogy ismét megjelenik a Sex Action legendás első nagylemeze vinylen!

Nagyon sok munka áll a produkció mögött, mert szerettünk volna tökéleteset és maradandót alkotni. Kezdenénk azzal, hogy az eredeti mesterszalagról készült az újrakiadás. Sikerült megszerezni a CD bónuszdalát is ugyanilyen minőségben, így az LP egy dallal hosszabb lesz, mint az első kiadás! A zenei anyag korszerűsítését Rozgonyi Péter és Mátyás Attila végezte. Az aprólékos munka annyira jól sikerült, hogy a zene felrobbantja a hangszórót. (Erről mindenki maga is meggyőződhet, hiszen az új verzió már elérhető az összes digitális felületen és a YouTube-on is.)

Ezután következett a borító. A bohócot grafikusunk gondosan retusálta. A felhasznált fotók diákról készültek. A szövegkönyvet újrakorrektúráztuk, a krediteket aktualizáltuk és 4 oldalas betétlapon helyeztük el három korabeli fotó társaságában. Az újragondolt külső tehát olyan, mint az eredeti és mégis más. A koronát a kiadványra a kiszereléssel tettük fel. A 180 grammos fekete korong Angliában készül, vinylre optimalizált hanganyagból. A lemezt össze sem lehet hasonlítani az album korábbi kiadásaival, ezért CD-n is kinyomatjuk és egybecsomagoljuk a hanglemezzel. Az így kapott LP+CD csomagot 500, számozott példányban jelentetjük meg, melyet webshopunkban sorszám szerint kiválasztva lehet majd megrendelni. A tesztlemezek nagyon jól szólnak, a gyártást elindítottuk. Várhatóan a nyár elején jelenik meg a kiadvány. Amint kiderül a pontos dátum, jelentkezünk.

Mint egy rolling stone – HOBO: Lassú vonat (lemezajánló)

dylan_hobo.jpg

Bob Dylan költőiségét megfogni, és mindezt magyarul előadni nem mindennapi feladat. Azt gondolom, keveseknek menne hitelesen, de az tuti, hogy Földes László Hobo köztük van. Mindezt bizonyítja a napokban a GrundRecords gondozásában megjelent Dylan átiratokat tartalmazó lemeze, a 'Lassú Vonat'.

Nem egyedi eset, hogy Dylan munkásságát magyar formában fogyaszthatjuk, említhetjük Barna Imre könyvét, mely egy csokor Dylan örökzöldet tartalmaz eredeti nyelven, valamint sajátos fordításban.  Földes László új lemezén 15 dal kapott helyet, melyeket egyedi hangszerelés és egyedi dalszövegek jellemeznek. Mit is lehet így elsőre elmondani? Talán azt, hogy igazán Hobos!

Nézzük a zenei részt! Nincs túlgondolva, a korai Dylan-es stílushoz ragaszkodtak, ahol az akusztikus gitár dominál, megjelenik a szájharmonika, ezek mellett azonban kicsit rendhagyó is a történet, hiszen van még itt tangóharmonika, nagybőgő, zongora és orgona, többféle ütőhangszer, valamint steel gitár is. Ezeknek köszönhetően a dalok bár zeneileg megtartották eredeti mivoltukat, mégis többet kapunk egy szál akusztikus gitár-harmonika kombónál. A hangszerelés óriási 10-est kap!

 „Bob Dylan volt az első, aki a rockzenében magas minőségű szövegeket írt.” – nyilatkozta Földes László egy internetes hírportálon. Tökéletesen egyet tudok érteni ezzel a kijelentésével. Egy másik, ugyanebben a cikkben megjelent állításával már vitatkoznék, miszerint a hazai zenészek lenézik Dylant, mint énekest, és nincs itthon közönsége. Talán nem a legnépszerűbb ikon a ma zenésze számára, de véleményem szerint még így is sokan felnéznek rá és elismerik nem mindennapi munkásságát. Köztük én is.

