1947. április 21-én, épp hetven évvel ezelőtt látta meg a napvilágot minden idők legkidolgozottabb heroin izomzatú rockénekese, Iggy Pop. Eme nemes évforduló alkalmából a magunk szerény módján igyekszünk megemlékezni a zenészről, aki a ’60-as évek óta folyamatosan jelen van a rockandroll életben, és bár egyik lemeze vagy dala sem lett klasszikus értelemben toplistás (na jó, a Lust For Life igen), mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott és hatást gyakorolt sok zenekarra. Olyan zenészek nevezik meg őt legfőbb hatásként, mint Nikki Sixx, Kurt Cobain vagy épp Slash.
A fiatal Iggy Pop korán megismerkedik a zenével, dobosként kezdi karrierjét helyi blues zenekarokban. Később Chicago-ba költözik és beleveti magát az ottani klubéletbe. Megismerkedik a Doors zenéjével, és ez adja meg a végső lökést ahhoz, hogy megálmodja saját zenei világát, amelyben vegyíti a chicago blues, a pszichedelia, és az akkor egyre gyorsabbá és agresszívabbá váló rock világát.
1967-ben megalakul a Stooges, ahol Iggy már a mikrofon mögött áll. 1968-ban lemezszerződést kapnak, meg is jelenik két lemez (a Stooges 1969-ben, és a Fun House 1970-ben), de igazán átütő sikert nem érnek el. A csapat átjáróházként működik, zenészek jönnek-mennek, nyilván ez nem segíti sem a dalszerzést, sem a turnézást, de az igazság az, hogy ez csak okozat és nem ok volt. Az igazi probléma maga a frontember, illetve az ő heroin függősége volt, ez akadályozta a hatékony karrierépítést.
A zenekar feloszlik, majd David Bowie segítségével újjáalakul az eredeti felállással, és megjelenik a Raw Power 1973-ban. Elődeihez képest ez az anyag sem lett kereskedelmileg sikeres, de hogy nagy hatást gyakorolt a rockzenére a későbbiekben az biztos. A Stooges ezen az anyagon gyakorlatilag punk zenét játszik, pedig punk mozgalom ekkor még sehol nem volt…a Search ANd Destroy című klasszikus pedig az összes Best Of Vietnam War típusú válogatáson szerepel...
Iggy Pop mellett a zenekar többi tagja is súlyos kábítószer és alkohol problémákkal küzdött, így hiába támogatta őket Bowie, nem tudtak kilépni a saját árnyékukból. 1976-ban még megjelenik a Metallic KO című lemez, de hamarosan eljön az utolsó fellépés ideje, a csapat feloszlik.
Később a tagok egy része meghalt vagy kevésbé sikeres zenekarokhoz csatlakozott, Iggy Pop pedig elvonóra ment, és évekig elő sem került. Az újjászületésnél megint csak ott bábáskodik David Bowie – az a gyanúm, hogy ha ő nincs, akkor ma valószínűleg nem ismernék sem Iggy-t, sem a Stooges-t – és elkészül az első két szólóalbum, az Idiot és a Lust for Life. Érdekesség, hogy ebben az időszakban Bowie nem csak mentor, hanem alkalmanként billentyűsként Iggy Pop zenekarának tagja is.
Ezek a lemezek, mint ahogy a későbbi szóló anyagok, sikeresek lettek, ráadásul a megtisztult Iggy nem csak a zenével foglalkozott, hanem elkezdett a színészet felé is kacsingatni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a mai napig közel 20 filmben szerepelt, jellemzően olyan kultikussá vált darabokban, mint a Cry-baby, a Halott ember, vagy épp a Star Trek – Deep Space Nine.
Közben az énekes két-három évente lemezeket jelentet meg – legutóbb tavaly a Post Pop Depressiont- és folyamatosan koptatja a világ különböző színpadait. E mellett még arra is van ideje, hogy egyfolytában vendégművészkedjen mindenfelé. Csak a teljesség igénye nélkül illik említeni néhány zenekarnevet, ahol az öreg besegített az elmúlt években-évtizedekben: The B52s, Guns N Roses, Green Day, Sum 41, Slash.
Isten éltesse tehát 70. születésnapja alkalmából a stagediving, és a metálvilla szülőatyját – mert bizony, ezeket ő találta ki. Iggy Pop egy rockikon, aki maga is olyan energikus és elpusztíthatatlan mint a műfaj amit képvisel. Szülinapját pedig egy stílszerű nótával, az Asshole Blues-al ünnepli:
I wanna be your dog….
Kiss Ákos
