Habár sokan temetik a rockzenét, a  klasszikus rock ismét a reneszánszát éli, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a zenei világ és kép, amit a Royal Rebels képvisel. A zenekar a rockzene egyik, ha nem a legjelentősebb hőskorából merít. Tavaly jelent meg a debütáló nagylemezük, a Halfway Till Morning, mely az 1960-as, ’70-es évek hangzását és szellemiségét éppúgy megidézi, mint a harmadik évezred rock’n roll-ját (Rolling Stones-tól a Rival Sons-ig). A lemez idén elnyerte a szakma elismerését is, a 2018-as Fonogram gálán az év hazai klasszikus pop – rock kategória győztesének választották.

A srácok az albumhoz 4 vidoklipet is készítettek, túl vannak az első országos és egy kisebb európai turnén is, felléptelk már  többek között a Hooligans és a 30Y vendégeként is.

A Royal Rebelst Kőváry Péter alapította, 2016.-ban.  Pétert a nagyközönség szélesebb körben a NEO gitáros/énekeseként illetve dj/producerként ismerhette meg a 2000-es években, emellett a STONED nevű Rolling Stones tribute banda “Mick Jagger-i posztját” töltötte be évekig. 2015-ben – 12 év után - Peti kiszállt a NEO-ból, és új zenekart alapított, Peter Kovary & The Royal Rebels néven, mellyel visszatért gyökereihez a classic rockhoz .( A 90-es években öccsével ( Zoli – The Trousers) együtt játszott a Rag Doll nevű rock bandában) Peti 2017 júniusában a STONED kötelékeibe is visszatért.

A zenekar  koncertjein ,a saját szerzemények között egy-egy halhatatlan sláger feldolgozásával is fejet hajt a régi elődök előtt (Stones, Tom Petty, stb.). A Rebels bulik egyik nagy kedvence az immár több mint 50 éves Hush című nóta, melyet legtöbben a Deep Purple első lemezéről ismernek, és azóta sokan feldolgozták, a legsikerültebb talán a 90-es évek végén a Kula Shaker féle verzió. A dal azonban nem Deep Purple szerzemény, hanem egy bizonyos Joe South nevű szerző műve, és Billy Joe Royal rögzítette először kislemezen 1967-ben, a Deep Purple egy évvel később vette fel a debütáló Shades Of Deep Purple című korongra, illetve ez a dal lett a banda az első kislemez sikere.

A Royal Rebels a Hush-t az egyik budapesti koncerten rögzítette, és olyan jól sikerült a felvétel, hogy szöveges video is készült hozzá, melynek alapját szintén egy budapesti buli lassított képei adják,  a videot Szili László készítette, aki az előző Rebels klipet is rendezte.

A srácok időközben megkezdték a 2. album dalainak megírását, és a demók rögzítését, így az év végén a lemez felvételei is megkezdődhetnek. A 2. Rebels lemez várhatóan 2019. első felében jelenik meg.

További információ:

I  FACEBOOK  I   I  WEB  I   I  INSTAGRAM  I   I  TWITTER  I   I  YOUTUBE  I

A napokban megjelent a Tankcsapda új dala, a VOSZ (ami nem a Vállalkozók Országos Szövetsége, hanem a Vagyok Olyan Szemét rövidítése). 

A hazai közönség "természetesen" és "menetrendszerűen" elkezdte nyomni a fikát, hogy gagyi a verse, popos a dal, és már nem olyan mint régen. 

Egy dal megítélése persze rengeteg szubjektumot tartalmaz. Senkit nem akarunk a szabad véleménynyilvánítás jogától megfosztani, de a Vagyok Olyan Szemét nem "csak " egy új dal a debreceni rockmaffiától, hanem egy zenei gagekkel teli tiszteletadás a nagy rock előadók felé.

Akinek esetleg ez nem esett le első (vagy akár sokadik) hallgatásra, annak adunk egy kis segítséget.

Lássuk tehát, mire utal a dal refrénjének első sora, vagyis , hogy "vagyok olyan szemét, hogy lopom a zenét".