Nah, de vissza a lemezhez. Tizenöt dal. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. A sokak által Jimi Hendrixhez kötött All along the watchtower (Végig az őrtorony mellett), az Amerikában már himnuszi magasságokba emelkedett Blowin’ in the wind (A választ a szél fújja), vagy az egyik személyes kedvencem, a Like a rolling stone (Mint egy rolling stone), vagy épp a címadó Slow train comin’ (Lassú vonat). A szövegek pedig ötletesek, hiszen mindegyik magában hordozza a Hobo-s világot, gondolatokat, kritikákat. Azonban így sem távolodtunk el a Dylan által írt dalok lényegétől, alapkoncepciójától. A központi témák jelen esetben sem változnak, a társadalom, filozófia, politika, az irodalom, vagy maga az élet kerül terítékre 'Lassú vonat' dalaiban, Hobo előadásában is.

Összegzésként azt tudom elmondani, hogy ez a lemez egyszerűen zseniális. Amikor megtudtam, hogy készül, biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni, és ez így is lett. Zenei tekintetben és irodalmilag is egy igazán igényes és egyedi mű. Magában hordozza Bob Dylan kiváló dalszerzői készségét és költőiességét is.  Mind ezek mellett ez a lemez egy küldetés is. Dylan munkásságának életben tartására.  

 

hobolv.jpg

(Megj. 2018. április 5. - GrundRecords)

Hobo - Lassú vonat dallista:

Várok rád reggel (Meet me in the morning)
Magányos hobó vagyok (I am a lonesome hobo)
Végig az őrtorony mellett (All along the watchtower)
Egy sovány ember balladája (Ballad of a thin man)
Egy kerék lángol (This wheel's on fire)
A szabadság harangjai (The chimes of freedom)
Nagybetűs blues (Call letter blues)
A Pusztítás során (Desolation row)
A választ a szél súgja (Blowin' in the wind)
Mint egy rolling stone (Like a rolling stone)
Mindennek vége, baby blue (It's all over now, baby blue)
Az idők változnak (The times are a-changin')
Minden homokszem (Every grain of sand)
Csak egy hobó (Only a hobo)
Lassú vonat (Slow train comin')

 

Sebők Tamás

Hagyomány és minőség - Black Stone Cherry: Family Tree (lemezajánló)

familytree.jpg

Ma reggelre virradóan (magyar idő szerint) megjelent a kentucky-i fenegyerekek ötödik sorlemeze, a #FamilyTree.

Aki követi az interneten a rockújságírásnak álcázott kultúr-ámokfutásomat, az tudja, hogy nagy rajongója vagyok a csapatnak (ezt érdemes tisztázni az elején, ez nem lesz egy objektív lemezkritika).

A zenei stílus (nagyjából southern rock) , vagy maga a zenekar értékelése természetesen szubjektív mindneki számára (értelemszerűen lehet szeretni vagy nem szeretni), de az, ahogyan a harmadik lemezüknél kibújtak a családfa alól, és egy direkten slágeresebb anyagot tettek le az asztalra produceri segítséggel, az példaértékű lehet minden , saját maga köré falakat emelő rockmozgalmi szereplő köré. (igen tudom, ilyenkor van az, hogy "eladták magukat" és hasonlók, de én kicsit másépp látom a kérdést. Az OTRNR blogon megjelent Sorsfordító Korongok verziómba be is került a zenekar emiatt, és kicsit bővebben ki is fejtettem a miértet. 

Nézzük hát ezek után, mit mutat a "családfa"?:

bsc_ft.jpg

A banda alakulásának története még az előttre nyúlik vissza, hogy a tagok megszülettek volna: a apáik ugyanis a The Kentucky Headhunters névre hallgató formációban a mai napig szolgáltatnak talpalávalót a délvidéken. Ennek egyenesági következménye, hogy Chris Robertson, Ben Wells, Jon Lawhon, és John Fred Young a családi házban a southern zenei hagyományokat az anyatejjel szívták magukba. Korábbi anyagaikon is voltak erre vonatkozó utalások (például a Things My Father Said című balladájuk, ami a Folklore And Superstation lemezen szerepelt), de most egy teljes koncept lemezt szenteltek annak, hogy a családi hagyomány előtt leróják tiszteletüket. 

A lemezt felvezető online marketing kampányt saját maguk gyermekkori fotóival spékelte meg a banda: ettől bájosan személyessé vált az egész lemez már azelőtt, hogy megjelent volna. 

