Rengeteg stílusban alkotó zenészről olvastam életrajzi könyvet, és minden bizonnyal az eddigi TOP5-ben van a Guns N’Roses-t és a Velvet Revolver-t alapító basszusgitáros, Duff McKagan életrajza az ’It’s So Easy’ is.
A könyvben megtalálható egyfajta lineáris vonal, azonban mégsem a kis Duff megszületésének pillanataitól kezdik a történetet, sokkal inkább a zenész életének egyik legdrámaibb élményét hangsúlyozzák az első sorokban, ezzel egy hatalmas sokkot zúdítva az olvasóra. A további 300 oldalon is lesz dráma rendesen, mégis azt kapjuk, amit mindenki vár. Zenész élet, deviancia, alkohol és drogfüggőség. Hogy miben különbözik egy hétköznapi rocker életműtől? Piszkosul őszinte. Szinte átjárják az érzelmek az olvasót. Talán Anthony Kiedis életrajzi könyvének olvasása közben éreztem ilyet utoljára. Ő is megjárta a pokol legmélyebb bugyrait, mégis nyíltan tárta az olvasók elé hibáit, elkövetett bűneit, nem beszélt mellé. Duff esetében figyelembe vehetjük a könyv alcímét „… és más hazugságok”. Ezt majd mindenki eldönti szépen olvasás közben, én egy másodpercig nem kérdőjeleztem meg egyik sztori hitelességét sem.
A kezdetekben Duff korai zenei karrierjéről olvashatunk. A sztori Seattle-ből való elköltözésével indít, azonban Los Angeles-i mindennapjai során számtalanszor emlékszik vissza a korai évekre, így képet kapunk gyermekkoráról, korai zenei próbálkozásairól. Ezzel párhuzamosan a Los Angelesi életét is bemutatta. Egy patkányoktól hemzsegő lyukban élte mindennapjait a drogtanya kellős közepén, Slash-el, Steven Adlerrel és Izzy Stradlinnel való találkozásait is részletesen elmeséli. Képet kapunk kivételes zenei tehetségéről, multi-instrumentalista és zeneszerzői próbálkozásairól. Meglepő, hogy a könyv, bár Duff-ról szól, mégis számtalan kortárs zenészt ismerhetünk meg, miközben olvassuk. A Slashről olvasottak egyáltalán nem értek meglepően, hiszen az ő könyvén is túl vagyok. Mindig is érdekelt a Guns N’ Roses sztori. Középiskolás koromban óriási rajongójuk voltam, mára ez kicsit alábbhagyott, de mindig is érdekelt az összes tag nézőpontja az egész gépezetben. Ezt most Dufftól is megkaptam és ennek köszönhetően újra elővettem a Guns CD-imet. Bár nagyon vártam a Velvet Revolveres időszakot is, a Scott Weiland-ről alkotott képemre nem cáfoltak rá a könyvben sajnos. Már itt is úgy érezheti az olvasó, hogy ennek az embernek hamarosan befellegzett. Azért a főhős is művelt durva és elképzelhetetlen dolgokat. Nem akarok spoirlerezni, hiszen az olvasásra ösztönöznélek benneteket, de azért egy hatalmas tisztelet jár, hogy ezeket felvállalja és leírja a basszeros.
Az It’s So Easy kiválóan ötvözi a vicces, az elgondolkodtató, és drámai sztorikat. Azért egy napot szánjon rá mindenki, így kényelmesen ki tudja olvasni a közel 340 oldalt. Ja, hogy miért? Mert azt előre mondom, hogy letehetetlen. Mint azt a leadben írtam, rég volt rám ilyen hatással egy zenész életmű. Ehhez nagyban hozzájárult Pritz Péter, zenei újságíró, aki lefordította a művet és hatalmas tisztelet jár Szűcs Péternek, az Ørdøg dobosának, aki a szerkesztői feladatokat végezte. A művet 2016. július közepe óta Magyarországon is forgalmazzák a Cser Kiadó jóvoltából.