Mötley Crüe: Kickstart My Heart

A dal slidolós nyitánya egy az egyben az angyalok városának egykor legnagyobb glammereinek, a Mötley Crüenek Kickstart My Heart című dalából lett átemelve. A nótát egyébként Nikki Sixx újjáélesztéssel végződő klinikai halál állapotát előidéző túladagolása ihlette. 

Red Hot Chilli Peppers

A dal középrészénél egy, a Tankcsapdára nem, az RHCP Flea-jére viszont eléggé jellemző slappelős játék hallható a rappes szöveg alatt. Ez a fajta basszusgitározás a VörösCsípősPaprikáknak köszönhetően lett "alap" a rockzenében. 

Aerosmith feat. RUN DMC: Walk This Way

A szám verséjében egy viszzatérő riff kísértetiesen hasonlít a világtörténelem első rock-rap kollaborációjának vezérmotívumára. 

Guns N' Roses: Paradise City

A dal végén néhány hang erejéig egyértelműen a Paradicsomváros legendás gitárszólójának egy részlete hangzik fel. 

A Tankok tehát ötletes, és kreatív módon csempészték be a nagy elődök munkáját legújabb dalukba. A magam részéről az első hallgatásnál leesett a tantusz, és épp emiatt lett első perctől kedvenc a dal. Ha van olyan részlet, amit mi esetleg mi nem szúrtunk ki, írjátok meg kommentben. 

Kiss UtolsóCsillaghacos Ákos

Hamarosan véget ér Sorsfordító korongok rovatunk második évada, de nem kell csüggedni, már körvonalazódnak a harmadik évad cikkei is, de mára is hoztunk nektek valakit, méghozzá egy csodás hangú énekesnő, Jónás Vera avat be titeket meghatározó lemezeibe.

Ötven évvel ezelőtt adott otthont a rocktörténelem egyik legkülönlegesebb koncertjének a kaliforniai Folsom fegyház. A rock ’n’ roll fenegyereke, Johnny Cash súlyos kábítószerfüggősége után egy hatalmas dobással hozta egyenesbe vakvágányra siklott karrierjét. Az ’At Folsom Prison’ című live albuma fél évszázada, 1968 májusában látott napvilágot a Columbia Records gondozásában.

Drogfüggőség, alkoholizmus, szétcsúszás, elmaradt sikerek. Ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk Johnny Cash karrierjét a hatvanas évek közepén. A derűsebb napokat is megélt zenész azonban visszatalált a helyes útra, és egy óriási húzással ismét régi fényében tündökölt. Tíz évvel korábban még Sam Philips legendássá vált stúdiójában, a Sun Recordsban spontán, amolyan isteni szikraként játszotta fel zenekarával a Folsom Prison Blues című dalát, mely belépő volt a siker világába, és szinte azonnal Carl Perkinsszel, Elvis Presleyvel, és Jerry Lee Lewisszal említették együtt a nevét.

Még a légierőnél szolgált, amikor Crane Wilbur filmje, az Inside the Walls of Folsom Prison (1951) felkeltette érdeklődését. A film ihlette meg a legendás dalt, mely amellett hogy a kor egyik legnépszerűbb darabja lett, a börtönlakók körében is osztatlan sikert ért el. Cash számtalan levelet kapott a raboktól, melyekben arra kérik, hogy egyszer lépjen fel a Folsomban.

Az eseményre 1968 januárjában került sor. Cash és June Carter január 10-én érkeztek meg Sacramentoba, ahol Ronald Reagen kaliforniai kormányzó társaságában tartották meg a főpróbát. Másnap délelőtt került sor a koncertre, pontosabban a koncertekre, hiszen Cash két előadást is tervezett, egyet a délelőtti órákban, egyet pedig közvetlenül ebéd után. Mindkettőt a Folsom Prison Blues-zal kezdte. Elsőkörben 19 dalt tartalmazott a setlistje, második alkalommal a fáradtság miatt 17 dalt játszottak el, mindkétszer óriási sikert aratva. A lemez dalai 90 százalékban a délelőtti műsort örökítik meg.