 

A muzikális tartalmat vizsgálva azonban az is biztos, hogy a BSC nem csak cuki családi fotók formájában elevenítette fel a Mississippi melléki muzsikákat- és bár zenéjükben eddig is egyértelműen meghatározó volt a déli hang, de ugyanannyira jelen volt a modern rock is a zenéjükben. Talán épp ettől a házasítástól volt annyira utánozhatatlan a banda...

A Family Tree azonban jelentősen eltér az elődeitől. Bár a lemezt felvezető Burnin' egy igazi tökös rocknóta, a klippesített Bad Habit pedig egy laza glam rock paródia (legalábbis képileg).

Én személy szerint azt hittem, hogy megint kapunk egy szokásos jó lemezt, amelyen a sok döngölés és  néhány érzelemgazdag ballada kapcsol majd ki minket a mindennapokból - de nem ez történt. 

Ez a lemez az elődeihez képest lassabb és sokszínűbb. A lemez nyitánya a már említett két dal, de az utána következő New Kinda Feelin' már az első riffnél lerója a tiszteletét a ZZ Top -nak. A balladák közt pedig kevesebb a metalos zúzás, viszont sok a már-már funkysan húzó dal, sok a soulos vokál, sőt van egy You Got The Blues című dal is, aminek nem véletlenül ez a címe....D

Ez egy igazi amerikai népzenei lemez, amellyel a fiúk annak a zenének tisztelegnek, amit apáiktól kaptak örökül, és mertek elmerülni a saját hazájuk örökségének mélységeiben.  

Ettől a zenekartól várhattak volna az emberek egy zúzós lemezt- és biztos lesznek olyanok akik azt mondják, hogy "nem olyan, mint régen voltak"- de ez nem poposodás. Ez tisztelgés az általunk is képviselt old time amerikai rockzene előtt. 

Nem vagyok egy meghatódós típus, de a My Last Breathnél libabőröztem, és könny szökött a szemembe...azt pedig már brit tudósok is kimutatták, hogy a jó zene ismérve az idegrendszerre gyakorolt hatás....

Minden americana zene rajongónak ajánlom jó szívvel ezt a lemezt.

Üdvözlettel:

Kiss Ákos, Black Stone Cherry rajongó

 

Huszonöt perc rock 'n' gag - Supernem: Weekend (lemezajánló)

supernem.jpg

Tegnap megjelent a Supernem új lemeze, a Weekend. 30 nap múlva pedig már lemezbemutató a Barba Negra Trackben (még odaértek:D)

Kezdjük azzal, hogy lemez e ez? Igen...csak rövid és tömör, alig több, mint 20 perc. Ami még akkor sem tekinthető megszokottnak, hogy a XXI. században már az old time/old school szokásnak tekinthető "elmélyülök a dupla koncept lemezben egy gyertya fényénél és nézegetem a bakelitborítót" már inkább csak szubkult jelenség, semmint bevett többségi szokás. 

A Supernem már az előző két lemezénél (Túl a Frekvencián 2014, Tudományos Fantasztikus Pop 2010) is ezt a tömörséget kereste, hiszen az előző két anyag is hasonló hosszúsággal operált. Ráadásul ezek a lemezek nem is gyakran követik egymást, átlagosan négy éve. Adódik a kérdés: a zenekar emberkísérleteket végez a koncentrációzavaros zenehallgatók figyelmének optimalizálására, vagy egyszerűen utál lemezt írni és ritkán csinálnak gyorsan, de sokat? 

Egy korábbi beszélgetésemben a zenekar énekese Szappabee rávilágított, hogy ez náluk egyfajta stratégia: ha elkészül egy csokornyi dal, akkor azt meg kell turnéztatni, meg kell ismertetni a közönséggel, időt kell hagyni annak, hogy bejáratott koncertadok legyenek belőlük. És ebben bizony van valami zseniálisan stratégiai gondolat, lássuk be...

A rövidség lehetne egyfajta poén, vagy slendriánság, de igazából nem az. Mert ez a lemez a maga tíz tételével kerek egész, még úgy is, hogy a Presszó névre keresztelt nyitány gyakorlatilag egy felvezető monológ, dalcsokrot pedig mértani középen "megtörő" Tüzijáték pedig egy alig 15 szekundumos gag. 

