2014 ben az Ozone Mama űrhajója leszállt (Starship Has Landed) majd jött a Sonic Glory 2015-ben, nemrég pedig a Cosmos Calling című lemez jelent meg tőlük – utóbbinak pedig már a borítója is a ’70-es évek retro sci-fi világát idézte.

Hogy a zenekart mennyire szeretjük és tiszteljük, az talán nem újdonság, számos alkalommal adtunk hírt róluk itt az OTRNR hasábjain (legutóbbi anyagukról pl. ITT írtunk). Ennyi science fiction utalás után viszont már nem a zenéről szeretnénk őket kérdezni, hanem a nyilvánvaló sci-fi rajongásukról, és arról, hogy ez milyen inspirációt jelent ez nekik rockzenészként.

És-bár semmi tudatosság nincs a megjelenés időpontjának kiválasztásában- de sajnos lett egy szomorú "aktualitása a dolognak": ma reggelre virradóra elhunyt az "élő sci-fi" Stephen Hawking. Azt gondolom, hogy sem a zenekar tagjai, sem az olvasók nem sértődnek meg azon, ha mi, az OTRNR szerkesztői ezt az írást az ő emlékének dedikáljuk.

Gábor Andris (gitár) és Székely Marci (ének) válaszoltak kérdéseinkre.

Fotó: Debreczi János Gergely Photography

Mint ahogy a bevezetőben is írtam, mindegyik lemezetekben- a címben, a kreatívokban, de sokszor a szövegekben is- előfordulnak az űrrel, a tudományos fantasztikummal kapcsolatos utalások. Így már kikerülhetetlen a kérdés: honnan ered ez a vonzódás nálatok?

Marci: Olyan 10-11 éves lehettem, amikor először került kezembe Jules Verne Rejtelmes sziget című könyve, és annyira megtetszett, hogy onnantól fogva faltam a Verne regényeket. Ez alapozta meg a tudományos-fantasztikus irodalom iránti rajongásomat.

Andris:: Szerintem mi még annak a generációnak vagyunk a képviselői, akik a Galaktika magazint lapozgatták és a szüleikkel nézték az olyan sci-fi filmeket és sorozatokat, mint a Star Trek, A hegy gyomrában, Alfa holdbázis, Végső visszaszámlálás, Twilight Zone, vagy akár később az X-akták és a Twin Peaks. A szuperhősökért nem voltam kifejezetten oda, inkább a mesebeli, földöntúli tájak és lfurcsa lények varázsoltak el a sci-fi témájú filmekben és képregényekben, vagy akár könyvekben is. Érdekes, hogy a gyerekkorom után jó ideig nem foglalkoztatott ez a műfaj, de valószínűleg ahogy egyre jobban elmélyültem a zenekar által képviselt pszichedelikus rock világában, úgy kísérték a zenehallgatást Kurt Vonnegut és Philip K. Dick könyvei, illetve egy gyerekkori barátomnak köszönhetően az olyan képregények, mint a sci-fi western „Blueberry”, melyet ugyanannak a francia művésznek rajzai illusztráltak, akit az Idő uraiból is ismerhetünk. (Jean "Mœbius" Giraud)

Valahol természetes is ez a dolog: a ’60-as ’70es popkultúrájában, a pszichedelikus rockban – direkt vagy indirekt módon- ott van a nagy sci-fi klasszikusok hatása. Ti pedig ezt a világot idézitek meg a zenétekkel, megjelenésetekkel. Tudatos ez, vagy természetes módon alakult így? A Nagy elődök munkásságában hol lehet ezeket a sci-fi hatásokat felfedezni?

