Nagy örömmel fogadtam a felkérést az Old Time R'N'R Magazin-tól, hogy írjak néhány sort Gregg Allman halálával kapcsolatban, illetve arról, hogy miként hatott rám a zenész munkássága. A két hete szintén elhunyt Chris Cornell haláláról megannyi cikket olvashattunk. Gregg Allman, a southern rock zenei atyjának halálhíre azonban nem sajnos kapott ennyi figyelmet. Az online újságok oldalain nem találtam méltó megemlékezést, csupán külföldi híroldalakról összeollózott „bulvárhírként” jött le a halálhíre, kiemelve pár irreleváns információt, miszerint „Cher ex-férje” a 70-es években heroin-függőséggel és Hepatitis C betegséggel küzdött. Erre a magyarázat bizonyára abban rejlik, hogy az Allman Brothers Band muzsikája - lévén, hogy a zenekar inkább Amerikában tevékenykedett - sosem volt túlzottan jelen Európában, bár rock-történelmi jelentősége tagadhatatlan.
Ki is volt valójában Gregg Allman? Bizonyára sokak fülében ismerősen csengenek a filmcímek: Ördögűző, Majdnem híres, vagy a Nagy Hal. Nos, az említettek mellett megannyi más mozifilm zenéjében is rábukkanhatunk olyan szerzeményekre, melyek Gregg egykori zenekarához, az Allman Brothers Band-hez fűződtek. Ez a zenekar olyan világhírű bandákra volt hatással, mint az Aerosmith, a The Black Crowes, a ZZ Top, a Govt' Mule, Frank Zappa, Buddy Miles, vagy éppen Beth Hart. Az Allman Brothers tagjai között olyan hírességek fordultak meg, mint Warren Haynes, Derek Trucks, vagy Dickey Betts (a teljesség igénye nélkül.) Gregg fia, Devon Allman is jelentős zenei karriert futott be az utóbbi tíz évben.
A speciális jazz, blues és country elemekkel fűszerezett southern rock bandát Gregg Allman 1969-ben alapította testvérével, Duane Allman-nel, aki sajnos nagyon nagyon fiatalon hunyt el. Duane életének mindössze 26 éve alatt azonban a déli államok egyik legkeresettebb session zenésze lett, a slide gitár mestereként tartják számon és a szakirodalom a világ legjobb gitárosai között tesz róla említést. Tagja volt az Eric Clapton által életre keltett Derek and the Dominos supergroupnak is, mely "Layla" című szerzeményéről vált híressé a bluesrajongók közönsége számára.
Még gimnazista koromban ismertem meg a zenekart. A nővérem ajándékozta nekem saját Allman Brothers Band lemezét, miután hazaköltözött Amerikából. Óriási hatással volt rám ez a zene, hiszen akkoriban Rolling Stones rajongóként faltam a hetvenes évek rock albumait és amikor meghallottam az Allman Brothers-t, tudtam, hogy ez az én zeném. Kicsit olyan, mint a Lynyrd Skynyrd, csak komplexebb és nyugisabb - gondoltam.
Rajongásom az évek során odáig fajult, hogy miután begyűjtöttem az összes lemezüket, egy tavalyi road-trip során a barátnőmmel ellátogattunk a Macon-ben található Big House múzeumba is (Georgia állam). Ez a hely üzemelt az Allman Brothers Band fészkeként a hetvenes években, innen indult minden. A zenekar tagjai itt laktak barátnőikkel, gyerekeikkel, itt zenéltek és próbáltak, élték a szabadság, a béke és a szerelem időszakát ebben a gyönyörű környezetben. A város szélén található Rose Hill Cemetery temetőben nyugszik a három elhunyt Allman Brothers tag, akik közül Duane Allman és Berry Oakley sírját meg is látogattuk. Akkor még nem számítottunk arra, hogy hamarosan Gregg Allman is itt lel majd örök nyugalomra.
A Midnight Rider kézzel írott dalszövege
Ehhez az amerikai kiránduláshoz tartozik még egy felejthetetlen élmény: az atlantai Laid Back Festival, melynek fő zenekara ki más lett volna, mint maga Gregg Allman. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez az utolsó fellépése.
Abban az időszakban szárnyra kaptak a pletykák, hogy az Allman Brothers újra összeállhat, de röviddel ezután ez sajnos meghiúsult, mivel a zenekar eredeti dobosa és vezetője, Butch Trucks 2017 januárjában öngyilkos lett. Mindemellett felröppentek olyan hírek is, hogy Gregg nagyon beteg és elképzelhető, hogy visszavonul a zenei életből. Mindenki bizonytalan volt az egymásnak időnként ellentmondó hírek hallatán. Végül május 27-én jött a fájdalmas hír. Utólag derült ki, hogy Gregg hosszú ideje májrákkal küzdött, ami persze ez sokáig nem volt publikus. A szörnyű betegség sajnos végül legyőzte őt.
Tudom, hogy az élet része a halál. Bár az egész éves turné két hónappal ezelőtti törlése már rossz érzésekkel töltött el, mégsem számítottam arra, hogy az idén tavasszal egy olyan zenész távozik az élők sorából, aki óriási hatással volt rám és az általam szerzett dalokra.
A napokban olvastam Peter Frampton (Humblie Pie) megható sorait, melyek szerint Gregg Allman a világ egyik leghitelesebb zenésze volt, emellett egy rendkívül visszafogott és laza, jó humorú ember, aki egész életét a zenének szentelte.
Bár személyesen nem volt szerencsém találkozni vele, de a koncertje alapján én is úgy érzem, hogy Gregg zenei zsenialitása mellett egy rendkívül barátságos személyiség lehetett.
Halálával egy pótolhatatlan egyéniséget veszített el a világ, de emlékezzünk Gregg szavaira: "The road goes on forever"
Gábor Andris
Fotók: Borbola Katalin