Ráadásul két tétel - az Orfű fesztivál himnuszaként funkcionáló Jelezz vissza, és a több mint egy éve nyilvános Egy nap egy év - már jó ideje ismert a nagyközönség számára. Így a "nettó újdonság" időkerete alig éri el a negyed órát...és mégis. 

A zenekar  önmaga punk rockos gyökereire alapozó party himnusz (pl. Nemzeti Dal, Taxi),  az elszállós keserédes ballada (Március) , a Kubányi Bálint billentyűs csatlakozása óta jellemző pszichedelikus disco hangzás (Weekend), és a Péterfy Bori (A Péterfy Bori mészárlás) vendégszereplésével készült szexi alkotások összefűzve teljes egészet alkotnak. 

A zárótétel pedig felteszi a koktélcseresznyét a tejszínhab tetejére. Egy igazi generációs himnusz lehet belőle, a Generáció című elődjéhez hasonló:D. Mert miről is szólhatna egy igazi rock and roll lemez, ha nem a Szabadságról?

 U.I. Pulius Tibinek pedig innen üzenjük, hogy tényleg jól kijön a Telecaster hang az anyagon. Aki esetleg nem érti az utalást, az minden bizonnyal nem olvasta hangszertörténeti cikkünket, de ITT pótolhatja a lemaradást. 

 

 

Őskori disznó-riffek Olaszországból! - Prehistoric Pigs (IT) a Trafik Klubban

pigflysm.jpg

A Stoner Rock Blog Hungary és a stoneRise közös szervezésben, újra Budapesten játszik az Olasz, instrumentális stoner rockot játszó Prehistoric Pigs!

Kőrkorszaki koca szőrös röfögése, stopposcsajok kielégült üvöltése a hátsó ülésről, és sűrű homoktánc a dűnék között!

Ez várható május 12-én a Trafik Klub színpadán, ahol az éppen miniturnén lévő Prehistoric Pigs, lép fel! Az Olasz brigád mellé két magyar banda is csatlakozott, méghozzá a kőbányai drive/rock játszó Burning Full Throttle, és a szintén budapesti stoner/grunge trió, a Dope Valley személyében.
Aki esetleg nyár előtt még egy füstös klubbulira vágyik, annak remek lehetőség ez az este!

 

(A Facebook eseményhez katt a flyerre!)

pigflyb.png

 

 

Rock the River – Legendák találkozása a TRIP Hajón

28164380_928659933959778_2372500838861912454_o.jpg

Nem mindennapi eseménnyel rukkolt elő az Európa- szerte nagy sikerrel turnézó - Elvis Presley dalait hitelesen, ugyanakkor mégis újszerű felfogásban előadó - rockabilly banda a budapesti Ed Philips and the Memphis Patrol.

A srácok április 21-én egy különleges időutazásra invitálnak mindenkit, amely során a rock and roll két nagyágyúja Elvis és a Guns N' Roses elevenedik meg a színpadon egy monumentális show keretében.

RÉSZLETEK:

Helyszín: TRIP Hajó – Budapest, 2. kikötő, Szilágyi Dezső tér 1011

Időpont: 2018. április 21.

Program:

20.00 – Teremnyitás
21.00 – Ed Philips and the Memphis Patrol
22.45 – Guns N' Destruction - Guns N' Roses tribute band Hungary

(A koncert Facebook eseményéhez katt a Flyerre!)

elvis_gunsnroses_flyer.jpg

Sorsfordító Korongok – Mundi Csaba (ex-Burning Full Throttle, Muddy Roots)

csab2.jpg

Jó volt a cikk miatt egy kicsit megidézni pár dolgot, eseményt, helyet, embereket, és persze zenéket! Olyan dolgok is eszembe jutottak, amiket már azt hittem nem is léteznek! Pár dalt újból meg is hallgattam, előcsalni az emlékeket, érzéseket, örömöt, bánatot, amivel szerintem nemcsak én vagyok így! De hát, nem ez az egyik célja a zenehallgatásnak?