Az 1968 májusában megjelent ’At Folsom Prison’ egyfajta defibrillátorként élesztette újra Cash karrierjét, annak ellenére is, hogy a Folsom Prison Blues-t ’68-ban egy időre levették a rádiós szórásból Robert Kennedy meggyilkolása miatt. Cash-t arra kérték, hogy változtassa meg az „I shot a man in Reno, Just to watch him die” – „Lelőttem egy embert Renoban, csak azért, hogy meghalni lássam” sorokat, amibe némi hezitálás után belement.

Ezt követően a koncertlemez zabálta a sikereket, a Billboard lista élét is meghódította. Amerikában háromszoros platinalemez státuszt élvez 3 millió eladott példányszámot meghaladva, az Egyesült Királyságban arany, Kanadában egyszeres platina státuszt kapott.

Johnny Cash – At Folsom Prison tracklist:

Folsom Prison Blues
Dark as the Dungeon
I Still Miss Someone
Cocaine Blues
25 Minutes to Go
Orange Blossom Special
The Long Black Veil
Send a Picture of Mother
The Wall
Dirty Old Egg-Suckin' Dog
Flushed From the Bathroom of Your Heart
Jackson (June Carterrel)
Give My Love to Rose (June Carterrel)
I Got Stripes
Green, Green Grass of Home
Greystone Chapel

1978. május 25-t írunk. Keith Moon, a The Who dobosa a szokásos rutinban, azonban mégis kicsit feszült hangulatban készül az aznapi előadásra. Hogy miért? Az izgatottságnak több oka is van. Egyrészt a Who két éve nem adott koncertet, másrészt most hazai terepen, dél-kelet Anglia egyik leghíresebb filmstúdiójában, a Shepperton Studiosban kell a legtöbbet kihoznia magából a zenekarnak, a The Kids Are Alright c. dokumentumfilm felvételeinél.

Ahogy eljön a pillanat, Keith beül a dobok mögé, sóhajt egy nagyot, és a tőle megszokott módon, elementális energiával veri szét a cuccát. Ugyanúgy, ahogy azt egykoron többtízezres stadionokban, most egy maroknyi közönség előtt.

A feszültséget csak tovább növeli Jeff Stein, a rendező, aki nincs megelégedve a ’Won’t Get Fooled Againnel'. A befejezésnek, a lezárásnak, a nagy csattanónak szánta a dalt, ám a srácok mindenféle extázis nélkül fejezik be azt, majd síri csendben vonulnak le a színpadról. Stein emiatt újra eljátszattja velük az egészet, így rendesen megizzadtak Daltrey-ék a nap végére. Ám az egész történet jó irányba haladt, senki sem gondolta volna, hogy négy hónap múlva mindez szörnyű véget ér.

Nagyon jó érzés volt, hogy újra együtt voltunk, de mindezzel hatalmas nyomás nehezedett a vállunkra. A legrosszabb, hogy viszonylag hosszú ideje nem találkoztunk. Akkor azt kívántam, bárcsak pár héttel korábban összeültünk volna. Így nem lett volna ilyen feszült az egész – mondta el a felvételek után Keith.

Keith Moon személyisége magában hordozta az igazi rockzenész ismérveit. A csávó, aki egy megafonnal állt ki egy amerikai szálloda ablakába és bejelentette, hogy az épületben bombát helyeztek el. Fél óra múlva bilinccsel a kezén fényképezték a helyi rendőrkapitányságon, majd egy órával később - miután óvadékkal kiengedték - újra megdolgoztatta a helyi járőröket, amikor kihajított egy tévét az ablakon. Egy másik alkalommal pedig egy autóval hajtott bele egy medencébe.

A „rosszcsávó” imidzs mögött azonban egy hatalmas zenei öntudattal rendelkező dobos lapult, aki valóban törődött azzal, hogy mi a szerepe egy zenekarban és a lehető legkomolyabban vette a zenei munkát.  

És hogy mi is a miértje hosszú sorainknak? A film egyfajta időkapszula maradt a The Who számára, ugyanis a négy hónappal később eltávozó Keith Moon utolsó fellépése volt ez a zenekarral. A film megjelenését már nem élte meg ám a „kezdeti vágott verziót” Roger Daltreyval közösen nézte meg.