Andris:: A hatvanas és hetvenes évek zenei világának fontos motívumai voltak a tudatmódosítás, szabadság, illetve az elvágyódás, mely máris köthető a földön túli ismeretlen világhoz: a világűrhöz. Számos zenekar meg is kapta az ún. „space rock” jelzőt annak idején. Ilyenre példa a 70-es évekből a Hawkwind, illetve a 90-es évekből a Monster Magnet. A mi esetünkben nem mehetünk el a hetvenes években induló progresszív rock irányzat mellet sem, ahol már a korai szintetizátorok (pl. Moog, vagy Mellotron) is helyet kaptak. Ha megnézed a Yes, Rush, Budgie, vagy Eloy zenekarok borítóit, egyből elindul a fantáziád, mint valamiféle – néhol már félelmetes – mese/fantáziavilágot tárnak elénk ezek a műalkotások. Sok prog-rock zenekar jól felépített – akár több részre épülő - eposzokban gondolkodott, gyakran 10 percnél is hosszabb instrumentális utazásra hívta a zenehallgatókat akár tudatmódosítók használata nélkül is. Valóban varázslatos tud lenni a zene és az „artwork” összhatása bizonyos lemezek esetében.

Marci: Részemről eleinte egyáltalán nem volt tudatos, hogy összekapcsoljuk közös sci-fi rajongásunkat a zenével. Kb. az első lemez elkészítésének vége felé, mikor az album címén gondolkodtunk, akkor indult el ez folyamat, aminek aztán olyan dalok lettek eredményei, mint a The Juggernaut vagy a Moon Pilot. (a zenekar legfrissebb videóklippje pedig a High ride című számra készült, ami kicsit sci-fi, kicsit horror, de leginkább steampunk.-a szerk.)

 Vannak kedvenc íróitok, regényeitek, filmjeitek ebből a műfajból?  Nekem gyermekkorom óta kísérőm ez a műfaj, kb. az Idő Urai című rajzfilm óta. Nektek ez valami gyermekkori hobbi, vagy már felnőttkori „rárakódás”?

Marci: Az első nagy „szerelmem” Ray Bradbury írásai voltak, főleg a Marsbéli krónikák és a Fahrenheit 451. Az egyik megunhatatlan kedvencem még Merle Védett férfiak című regénye - ezt kötelező olvasmánnyá léptetném elő . Majd Andris ajánlására kezdtem olvasni a zseniálisan őrült Philip K. Dick könyveit, legutóbb pedig kb. másfél éven keresztül végigolvastam a teljes Asimov életművet. Filmekből rengeteget említhetnék, de az egyik legnagyobb kedvencem a 12 majom.

Andris: Két személyes kedvencem: az eredeti Riddley Scott-féle Szárnyas fejvadász, illetve a Cronenberg-féle „Videodrome”, mely inkább kissé már-már a horrorhoz húz. Ezek talán nem is kifejezetten űrrel kapcsolatos sci-fi művek, mivel e filmek cselekménye a földön (bár a jövőben) játszódik. A korábbi filmalkotások közül a Saturn 3 és a Solaris például nagyon tetszett, de ide sorolnám az Alien sorozatot és a Star Wars filmeket is. Úgy fogalmaznék, hogy a sci-fi a gyerekkoromat kötelező jelleggel kísérte végig, mivel a 80-as években voltam gyermek és abban az időben nagyon hódított a műfaj. Felnőtt koromra már tudatosabb az érdeklődésem a sci-fi iránt, mely valóban összekapcsolódik a zenénkkel is, hiszen az Ozone Mama szövegvilága sokszor boncolgatja a sci-fi témakört.

Ha zenészként mondjuk elolvasod Asimov-ot, vagy Lem-et, és azt mondod, tetszik, akkor ezt a fajta inspirációt hogyan tudjátok „kamatoztatni”? Hogyan csapódik ez le a zenében?