Tovább

Brotherly Love Tour – Szentesen folytatódik a Kőváry tesók turnéja

flyer_2_1.jpg

A Brotherly Love Tour keretében Szentesen a Kávézó a Belvárosi Favágókhoz padlásterén ad koncertet hazánk két kedvelt Rock n’ Roll csapata, a The Trousers és a Peter Kovary & the Royal Rebels. A hazai vonalat a helyi srácokból álló The Bounders erősíti majd április 7-én, szombaton.

A Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Program támogatásával a Brotherly Love Tour keretében 6 állomásos turnéra indul két fővárosi Rock n’ Roll zenekar, a The Trousers és a Peter Kovary & The Royal Rebels. A körút második állomásának a szentesi Favágó ad otthont.

A The Trousers  egy több állomásos Németországban adott turné után vág bele a hazai koncertsorozatba, melyen hamarosan megjelenő ’Invisible Darkness’ című ötödik nagylemezük dalait is népszerűsítik majd Kőváry Zoliék. Zenéjüket a klasszikus rockzene (Led Zeppelin, Rolling Stones, Deep Purple, AC/DC) és a ’90-es-2000-es évek elején teret hódító skandináv rockzene (Hellacopters, Gluecifer, Turbonegro) egyvelegeként lehetne jellemezni.

A Peter Kovary & The Royal Rebels tavalyi debütáló lemeze a magyar és külföldi sajtó szimpátiáját is elnyerte, sőt az idei évben a Halfway Till’ Morning Fonogram-díjat nyert az év (2017) hazai klasszikus pop-rock albuma, vagy hangfelvétele kategóriában. Kőváry Peti és zenekara mesterien állít emléket olyan zenekarok műveinek, mint a Rolling Stones, Led Zeppelin, vagy a 90-es években csúcsra törő Black Crowes.

Hazai pályán első ízben mutatja meg a szentesi közönségnek a The Bounders csapata. A lendületes garázs-punk vonalon mozgó hármas 2017-ben alakult. Zenéjüket a klasszikus punk-rock és a századfordulón teret hódító skandináv garázsrock zene ötvözeteként lehet behatárolni. A trio saját és feldolgozás dalokkal áll színpadra, és jelenleg első lemezének elkészítésén dolgozik.

bounders.JPG

Brotherly Love Tour – Közös hazai turnén a The Trousers és a Peter Kovary & The Royal Rebels

flyer_tour.jpg

Közös tavaszi turnéra indul a Kőváry tesók vezette The Trousers és a Peter Kovary & The Royal Rebels csapata. A „Brotherly Love Tour” a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programjának támogatásával valósul meg, 5 hazai, valamint egy pozsonyi koncerthelyszínen.

A The Trousers egy német-osztrák-cseh turné után vág bele a hazai koncertsorozatba. Kőváry Zoliék jelenleg ötödik, Invisible Darkness című nagylemezükön dolgoznak. Az új albumról már bemutatták a ’You Got Me Rollin’’, valamint a ’Drown By Numbers’ című dalokat. A budapesti Instantos bulin egy harmadik dalt, a ’The Dancer From The Dance’-t is megismerhet közönség, hiszen a rendezvény az új single klipbemutatója is egyben.

WEB  I   I  YOUTUBE  I   I  SOUNDCLOUD  I   I  INSTAGRAM  I

 

A Peter Kovary & The Royal Rebels friss Fonogram-díjasként kezdi meg a „Brotherly Love Tour”-t. Kőváry Petiék tavalyi debütáló lemeze, a ’Halfway Till Morning’ az év (2017) hazai klasszikus pop-rock albuma, vagy hangfelvétele kategóriában nyerte el a „magyar Grammy-t”.

FACEBOOK  I   I  WEB  I   I  TWITTER  I   I  YOUTUBE  I   I  INSTAGRAM  I

 

A turné részletes programja:

Április 6. -  Kecskemét, (Kilele Music Cafe)
Április 7. - Szentes, (Kávézó a Belvárosi Favágókhoz) + The Bounders
Április 14. – Budapest, (Instant)+ Attila Talan lemezbemutató, és The Trousers video release
Április 21. - Pozsony/Bratislava(SK) (FLAME Music Bar) + Z3 The Blues Wheels
Május 11. – Veszprém, (Szigony) + Dogs N Roses
Május 26. – Esztergom, (Sportalsó)

 

 

süti beállítások módosítása