Az énekes szerint Moont megdöbbentette, mennyit is változott 15 év alatt. „Egy jó kiállású srácból egy Robert Newton hasonmás lettem” – mondta magáról a dobos.

A kezdeti vágott verzióból végül az eredeti lett, hiszen Moon halála után a The Who tagjai semmilyen változtatást, semmilyen editálást nem szerettek volna az anyagon, ezzel is tisztelegve dobosuk emléke előtt.

A Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) elnökének, Földvári-Nagy Zsuzsinak az élete egyébként se szürke és unalmas, most azonban még inkább felbolydult egy nyeremény autóval. A Tankcsapda „Legyél Rocksztár” címmel közzétett egy felhívást, amelyben olyan embereket keresett, akik valamilyen jó ügyet képviselnek és kötődnek a zenekarhoz. Lukács László, az együttes frontembere pedig felajánlotta a győztesnek három éves Opel Astráját. Zsuzsit 838 ember közül választották abba az ötfős csapatba, akikre a közösségi oldalon lehetett szavazni. A végső döntést a zsűri hozta meg. A nyertes a múlt pénteken a Petőfi Rádió élő adásában tudta meg, hogy övé az autó. Földvári-Nagy Zsuzsival beszélgettünk.

Tudsz már elfogultság nélkül beszélni arról, hogy mi történt veled az elmúlt napokban?

 - Gyakorlatilag még nem fogtam fel, mi történt. Nyertem egy autót, még nem tudom, hogy mikor fogom megkapni, de óriási segítség lesz, és borzasztó boldog vagyok.

Hogyan jutottál ehhez a nyeremény autóhoz?

Az egyik kedves barátnőm úgy gondolta, hogy jelöl engem. Két hete csütörtökön értesítettek, hogy benne vagyok az első ötben. Onnan vált izgalmassá a dolog, mert addig nem számoltam azzal, hogy potenciálisan nyertes lehetek. Szerencsére olyan barátok vesznek körül, akik komolyan vették ezt a feladatot, és nagyon erősen mozgósítottak. Ennek köszönhető, hogy 3800 ember gondolta úgy, nálam lenne jó helyen az autó.

Többször is jártál azóta Budapesten, május 8-án adták át hivatalosan is az autódat.

Először VIP vendégként vettem részt a Lukács 50 koncerten, a Budapest Parkban, ami egyszerűen fantasztikus volt. Akkor nem tudtam személyesen találkozni az együttes tagjaival, csak most az átadási ünnepségen.

Ezek szerint Tankcsapda rajongó vagy?

 A Jönnek a férgek (1994) album óta kedvelem őket. Tankcsapda tetoválásom nincs, ezt be kell, hogy valljam, de azóta kísértem figyelemmel az együttes működését.

Milyen lehetőséget jelent, hogy ilyen nyilvánosságot kaptál, illetve általad az egyesület?

Óriási jelentősége van, hiszen a koraszülöttekre és a koraszülésre koncentráltan fel tudjuk hívni a figyelmet. Eddig leginkább busszal és vonattal jártam az országot, mert a család alól nem akartam kivenni a 14 éves kocsit. Az új autó rendkívül megkönnyíti a munkámat és az életemet. Nagyon sokat fogok vele menni azért, hogy az intenzív osztályoknak és a családoknak minél többet tudjunk segíteni.

Milyen visszajelzéseket kaptál?

Rengeteg pozitív visszajelzést és gratulációt kaptam. Voltak, akikben kétely merült fel a nyereményemmel kapcsolatban, de az utat – amíg idáig eljutottam - senki nem irigyli. 11 kemény év van a hátam mögött. Amikor megjön az autó, napokat töltök majd azzal, hogy elvigyem egy próbakörre azokat, akik rám szavaztak, és támogattak, hogy visszaadjak valamit abból, amit tőlük kaptam.

Palicska Irén (Szentesi Élet)

A mértékadó brit Classic Rock magazin által „nemzeti blues kincs” címmel illetett Danny Bryant tizennyolc éves korától rendszeresen koncertezik és folyamatosan jelenteti meg jobbnál jobb albumait. Az angol származású gitáros az elmúlt két évtizedben hazája mellett fellépett szerte Európába, az Egyesült Államokban, de még Kínában is. Április 20-án Revelation címmel friss albummal jelentkezett, a lemezbemutató turné keretén belül pedig május 18-án Budapestre is ellátogat.

Danny Bryant 1980. július 26-án a Hertfordshire megyében fekvő Royston városkában született. Viszonylag későn, tizenöt évesen Walter Trout hatására kezdett el gitározni. Három év múlva már zenekarával, a RedEyeBanddel turnézott, amelyben édesapja, Ken Bryant volt a basszusgitáros, a mama pedig menedzserkedett. Az indulásnál Andy Burt ütötte a bőröket, de ő 2004-ben távozott, helyére Trevor Barr került a dobfelszerelés mögé. Az édesanya szervezőkészségét, a banda zenei színvonalát ékesen bizonyítja, hogy hamarosan olyan világsztárok előtt léphettek fel, mint Joe Cocker, Carlos Santana, Buddy Guy és Peter Green. Bemutatkozó albumuk, a Watching You 2002-ben látott napvilágot, a lemezt 2009-ben ismét kiadták.

Bryant 2007-ben szerződést kötött a Rounder Records-szal, az együttműködésük három albumot eredményezett. Közülük a 2010 februárjában megjelentetett Just As I Am hozta a legnagyobb sikert, pályafutásában az igazi áttörést. 2011. szeptember 17-én Hollandiában lépett fel, az est hang-és képanyagát 2012-ben a német Jazzhaus Records Night Life címmel CD-n és DVD-n dobta piacra. A következő mérföldkövet a 2014-ben kiadott Temperature Rising jelentette. A folyamatosan mozgásban lévő Bryant a lemezbemutató turné keretén belül az Egyesült Államokba utazott, ahol öt hétig turnézott példaképe, Walter Trout társaságában. 2015 augusztusában ismét stúdióba vonult, hogy elkészítse soron következő albumát, a Blood Money-t. A produceri feladatokat Richard Hammerton látta el, a kritikusok által magasztalt lemezen szóhoz jutott Walter Trout és a Whitesnake legendája, Bernie Marsden.

Aktuális anyaga, a Revelation április 20-án látott napvilágot. Együttesével április 14-én ötven állomásos promóciós turnéra indult, hazánkban május 18-án a Muzikum Klubban lépnek fel. Az esten társai Alex Phillips basszusgitáros és Dave Raeburn dobos lesznek.

További információk a LOTS Music WEBOLDALÁN és a koncert FACEBOOK eseményén

JEGYINFORMÁCIÓ

- 2.900 Ft elővételben május 17-ig
- 3.500 Ft a koncert napján.

- ONLINE
www.tixa.hu/danny_bryant_muzikum

- SZEMÉLYESEN BUDAPESTEN
Muzikum Klub - 1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Musicland lemezbolt - 1077 Budapest, Almássy tér 8.
HangszerPlaza áruház - 1072 Budapest, Rákóczi út 30. fszt. 4.

Pár hónapja megjelent, a kaliforniai Ugly Kid Joe munkásságát felelevenítő ÍRÁSUNKBAN felvetődött a kérdés, hogy egy, a '90-es évek elején tündöklő zenekar új lemezének és/vagy koncertjének mennyire van relevanciája napjainkban. 

Nos, tegnap este lezajlott kis hazánk történelmének első UKJ koncertje, és kijelenthettjük, hogy abszolúte.

