Old Time RNR Magazine

CelluloidRock TOP5

Az öt legjobb rock and roll mozi

2017. szeptember 13. - fehersolyom

almost-famous.jpg

5. Crazy Heart

A Jeff Bridges főszereplésével készült film két szempontból is fontos: egyrészt egy szűk, itthon ismeretlen szubkultúra, a country világába kalauzolja el a nézőt. Másrészt a történetben egy egykor szebb napokat látott zenészt láthatunk, aki nem igazán tudja elengedni a régi szép időket, és a régi dicsfényből próbál élni-több kevesebb sikerrel. Ez a jelenség pedig műfajoktól függetlenül jelen van a zene világában, és sokszor szül érdekes/ciki/váratlanul felemelő helyzeteket. Ennek az állapotnak a pszichológiáját minden zenésznek, zenei szakembernek érdemes megismernie. És mi lehet erre jobb, mint egy-egyébként szórakoztató, keserédes mozi?

 

4. Ford Fairlaine

Sem a nagyvilágban, sem itthon nem kell bemutatni minden idők legviccesebb rock'n' roll detektívjét, akihez a hazai nézők Nagy Feró legendás szinkronhangjával olyan örökbecsű egymondatosokat társítanak, mint a "Senkiháziak kezében van a popszakma", vagy hogy "Eszem , faszom megáll.". A vicces sztori és a nagy beszólások mellett azonban a film szinte észrevétlenül- még ha kicsit kikarikírozva is- de hajszálpontos képet ad a '80as évek glam rock világáról.  

 

3. Cadillac Records

A rock and roll - pontosabban az electric blues- születésének meglehetősen mocskos, de kétségtelenül hiteles memoárja ez a mozi.

Ez a film a rockandroll születésének hiteles története, amely a fajgyűlöleten, az erőszakon és a hidegháború időszakának paranoiájában fogant. A rockandroll műfaj a négerek népzenéjéből, a bluesból nőtt ki. Magyarul: jogfosztott, a társadalom perifériáján élő emberek találták fel . Műfaji sajátosság a kezdetektől fogva, hogy ez a zene a kirekesztettek, lázadók szócsöve volt. A rockandroll egyenlő volt a szabadsággal, a tabudöngetéssel és a társadalmi falak lebombázásával, és a stílus, valamint az azt művelő előadók kultúraközvetítő felületként számos társadalmi változást indukáltak- nevükhöz köthető a szexualitás forradalma, az egész társadalmat átszövő álszent konzervativizmus háttérbe szorítása, de a faji megkülönböztetés felszámolása kapcsán is sokat írhatunk az ő számlájukra (vagyis inkább köszönhetünk nekik) Ráadásul olyan színészeket vonultatnak fel a moziban, mint például Adrien Brody, vagy maga Beyoncé. A film egyik legnagyobb tanulsága rockandroll szemmel pedig az, amit sokan piromkodva fogadnak, vagy átsiklanak felette: a műfaj elterjedéséhez egy élelmes fehér srác kellett aki lefizette a korszak disc jockey-it, hogy adásba kerüljön a muzsika, amit mindannyian szeretünk. Tehát, ha valaki azon kesereg, hogy most már facebookon lehet likokat vásárolni, meg marketinget generálni, akkor emlékeztessük: a régi időkben is így ment ez, csak más volt a pénzügyi csatorna.

2. Facérok (Singles)

A Singles, mint film nem véletlenül lett kultikus kasszasiker: az 1991-ben megjelent Nirvana lemez, a Nevermind egy csapásra híressé tette a seattlei grunge zenekarokat- Cameron Crowe pedig akarva akaratlanul az Eddie Vedder  (Pearl Jam) szerint egyszerűen csak „elcseszett generációnak” nevezett fiatalok életét filmesítette meg egy romantikus vígjáték formájában. És hát, mit csinálnak a fiatalok úgy általában? Például koncertekre járnak, és ha ilyet akarunk filmre vinni, akkor a leghitelesebb és legolcsóbb megoldás, ha egy valódi klubba visszük a színészeket, ahol épp a Soundgarden ad igazi koncertet… vagy mondjuk, zenekart alapítanak: ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha a rock sztár álmokat dédelgető srácot játszó színészt (Matt Dillon) néhány jelenet erejéig „vegyítjük” egy hús-vér seattlei rock zenekar tagjaival, akiket egyébként Pearl Jam-nek hívnak…

 

citizendickbw.jpg

 

1. Almost Famous

Cameron Crowe, a rockújságíróból lett filmrendező a maga sajátos módján egy nagyon jó korlenyomatot alkotott ezzel a filmmel, és mutatva, hogy mestere a zenés filmeknek, pár évvel később csinált egy másik, megkerülhetetlen klasszikust is. Ez pedig minden idők legeslegjobb rockandroll road movie-ja, az Almost Famous.

Minden idők legjobb rockandroll filmje egyben minden idők legjobb kordokumentuma a műfaj hőskorszakáról.A rendező és forgatókönyvíró is Crowe, aki a saját maga fiatalkori élményeit vette alapul, ezért minden ízében hiteles. 2000 szeptember 13.-án tehát épp ma 17 éve hogy megjelent. Aki még nem látta, pótolja. Don't take drugs! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://otrnrmagazine.blog.hu/api/trackback/id/tr4012719908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása