Alapvetés a rockzenében, hogy egy-egy gitárriff igencsak szignifikáns szerepet játszik egy dal sikerében. Azok a pár másodperces kis zenei szekciók, melyek makacsul, szüntelen dallamtapadást okozva órákra, napokra, hetekre, majd évekre vagy akár egy egész életre is képesek beleégni az agyunkba. Az idők során megszámolhatatlan kiváló gitárriffel telt meg a nagy Rock ’n’ Roll történelemkönyv, és napjainkban egyre többször fel- felhangzik a mondat: „Az összes riffet megírták már…” Így volt ez az ikonikussá vált, felejthetetlen ötletek esetében is, és ez a tendencia már azokat megelőzően hosszú évtizedek óta élt? A választ nem igazán tudhatjuk, és nem is akarunk állást foglalni a témában, nevezzük ezeket egyszerűen inspirációnak, az viszont biztos, hogy igen érdekes zenei hasonlóságot gyűjtöttünk össze mai cikkünkben.

Nirvana – Come As You Are / Killing Joke – Eighties / The Damned – Life Goes On

Kezdjük rögtön egy olyan darabbal, melyet minden kétséget kizáróan a grunge era egyik kimagasló csapata, a Nirvana vitt sikerre, méghozzá az 1991-ben megjelent Come as You Are-ral. A kultikus Nevermind album második kislemezeként megjelent dal kapcsán Kurt Cobainnek is voltak álmatlan éjszakái, állítólag nem is szerette volna single-ként megjelentetni, ám a kiadó nagy potenciált látott benne, így végül a Come as You Are 1992 márciusától klipes dalként is bejárta a világot, illetve felcsendült a legtöbb rádióállomáson is.

Érthető, hogy az eset felpaprikázta az angol post-punk csapat, a Killing Joke tagjait, akik úgy vélték, 1985-ös Eighties című daluk zenei ötletét alapul véve lett sikeres a Seattle-i együttes szerzeménye. Az angolok a per lehetőségét is meglebegtették, de mint később kiderült, a bíróságig nem jutott el a történet, és ennek talán egy másik angol punk-rock banda, a The Damned három évvel korábbi (1982) dala, a Life Goes On lehet az oka, melyben csakugyan fellelhetők a hasonlóságok a fentiekkel…

Led Zeppelin - Stairway To Heaven / Spirit – Taurus

Ez az eset már a bíróságra is eljutott, és talán az egyik legemlékezetesebb, napjainkat is meghatározó zenei plágiumpere lett. Az ügy 2014-ben vette kezdetét San Franciscóban, melynek során a Spirit zenekar néhai gitárosa, Randy Wolfe (Randy California) vagyonkezelője jogdíjkompenzáció reményében annak megállapítását indítványozta, hogy a rocktörténelem egyik legnagyobb balladájának (Stairway To Heaven) nyitó gitárdallamát dalszerzői (Page & Plant) a Spirit 1968-as Taurus című hangszeres szerzeményéről másolták-e le. Jimmy Page és Robert Plant a bíróságon azzal érvelt, hogy a Stairway To Heaven dallama egy már a 17. században is sokat használt, közismert akkordmeneten alapszik. A bíróság akkor kimondta, hogy nem történt plágium.

Deep Purple – Smoke on the Water / Carlos Lyra – Maria Moita

Ha van ikonikus gitárriff a világon, a Deep Purple - Smoke on the Waterje kétségtelenül az. Az ifjú gitártanoncok alaptétele, amelyről Ritchie Blackmore azt mondta, Beethoven V. szimfóniája ihlette, egészen pontosan a darabot visszafelé játszva kapjuk meg a Smoke On the Water máig felejthetetlen hangjait. Úgy tűnik azonban, Ritchie Blackmore-t a komolyzene mellett a bossa nova is lenyűgözte, és talán a közelmúltban elhunyt brazil énekes, zeneszerző, Carlos Lyra 1964-es szerzeménye, a Maria Moita is a fülébe jutott. 

Beatles - I Feel Fine / Bobby Parker - Watch Your Step

A legegyszerűbb dolgunk minden bizonnyal a következő párosnál lesz, ugyanis itt egészen korán eloszlattak minden kétséget. Bobby Parker 1961-es szerzeménye, a Watch Your Step akkora hatást gyakorolt a Beatles-re, hogy a dal megszületésétől kezdve feldolgozásként játszották koncertjeiken. 1964-ben aztán megszületett a Beatles - I Feel Fine kislemeze melyről nemes egyszerűséggel Lennon és Harrison is elmondta, hogy a Watch Your Step inspirálta, amire aztán McCartney is rákontrázott azzal, hogy a dobok dallamát pedig Ray Charles 1959-es What’d I Say című dala inspirálta.

Iron Maiden – 2 Minutes To Midnight / Budgie – Wildfire / Accept – Flash Rockin Man / Rory Gallagher - Moonchild

Azt gondolom, ebben az esetben inkább beszélhetünk újra és újra előkerülő, egy-egy stílust meghatározó kliséről, semmint konkrét értelemben vett másolásról, vagy inspirációról. Mégis, amikor grimasszal az arcunkon, a fejünkkel bólogatva megállapítjuk a 2 Minutes To Midnight-ot hallgatva, hogy: „De k**vajó ez a riff”, gondoljunk pár pillanat erejéig egy másik zseniális angol hard rock csapat, a Budgie Wildfire-jére, az Accept Flash Rockin Man-jére, vagy ha már a szigetországban „tanyázunk”, én Rory Gallagher Moonchild-ját sem felejteném ki a sorból...

Reméljük, elnyerte a tetszéseteket ez az összeállítás, és ha van ötletetek, milyen dalokkal folytassuk a sort, ne habozzatok, írjátok meg kommentben!