De kezdjük az elején: a Yellowcake nevű csapatról gyakorlatilag nagyon kevés információ van a neten, annyit tudtunk, hogy a főzenekar énekesének, Whitfield Crane-nek a hobbi-bandája. Ennek ellenére egész szép számmal begyűlt a jónép a gyakorlatilag ismeretlen formációra. Aki ott voltak, tudják, hogy a többiek miről maradtak le. Ez egy olyan örömzenek társaság, ahol egy fordított húrozású  sufnituningolt Flying-V gitárral rendelkező ausztrál pali -nak elszáll az agya a pszichedelikus stonrer irányába, a japán basszugitáros, valamint az Ugly Kid Joe énekese és dobosa pedig ezekre az alaptémákra jammelnek. Néha jön Dave, az UKJ másik gitárosa is. Igazából azt sem mondanám, hogy számokat írtak... alaptémák vannak, amire viszonylag szabadon jammelnek a hangszeresek, keretet a dalszöveg/énekrész ad valamennyire. CD, stream-link nem nagyon áll rendelkezésre, sőt, még egy tisztességes YouTube találat sincs a zenekarról-viszont cserébe a koncertjeiken kazettán megvásárolhatnak némi hangzóanyagot az érdeklődők.

Igen, kitaláltátok: ez egy nagyon egyedi hangzású,és speciális módon  létező banda, olyan kincs, amit egyszer látsz életedben, nem leszel törzsrajongó, de örök élményt nyújt, és exclusive-nek érzed magad attól, hogy ott lehettél a bulin. 

Whitfield egyébként nagyon furán viselkedett a Yellowcake frontembereként, néha vicces volt,néha közvetlen,  néha pedig egy másik dimenzióban járt: mindenesetre a bemelegítő buli alatt betolt három energiaitalt....

...ami meg is látszott a nem sokkal később kezdődő Ugly Kid Joe koncerten rajta. Nyilvánvaló, hogy inkább erre a két órára tartogatta a puskaport. 

Bevallom őszintén, hogy mire számítottam: jön egy szebb napokat látott zenekar, eljátszák a legsikeresebb első lemez (America's Least Wanted) legnagyobb slágereit, ezt kiegészítik pár új számmal a 2017-es lemezükről (Stairway to Hell) -mégiscsak egy lemezbemutató turné szerűség ez), elfelejtik a sötét korszakukat (a '90es években kiadott-egyébként szerintem nagyon jó, de kereskedelmileg sikertelen két lemezt). Lesz egy kis kötelezően jóleső nosztalgia és öröm a zenekar , meg a  közönség részéről, és ennyi. Ennél azonban sokkal több dolog történt. 

A- számomra egyik legfontosabb momentum- hogy az "elfeledett" lemezek is előkerültek, elhangzott például az egyik kedvencem, a Milkman's Son, és a V.I.P. is. 

Persze valahol a '90-es évek elején, az Everything About You videoklipjekor láthattuk, hogy ez a csapat nem csak remek ikergitárszólós szörf-rockot tud tolni, hanem viccesek, infantilisek-és még az MTV-t nézve is nagyon közvetlennek tűntek. 

És valóban: az egész csapat -de főleg Whitfield- nagyon tudott bánni a közönséggel, voltak vicces monológok, tapsoltatás, és egy Kristóf nevű kissrácnak játszott Cats In a Cradle, ami szerintem óriási volt, sokan megkönnyezték. 

Egyébként -természetszerűen- az első lemez anyaga adta a műsor gerincét, de az viszont CD minőségben. Külön kiemelném a hangszeesek teljesítményét, mert itt óriási muzsikálás ment, mindenki nagyon ott volt a maga szerén. Sőt, a Mr. Recordman című "bonustrack" tételt a csapat német származású gitárosa , Klaus Eichstadt énekelte el, teremtve ezzel magának egy kisebbfajta személyi kultuszt. 

Óriási élmény volt Kalifornia hangját hallani, nagyon jó dalok- és megismételhetetlen hjammelések, érzelmek, taps, pogó, könnyek, stadionokba illő éneklés, hálás közönség, és hálás zenekar.  

Az Ugly Kid Joe először volt tegnap Budapesten, de remélem nem utoljára. 