Andris: Erre nem könnyű válaszolni. Megpróbálom úgy megközelíteni a dolgot, hogy a rock zene mivel egy kötetlen műfaj, az ember fantáziájára van bízva az, hogy az adott dal világához hogyan kapcsolódik majd a szöveg. Minél elszállósabb egy nóta, annál „meseszerűbb”, gyakran mélyebb mondanivalójú szövegeket kíván meg. Sokszor jönnek olyan szövegötletek, melyek a spiritualitásról, a másvilágról, akár a természetfölöttiről szólnak. Nyilvánvalóan mind a könyvek, mind a filmek világa „beleivódnak” az ember képzeletébe és így születhetnek sci-fi témájú szövegek. Marci pl. a sztorizósabb szövegeket preferálja, én viszont általában inkább érzésekről, hangulatokról, fiktív cselekményekről és világokról írok. Nekem nem feltétlenül a koherens sztori jelenti a jó szöveget, bár való igaz, sokszor akkor jó egy szöveg igazán, ha van eleje és vége, illetve ha van mondanivalója és sztorija tart valahonnan valamerre, de ez szubjektív.

Zenében a klasszikus rock vonalat követitek? Ez a sci-fire is igaz, vagy abban „naprakészek” vagytok?

Andris:Sajnos nem vagyok naprakész, de igyekszem mindig pótolni a lemaradást.

Marci: Sajnos nem, úgyhogy tessék nekem ajánlani jó sci-fi könyveket! 

Mit volt a legjobb, leginspiratívabb sci-fi mostanában, amit láttatok/olvastatok?

Andris:Egyértelműen a Szárnyas fejvadász folytatása (Blade Runner 2049) viszi a pálmát. Kortárs sci-fi könyv nem került a kezembe mostanában, de lassan szeretnék olvasni már valami újat és érdekeset, bár a korai sci-fi művek között is akad újdonság számomra bőven.

Marci: Legutóbb én is a Blade Runner 2049-et láttam. Lenyűgöző élmény volt és méltó módon vette fel a klasszikus ’82-es film fonalát. Jó pár napig a hatása alatt voltam, vissza-visszaköszöntek képek és gondolatok belőle. És nemrég olvastam Isaac Asimov kisregénye alapján íródott Robert Silverberg regényt, a Leszáll az éj-t. Elsöprő erejű élmény volt. Ja, és ne feledkezzünk el a Black Mirror sorozatról. Erős idegzet kell hozzá, mert elég felkavaró témákat boncolgat, de nekem pont ezért nagyon tetszik majdnem az összes epizódja. És pont nemrég jelentették be, hogy készül az ötödik évad.

Van-e olyan ami kevésbé tetszett?

Andris: Alien: Covenant. Ez az eredeti Alien filmek valaha cellulózra vitt legdurvább meggyalázása.

Marci: Engem szerencsére mostanában elkerültek a rossz sci-fi-k. �

Ti hol látjátok a zenei-és sci-fi világ összefonódását manapság leginkább?

Andris:Talán leginkább a stoner rock és az elektronikus, ún. „ambient” zenében látom a sci-fi és a zene kapcsolatát.

Marci: A Monster Magnet-en kívül talán csak a filmzenékben. Ott viszont néha zseniális dolgok születnek. Olyan az ember bőre alá bekúszó hangokkal, hangulatokkal erősítik a képi világot pl. a már említett Blade Runner 2049-ben is, ami megsokszorozza a kapott élményt.

Andris: A legviccesebb sci-fi lemez a Smash Mouth „Astro Lounge” című albuma. És ez az a pont, amikor bizonyára sokaknak bődületes csalódást okoztam. :)

Minden idők legviccesebb scifi-je pedig Ed Wood „9-es terv a világűrből” című klasszikusa. :D Na abban még a madzag is látszik, amellyel az űrhajó makettet tologatták a forgatás közben, na de ne legyünk ennyire szőrösszívűek, a film esetében mégis csak az 50-es évről beszélünk és a kezdetleges, mára már komikusnak tűnő megoldások ellenére mégis szórakoztató egy alkotás. Van egy facebook oldal, amit minden klasszikus sci-fi rajongónak bátran ajánlok, ha vissza akarja hozni kicsit a gyerekkorát, ez a „REALM of RETRO Sci-Fi” című oldal. Mindenképp nézzétek meg!

Viszlát, és köszi az interjúkat, az Erő Legyen Veletek, Hosszú és Eredményes Életet kívánunk, és satöbbi...

Kiss Ákos