1981. szeptember 26-án a brit Iron Maiden – konkrétan a zenekarvezető Steve Harris basszusgitáros és a csapat mindenható menedzsere, Rod Smallwood − a karrierjét alapjaiban megváltoztató és sokszorosan fellendítő döntést hozott: a punkosan karcos hangú és egyre beszámíthatatlanabb (azaz túl sokat ivó és drogozó) frontemberüket, Paul Di’Annót egy parádésra sikeredett meghallgatást követően lecserélték a „szirénatorkú” rocktenorra, Bruce Dickinsonra.
Dickinson az Iron Maiden meghallgatására a Samson nevű klasszikus metálformáció tagjaként ment el, amelynek kötelékében még a nevetséges Bruce Bruce művésznevet használta, majd az Iron Maiden újdonsült énekeseként tért haza a lakásába. A nevezetes eseményen a csapat először Deep Purple-nótákkal tesztelte a jelentkezőt, aztán az első két, Di’Annóval készített albumáról szemezgetett. Bruce Dickinson lenyűgöző teljesítményének köszönhetően nyert felvételt a bandába, amelynek albumaiból (17 stúdióanyag és számos koncertlemez) mára több mint 100 millió példány kelt el – jórészt neki és Harris dalszerzői tehetségének köszönhetően. Az első meghallgatást nem sokkal később egy második követte (csak hogy Maiden-ék megbizonyosodjanak arról, nem hallucináltak Bruce képességeit illetően az első „összeröffenésen”), amelyet demo formájában rögzítettek – ezzel az alábbi YouTube-linkre klikkelve ismerkedhettek meg.