It’s so great we have a special guest in our series ’Fateful Records’. Ben Philips presents so many great music on his radio station day by day. Now we ask him about his most memorable records…

Stone Sour, Ugly Kid Joe, Black Stone Cherry (az általunk is ajánlott Family Tree lemezbemutató turné keretében) , Shinedown, Joe Satriani, Soja, Sons Of Apollo, és még a legendás Genesis gitáros Steve Hackett is a Barba Negra Trackben látható hamarosan. De a hazai színtér sem maradhat ki, a Supernem (az ő lemezükről ITT írtunk bővebben) , a Ganxsta Zolee és a Kartel, a Magna Cum Laude, és a Beatrice, vagy a Tátrai Band is Budapest egyik legkedveltebb szabadtéri szórakozóhelyét választotta a nyáron. A Track április 27-én indítja ötödik szezonját, idén több olyan előadó is bekerült a fellépők sorába, aki eddig még nem járt Magyarországon!

Jubileumhoz méltó négy napos programsorozattal nyitja meg kapuit a Barba Negra Track. Már a hétvégén olyan külföldi nagyágyúk érkeznek, mint az ausztrál-amerikai The Dead Daisies ahol olyan sokat bizonyított, fantasztikus zenészek találhatóak, mint John Corabi (ex-Motley Crue, ex-Union), Marco Mendoza (többek között ex-Whitesnake, ex-Blue Murder, ex-Thin Lizzy, ex-Black Star Riders), Doug Aldrich (ex-DIO, ex-Whitesnake, ex-Lion stb.), David Lowy és Deen Castronovo (ex-Journey, ex-Bad English, Revolution Saints). A The Dead Daisies koncertje után két nappal újabb nagy név érkezik, első magyarországi koncertjét adja a ’90-es évek egyik legkedveltebb metálzenekara, az Ugly Kid Joe (kapcsolódó írásunk ITT, egyébként találkozunk a koncerten:D). A nyitóhétvége hazai fellépőit sem kell bemutatni. Április 28-án Révész Sándor és Závodi János a Piramis Évekkoncertjére különleges vendég zenekart hívott meg, jön a Frenreisz Károly vezette legendás Skorpió, április 30-án pedig a Road mutatja be rajongói körében máris nagy sikernek örvendő új albumát.

„Minden évben tanulunk valamit és próbáljuk beilleszteni a Track arculatába, hogy ez a hely még barátságosabb és kedveltebb legyen Budapesten. Idén arra törekedtünk, hogy egyedi program kínálatunk legyen és egy letisztult dizájn mellett nagyobb színpadunk.”– mondta Szűcs Mihály a Barba Negra vezetője a Track jubileumának kapcsán. „Az elmúlt évekért hatalmas köszönet illeti a vendégeinket és a zenekarokat, mert nélkülük nem lenne a Barba Negra Track ott ahol most van, azaz ennyire népszerű nyári szórakozóhely. Én személyesen büszke vagyok a személyzetre, és akik segítik a mindennapi életünket.”

A Barba Negra Track idei szezonját izgalmas produkciók, különleges koncertek jellemzik, többen először járnak magyar koncertszínpadon.

Ilyen a floridai Shinedown, a zenész nagyágyúkból álló Sons Of Apollo, vagy a Slipknot-frontember Corey Taylor nevéhez kötődő Stone Sour fellépése is. A hazai előadók közül olyan legendákkal találkozhatunk, mint Hobo aki ezúttal együtt zenél Deák Bill Gyulával, Tátrai Tiborral és Póka Egonnal, vagy a 70. születésnapját ünneplő Vikidál Gyulávalkiegészülő Mobilmániával, a Genesis gitárosával Steve Hackettel megjelenő Djabe-val, és fellép a Tátrai Band, az idén egyetlen budapesti koncertjét adó Karthago, valamint a Republic együttes is. Jubileumi műsorral érkezik az Ossian, a 15 éves Ocho Macho és a Depresszió, de jön a Leander Kills és a rendre telt házas koncerteket adó Paddy and the Ratscsapata is.

Pócsi István, a Track programigazgatója kiemelte, hogy a hely április 27-től több mint 150 zenei programmal várja a szórakozni vágyókat. A kiszemelt bulira mindenképp érdemes minél előbb beszerezni a belépőket, mert már most sok olyan esemény szerepel a sorban, amelyekre nagy valószínűséggel hamar elfogynak majd a jegyek.